„Iliaz Vrioni” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Belső hivatkozás |
|||
49. sor:
A háború után, 1920 januárjában részt vett az ország közjogi helyzetét rendező [[lushnjai kongresszus]]on. 1920. december 10-én a [[Néppárt (Albánia)|Néppárt]] képviseletében kormányt alakított. Bár eleinte a nacionalista gyűjtőpárt tagja volt, Vrioni miniszterelnökként igyekezett pártatlan politikai folytatni. Az 1921. februári választások után, április 21-én megalakuló új albán nemzetgyűlésbe már saját politikai csoportosulása, a Független Párt vezetőjeként került be. Kormányán belül magára osztotta a külügyminiszteri feladatokat is, s e posztján diplomáciai úton harcolt az albán területeken állomásozó jugoszláv és görög csapatok kivonásáért, az 1913-as országhatárok visszaállításáért. Állandó kapcsolatban állt a Népszövetséggel, s miután a Nagykövetek Tanácsa bejelentette, hogy újra kívánják tárgyalni az ország határainak kérdését, július 1-jén a Vrioni-kabinet tiltakozásul lemondott. A [[Legfelsőbb Tanács (Albánia)|Legfelsőbb Tanács]] végül jobb belátásra bírta Vrionit, aki július 11-én egy megváltozott összetételű kormány élén folytatta a miniszterelnöki munkát. Kabinetjének új tagjai között volt [[Sylejman Delvina]] (belügy), [[Pandeli Evangjeli]] (külügy) és [[Mehdi Frashëri]] (közmunkaügy és mezőgazdaság). Az ezt követően elért ideiglenes diplomáciai sikerek ellenére, miután Jugoszlávia nemzetközi fórumokon is bejelentette területi igényeit Észak-Albániára, majd 1921. október 16-án csapataik albán fennhatóság alatt álló területekre nyomultak be, válaszlépésül Vrioni és kormányának tagjai beadták lemondásukat.
Vrioni a nemzetgyűlésben folytatta a politikai munkát. Az 1924. januári választásokon az általa vezetett Független Párt tizennégy nemzetgyűlési mandátumot szerzett meg. Az 1924. március 5-én felálló, [[Shefqet Vërlaci]] vezette [[Vërlaci-kormány (1924)|koalíciós kormányban]] a Független Párt is szerephez jutott, Vrioni kapta meg a külügyi tárcát. A [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]] kitörésekor, amikor a felfegyverzett [[I. Zogu albán király|Zogu]]- és kormányellenes erők a főváros felé tartottak, Shefqet Vërlaci miniszterelnök május 27-én átadta a kormányrudat Vrioninak, aki a külügyminiszteri tárcát is megtartotta. Június 1-jén immár miniszterelnökként általános mozgósítást rendelt el, a lázadók azonban végül elfoglalták [[Tirana|Tiranát]]. Június 9-én Vrioni és Vërlaci is hajóra szállt és Bariba menekült, másnap pedig Zogu is elhagyta a fővárost. Távollétükben teljes vagyonelkobzás mellett mindhármukat halálra ítélték. Zogu az év végén csapataival a [[Szerb–Horvát–Szlovén Királyság]] felől átlépte az albán határt, és december 24-én elfoglalta Tiranát. Elkergette a júniusi forradalomban hatalomra került [[Fan Noli]]t, s Vrionit december 25-én visszahelyezte kormányfői posztjára. Jóllehet, Vrioni ténylegesen csak január 3-án tért vissza Olaszországból, s két nappal később, január 5-én már be is adta lemondását, Zogunak engedve át a kormányzást.
Vrioni 1925 májusában [[Párizs]]ba is akkreditált [[london]]i nagyköveti kinevezést kapott, s e poszton szolgált egészen 1928 márciusáig. (Nagyköveti tevékenysége azonban 1927 februárja után névleges volt, miután ekkortól különböző kormányzati pozíciókat töltött be hazájában.) 1926. július 30-án Albánia képviseletében ő ratifikálta Párizsban a firenzei protokoll néven ismert dokumentumot, amely véglegesen rendezte Albánia határait. Vrioni az 1927. február 12-én megalakult, [[Pjetër Poga]] vezette kormányban külügyminiszteri kinevezést kapott. Poga menesztését követően, 1927. október 25-étől külügyminiszterként már ő vezette a kormány munkáját. 1927. november 22-én albán részről Vrioni ellenjegyezte az Olaszországgal megkötött, második tiranai paktum néven ismert barátsági és biztonsági szerződést, amely a két ország katonai és pénzügyi együttműködését is szabályozta. Kormánya belső ellentétek – [[Abdurraman Dibra]] és [[Hilë Mosi]] miniszterek viszálya – miatt 1928. május 9-én lemondott, de Vrioni továbbra is a külügyi tárca élén maradt mint a május 11-én megalakult [[Hiqmet Delvina]]-kormány tagja. Ekkor már a fasiszta [[Olaszország]] politikai irányvonalához igazodás szószólói közé tartozott, külügyminiszterségét is ez határozta meg, a görögországi albánok jogaiért való küzdelem és a királyságba való átmenet diplomáciai előkészítése mellett. A Delvina-kormány 1928. szeptember 5-ei menesztése sem hozott változást pozíciójában, továbbra is ő vezette a külügyminisztériumot a még aznap megalakult [[Koço Kota]]-kormányban. 1929. január 14-én az időközben albán királlyá koronázott I. Zogu menesztette Vrionit a külügyminiszteri posztról, egyúttal Albánia [[párizs]]i nagykövetévé nevezte ki. A francia állam a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] főtiszti keresztjét adományozta neki. Már hosszú évek óta küzdött alkohol- és drogproblémákkal, amikor ötvenévesen [[Párizs]]ban meghalt.
| |||