„Legendás állatok és megfigyelésük” változatai közötti eltérés

A [[németország]]i [[Fekete-erdő]]ben honos, [[manó]]szerű bestia. Kb. 90 cm magas (nagyobb, mint a gnóm), hegyes arca van. Jellegzetes, visító hangon nevet. Gyermekeket csalogat el [[hipnózis|hipnotikus]] erejű hangjával, hogy később felfalhassa őket, ezért a német Mágiaügyi Minisztérium szigorú óvintézkedéseket hozott ellenük. A legutolsó ismert erkling-támadás egy hatéves varázslógyermek, Bruno Schmidt ellen történt, meglepő végfordulattal. Bruno ugyanis fejbe verte az erklinget apja üstjével, mire az erkling szörnyethalt.

 

[[Afrika|Afrikában]] honos, nagy testű, vaskos termetű, szürke, még a bűbájok nagy részével szemben is ellenálló vastag bőrrel rendelkezik. Távolról egy [[orrszarvú]]val téveszthető össze, mivel az erupment is egy vaskos, éles szarvat hord a fején. Farka hosszú, kötélszerű. Az erupment csak akkor támad, ha felingerlik. Rendkívül veszélyes, mert erős szarva akár a vaspáncélt is átlyukasztja, és olyan folyadékot fecskendez ellenfelébe, amitől az felrobban. Ez elterjedését is nagyban gátolja: a nőstényért vagy a területért harcoló bikák gyakran felrobbantják egymást. A nőstény mindig csak egy borjút hoz a világra. Az afrikai varázslók különös óvatossággal kezelik a bestiát. Az erupment farkát, szarvát, robbanó nedvét bájital-készítésükben felhasználják, bár ezek veszélyes, csak ellenőrzés mellett használható (B. kategóriás) szerek.