„Campi Flegrei” változatai közötti eltérés

A vulkáni tevékenység az úgynevezett Ős-Flegrei kialakulásával kezdődött minden valószínűség szerint a kora [[pleisztocén]]ben. A fő vulkánosság Würm-korszaki. Feltehetően két óriási vulkánkitörés játszott közre a mai tájkép létrejöttében: az első 40 000 évvel ezelőtt történt ([[campania]]i [[ignimbrit]]). Az Ős-Flegrei központjában mintegy 18 km átmérőjű hatalmas kaldera szakadt be, amely a Pozzuoli-öböl egészére kiterjedt. A [[vulkánkitörési index]] szerinti 8-as fokozatú, "[[szupervulkán]]i" léptékű esemény volt, kb. 500 km³ anyagkibocsátással. Az óriási kráter (poligén kaldera) nagy része ma víz alatt van, ez alkotja az öböl medencéjét. A kráter a későbbi vulkáni működés során feltöltődött, több helyen viszont vulkánszerkezeti beszakadásokkal jelentősen kitágult, és másodlagos fiókkalderák jöttek létre. A második nagy erejű kitörés kb. 12 000 évvel ezelőtt történt ([[nápolyi sárga]] [[tufa]]rétegek). Ennek következtében egy kisebb kaldera jelent meg a nagyobb belsejében. Azóta a terület változatlan, és a vulkáni utóműködés klasszikus területe. Az [[1538]]-as, 8 napig tartó kitörés során keletkezett a kidobott vulkáni anyagból a [[Monte Nuovo]] 135 m magas kúpja.