„Mariner–5” változatai közötti eltérés

[[1967]]. [[június 14.|június 14-én]] [[Florida|Floridából]], a [[Cape Canaveral]] (KSC) [[Kennedy Űrközpont]]ból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy [[hordozórakétaAtlas–Agena|Atlas AgenaAtlas–Agena D 2L]] [[hordozórakéta|hordozórakétával]] emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a [[kozmikus sebességek|második kozmikus sebességre]], hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Alakja [[Hasáb|nyolcszögletű hasáb]], átmérője {{szám|1.27}}, magassága nyitott állapotban {{szám|5.49}} méter. [[Magnézium|Magnézium-ötvözetből]] készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg {{szám|244.9}}. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, {{szám|17640}} szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását [[ezüst]]-[[cink]] [[Akkumulátor (energiatároló)|akkumulátorok]], az adóantennák (egy {{szám|2.,9}} méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, [[giroszkóp]]pokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a [[Canopus (csillag)|Canopus]] csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

{{Portál|Csillagászat|-}}