„Második el-alameini csata” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
El Alamein Alexandriától nrm 50, hanem 106 kilóméterre van.
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
KMBot (vitalap | szerkesztései)
a számok javítása AWB
142. sor:
A csatának ez a fázisa november 2-án indult, a Mongomeryre jellemző alapos előkészítés után. Célja az volt, hogy nyílt terepen csatára kényszerítse Rommel megmaradt páncélosait, felőrölje erőit és szétverje a visszavonuló ellenséges csapatokat. Az utánpótlás nélkül, de az életükért harcoló németek keményebben verekedtek, mint az összecsapás során eddig bármikor. A hadművelet közvetlen célpontja a német-olasz védelem kulcspontját képező ''Tel el Akkakir'' elfoglalása volt, a tengerparti út mellett.<ref>http://panzercentral.com/forum/viewtopic.php?f=103&t=41553</ref>
 
Az akciót 7 órás, hosszú légitámadás vezette be – a bombázók elsősorban Tel el Akkakirt és a szomszédos településeket támadták, majd ezt 360 ágyú pergőtüze követte, aminek során 15. 000 gránát csapódott be a német-olasz védőállásokba. A támadást a 2. új-zélandi hadosztályhoz tartozó 151. és 152. gyalogdandárok indították meg, a brit 9. páncélosdandár támogatásával. [[Bernand Freyberg]] tábornok, az új-zélandiak parancsnoka hiába kérte, hogy ne az ő leharcolt és kimerült alakulatainak kelljen vezetniük a támadást, Montgomery nem változtatott kiadott parancsán.
 
A támadás hasonlóképpen indult, mint az egész csata: a gyalogság az éjszaka leple alatt sikerrel nyomult előre, de nem sikerült időben megtisztítani az aknamezőkön keresztülvezető folyosókat. A lepukkant gyalogsági egységek közül reggelre csak kevesen érték el az ellenséges védőállásokat, azonban ellentámadás nem történt szintén kimerült ellenfeleiktől.
176. sor:
A szövetséges fegyvernemek összehangolása sem volt kielégítő (gondoljunk csak a hatalmas páncélos-veszteségekre), és a felőrlő harcmodor sikeréhez sokkal inkább hozzájárult az ellenséges csapatok rossz utánpótlása, mintsem a szövetséges csapatok harceredményei.
 
A tengelyhatalmak csapatai teljes vereséget szenvedtek. Katonáik több mint 30%-át veszítették el (37. 000 fő), köztük a legütőképesebb egységeket. Rommel három büszke páncéloshadosztályának maradványai a csata után kevesebb mint 5.0005000 katonát és 20 tankot számláltak. A szövetségesek kb. 13. 500 fős, 10%-osnál kisebb vesztesége a harc jellegéhez képest (megerősített védelem elleni támadás) csekélynek mondható, és a veszteségeket viszonylag gyorsan pótolni is tudták.
 
== Következmények, a csata után ==
 
A háború során harmadszor vonultak vissza a tengelyhatalmak erői a nyugat-[[Líbia]]i [[El Agheila]] mögé. Ezúttal azonban Montgomery, tanulva elődei hibáiból, különös gondot fordított előrenyomuló hadserege utánpótlásának megszervezésére, és jó előre felkészült az elpusztult út- és kikötő-hálózat kijavítására. Decemberre a visszavonuló tengelyhatalmak által felrobbantott [[Bengázi]] kikötője már ismét napi 3.0003000 tonnás kapacitással üzemelt, és sikerült meglepően hamar üzembe helyezni a több mint 200 helyen felrobbantott tengerparti vasútvonalat is.
 
Rommelnek El Agheilánál sem sikerült megvetnie a lábát: december elején a felzárkózó 8. hadsereg kivetette állásaiból. December 25-én elesett ''Szirte'', 370&nbsp;km-re keletre [[Tripoli (Líbia)|Tripolitól]], és január 23-án Tripoli is. Rommel [[Tunézia|Tunéziába]] szorult vissza, ahol a német 5. páncéloshadsereg harcolt az angol-amerikai csapatokkal, akik az előző év őszén szálltak partra a [[Torch hadművelet|Fáklya-hadművelet]] során.
193. sor:
==További információk==
{{commonskat|Second Battle of El Alamein}}
 
 
{{Második világháború}}