„Forgách Simon (kuruc tábornagy)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
→Életpályája: tagol |
||
14. sor:
1685. január 24-étől [[Borsod vármegye]] főispánja.
Fiatalon katonai pályára lépett, részt vett a török elleni harcokban. 1688-ban [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] magyar huszárezredében, 1692–1695 között pedig a császári és királyi Pálffy-ezredben szolgált alezredesként. 1695-től a [[Nagykanizsa|Kanizsával]] szembeni egykori végek, 1700-tól pedig a [[győr]]i végvidék vicegenerálisa. 1701-től saját huszárezred tulajdonosa is egyben. Közben 1697-től az irreguláris, 1702-től pedig a reguláris haderőnél nyert vezérőrnagyi kinevezést.
Az [[1697]]. évi [[Oszmán Birodalom|török]] hadjáratban 12 000 embert vezérelt [[Batthyány Ádám (országbíró)|Batthyány Ádám]] [[Horvát bánok listája|horvát bánnal]] együtt, de a föléjük rendelt Auersperg gondatlansága miatt sikertelenül.▼
▲Az [[1697]]. évi [[Oszmán Birodalom|török]] hadjáratban
A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, részt vett az 1703. november 15-ei [[zólyom]]i ütközetben. A trónörökös, a későbbi [[I. József magyar király|I. József]] ifjúkori bizalmasa volt, ezért nagy feltűnést keltett, amikor [[1704]]. március 20-án átszökött a kurucok táborába. Átállása okául a [[horvát bán]]i méltóság betöltésénél való mellőztetését, és néhány szolgájának az ellene táplált gyanú miatti elfogatását adta. Csak jóval később, a [[Oszmán Birodalom|törökországi]] száműzetésben vallotta be [[II. Rákóczi Ferenc]]nek, hogy József főherceg beleegyezésével szökött meg [[Bécs]]ből, azzal a szándékkal, hogy Rákóczit és pártját rábírja, hagyjanak fel az új királyválasztással, és csak azt követeljék, hogy József azonnal, még atyja életében vegye át a kormányt. ▼
Rákóczi tábornaggyá nevezte ki Forgáchot, aki 1704. április 16-án nyolchavi fegyverszünetre, s ha ez idő alatt nem érkezne felmentés, azt követő kapitulációra bírta az egri vár császári őrségét. Forgách ezt követően átvette [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándort]]ól a [[dunántúl]]i főparancsnokságot, és az ugyancsak átpártolt [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]]lal majdnem az egész országrészt meghódította Rákóczi részére. [[1704]]. [[június 13.|június 13-án]] nagy vereséget szenvedett [[Koroncó]]nál ''[[Sigbert Heister|Heister]]'' császári tábornokkal szemben. (Ez volt a szabadságharc hat nagy csatája közül az első.) ▼
▲A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, részt vett az 1703. november 15-ei [[zólyom]]i ütközetben. A trónörökös, a későbbi [[I. József magyar király|I. József]] ifjúkori bizalmasa volt, ezért nagy feltűnést keltett, amikor [[1704]]. március 20-án átszökött a kurucok táborába. Átállása okául a [[horvát bán]]i méltóság betöltésénél való mellőztetését, és néhány szolgájának az ellene táplált gyanú miatti elfogatását adta. Csak jóval később, a [[Oszmán Birodalom|törökországi]] száműzetésben vallotta be [[II. Rákóczi Ferenc]]nek, hogy József főherceg beleegyezésével szökött meg [[Bécs]]ből, azzal a szándékkal, hogy Rákóczit és pártját rábírja, hagyjanak fel az új királyválasztással, és csak azt követeljék, hogy József azonnal, még atyja életében vegye át a kormányt.
▲Rákóczi tábornaggyá nevezte ki Forgáchot, aki 1704. április 16-án nyolchavi fegyverszünetre, s ha ez idő alatt nem érkezne felmentés, azt követő kapitulációra bírta az egri vár császári őrségét. Forgách ezt követően átvette [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándort]]ól a [[dunántúl]]i főparancsnokságot, és az ugyancsak átpártolt [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]]lal majdnem az egész országrészt meghódította Rákóczi részére. [[1704]]. [[június 13.|június 13-án]] nagy vereséget szenvedett [[Koroncó]]nál ''[[Sigbert Heister|Heister]]'' császári tábornokkal szemben. (Ez volt a szabadságharc hat nagy csatája közül az első.)
Forgách ezt követően [[Felső-Magyarország]]on működött, [[1704]]. október végén kapitulációra bírta [[Kassa|Kassát]], majd [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]t, [[december 25.|december 25-én]] pedig [[Szatmárnémeti|Szatmár]] várát. Ekkor már Rákóczi [[erdély]]i csapatainak kinevezett főparancsnoka volt, de csak [[1705]] elején vonult be [[Kolozsvár]]ra. Az év folyamán elfoglalta [[Medgyes]]t, [[Szamosújvár]]t és [[Déva]] várát, a császáriak így [[Jean Rabutin|Rabutin]] tábornagy parancsnoksága alatt [[Nagyszeben]], [[Brassó]] és [[Fogaras]] városába szorultak vissza.
| |||