Főmenü megnyitása

Mariner–5 az amerikai Mariner-program ötödik űrszondája, sikeres Vénusz-szonda.

Mariner–5
Mariner 05.PNG
Indítás dátuma 1967. június 14.
Indítás helye Cape Canaveral Air Force Station Launch Complex 12
Hordozórakéta Atlas–Agena
COSPAR azonosító1967-060A
SCN02845

Tartalomjegyzék

KüldetésSzerkesztés

A NASA 1967-ben az indítási ablakban állította pályára. Eredetileg a Mariner 4 tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a Vénusz felé indították. Fő cél a Vénusz légkörének és környezetének vizsgálata.

JellemzőiSzerkesztés

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; COSPAR: 1967-060A. Kódszáma: 2845.

1967. június 14-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

FelépítéseSzerkesztés

Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,27, magassága nyitott állapotban 5,49 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 244,9. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, 17 640 szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy 2,9 méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

ProgramjaSzerkesztés

Június 20-án pályakorrekciót hajtottak végre. Október 19-én 4094 kilométernyire közelítette meg a bolygót. A Föld távolsága ekkor 340 millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda Nap körüli, heliocentrikus pályára állt. Az aktív kapcsolatot 1967. december 4-én megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.

MűszerezettségeSzerkesztés

Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak.

  • ultraibolya fotométerek három színben,
  • mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
  • vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
  • háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére.
  • ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
  • plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–5 témájú médiaállományokat.

Források és jegyzetekSzerkesztés

Mariner-5. (Hozzáférés: 2010. július 27.)[halott link]

  • Mariner–5. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner–5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje:
Mariner–4

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–6