„Albert Camus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
HG (vitalap | szerkesztései) a Közöny egyért |
|||
55. sor:
=== Háborús évek ===
Camus a [[második világháború|háborús]] [[Párizs]]ban nem találta a helyét, idegennek (étranger) érezte magát. A szerkesztői órák után az ''Étranger'' ([[Közöny (regény)|Közöny]]) című regényén és nagy filozófiai-erkölcstani esszéjén, a ''Sziszüphosz mítoszán'' dolgozott tovább.
Röviddel azelőtt, hogy a német csapatok bevonultak Párizsba, Camus ''Clermont Ferrand''ba, majd [[Lyon]]ba menekült, ahol tanúja volt a [[június 22.|június 22-ei]] fegyverszünetnek és a [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] vezette új ''État français'' kezdetének.
107. sor:
== Irodalmi tevékenysége ==
Albert Camus [[Közöny (regény)|Közöny]] ''(L’Étranger)'' című regénye [[1942]]-ben jelent meg. Az ún. „abszurd ciklus” első darabját ugyanebben az évben követte egy esszé, a Sziszüphosz mítosza ''(Le Mythe de Sisyphe)'', majd 1944-ben a Caligula című dráma. Mindhárom mű témája a camus-i filozófia alapélménye: az abszurd. A regényt negyven nyelvre fordították le, [[1967]]-ben [[Luchino Visconti]] rendezésében filmadaptáció is készült belőle.
[[1947]]-ben megjelent legismertebb műve ''A pestis'', Camus így ír a regényéről: ''„A pestis, amely szándékom szerint több szinten értelmezendő… nyilvánvalóan az európai ellenállási mozgalomról is szól a nácizmus ellen. Ennek bizonyítéka, hogy anélkül, hogy név szerint is szerepelne, mindenki ráismert az ellenségre, [[Európa]] összes országában”'' – ''„A pestissel azt a légkört szeretném érzékeltetni, amely mindannyiunkra nehezedett, s a veszélynek és száműzetésnek atmoszféráját, melyben mindannyian éltünk. Ugyanakkor ezt az érzést az egész létre kívánom vonatkoztatni”'' – ''„a műnek társadalmi és metafizikai jelentése van”''.
163. sor:
== Magyarul ==
* ''[[Közöny (regény)|Közöny]]. Regény''; ford. Gyergyai Albert; Révai, Bp., 1948 ''(Révai könyvtár)''
**(''Az idegen'' címen is)
*''Közöny''; ford., utószó Gyergyai Albert; Magvető, Bp., 1957
| |||