„Jean-Jacques Rousseau” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 37.76.110.203 (vita) szerkesztéséről Leonae szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
99. sor:
=== Teológiája: az ész elutasítása a szív kedvéért ===
Rousseau teológiájában bevezetett egy olyan újítást, amelyet azóta a protestáns teológusok legtöbbje elfogadott. Előtte, [[Platón]]tól kezdve az összes istenhívő filozófus – [[Blaise Pascal]] kivételével – intellektuális érvekkel indokolta hitét, mely hitet logikailag is megalapozottnak tartott. Rousseau a hitet az emberi természet sajátosságának tekintette: a félelem és a misztikus érzésére, a jó és a gonosz dolgok megkülönböztetésére, a szépség szeretetére és csodálatára, stb. A következőket írta erről: „ugyanolyan fogyatékosan szarul és hülyén,általában szilárdan hiszek Istenben, mint minden más igazságban, mert a hit és a hitetlenség a két legvégső dolog a világban, mely tőlem függ.”
Rousseau saját vallási nézeteit legnyíltabban az ''Emil'' negyedik könyvének közjátékában'' A savoyai vikárius hitvallásában'' fejtette ki: itt egy erényes pap szégyenkezve számol be „természetes” bűnéről, arról, hogy elcsábított egy hajadon lányt (Ugyanis tisztességtudó pap csak férjes asszonyoknak csinálhat gyereket – mondatja Rousseau a pappal). Ezt követően, miután a pap megállapítja, hogy létezik Isten, a viselkedésnormák taglalásával folytatja: „Ezeket a szabályokat nem a magas filozófia elveiből eredeztetem, hanem lelkemből olvasom, ahová a Természet írta be őket kitörölhetetlen betűkkel.” A lelkiismeretünk az egyetlen csalhatatlan vezérünk cselekedeteinkben. Természetes érzéseink a közérdek tiszteletbe tartására ösztönöznek minket, értelmünk pedig önzésre sarkall: így ha erényesek akarunk lenni az értelmet félreállítván az útból, csupán az ösztöneinkre szabad hallgatnunk. Ezt a tanítást nevezi a pap ''természetes vallásnak''.
| |||