„Pápai Károly” változatai közötti eltérés

Szüleit korán elvesztette. A középiskolát Pápán végezte el; egy évig [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] és [[Berlin]]ben tanult bölcseletet, azután a [[budapest]]i egyetemen szerzett diplomát, ahol többek között [[Török Aurél]] professzor akkor kezdődött [[antropológia]]i előadásait hallgatta. Két évig a tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában tanított. Elhatározta, hogy a [[Magyar Tudományos Akadémia]] és a kultuszminisztérium támogatásával a magyarok nyelvrokonaihoz, a [[manysik]]hoz (vogulok) és a [[hantik]]hoz (osztjákok) utazik. Gyenge szervezete miatt barátai tartóztatták, de [[1888]]. [[március 1.|március 1-jén]] mégis elindult [[Oroszország]]ba [[Munkácsi Bernát]] nyelvész társaságában, aki néhány évvel korábban már kutatott a [[Volga]] vidékén.

 

 

Hazatérése után a magával hozott bőséges anyag feldolgozásához fogott, rendezni kezdte gyűjteményét, jegyzeteit, melyek alapján meg akarta írni a vogulok néprajzát. Munkája lassan haladt, és közben állást is kellett keresnie. A [[Magyar Nemzeti Múzeum]] napidíjasaként és óraadó tanárként is dolgozott, gyűjtőúton járt a [[palócok]] között. Végül [[1893]]-ban a budapesti VI. kerületi főreáliskolában helyettes tanári állást kapott. Betegsége (gyomor-gümőkór) gyógykezelésére az ausztriai Görzbe utazott, ott hunyt el, mindössze 32 éves korában. Sírja fölé barátai és tanártársai emeltek síremléket. Nyelvészeti anyagát részben [[Munkácsi Bernát]] rendezte sajtó alá, sok értékes néprajzi feljegyzése és útinaplója kéziratban maradt fenn.