„Jézus” változatai közötti eltérés

56 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
}}
 
'''Názáreti Jézus''' vagy '''Jézus Krisztus''', gyakran csak '''Jézus''' vagy '''Krisztus''', {{héberül|'''יהשוה'''}} ([[Betlehem]], [[i. e. 4]] körül – [[Jeruzsálem]], [[30|i. sz. 30]]–[[33]] körül) a [[kereszténység]] központi alakja, a világtörténelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású személye.<ref>{{Cite book|title=Jesus: A Very Short Introduction|last=Bauckham|first=Richard|publisher=Oxford University Press|year=2011|isbn=978-0199575275|location=|pages=1-5|quote=Jesus of Nazereth, or Jesus Christ (As Christians call him), is undoubtedly the best known and most influential human person in world history...history…}}</ref>
 
A többségi keresztény nézet szerint Jézus a [[Szentháromság|Fiúisten]], a [[Szentháromság]] tagja. Más keresztény felekezetek (pl. [[unitarianizmus]], [[Jehova tanúi|Jehova Tanúi]] stb.) és a többi [[ábrahámi vallások|ábrahámi vallás]] ([[Zsidó vallás|judaizmus]], [[iszlám]]) Jézus-képe ettől eltér; mindegyik elveti Jézus [[Megtestesülés|isten-mivoltát]]. Az iszlám szerint Jézus csak az egyik a legfőbb [[próféta|próféták]] közül, a judaizmus szerint pedig hamis messiás volt; ahol a [[Talmud]] szól Jézusról, a lehető legsötétebb színben festi le.<ref>[http://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/kerdezd-a-rabbit-miert-nem-hisznek-a-zsidok-jezusban Kérdezd a rabbit: Miért nem hisznek a zsidók Jézusban?]</ref><ref>[http://168ora.hu/kulfold/a-mediterraneum-nem-csak-gyulol-a-kereszteny-a-zsido-es-az-iszlam-vallas-testverisegenek-nyomaban-14656 A mediterráneum nem csak gyűlöl – A keresztény, a zsidó és az iszlám vallás testvériségének nyomában]</ref><ref>{{Cite web |url=http://iszlam.com/iszlam-az-elet-vallasa/iszlam-alapismeretek/item/50-jezus-a-koranban |title=Jézus a Koránban |accessdate=2015-02-26 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150227025850/http://iszlam.com/iszlam-az-elet-vallasa/iszlam-alapismeretek/item/50-jezus-a-koranban |archivedate=2015-02-27 }}</ref><ref>[http://www.htk.ppke.hu/uploads/File/disszertaciok/Csordas_PhD_Vallaskulonb_definitive.pdf Valláskülönbség kérdése a három monoteista világvallásban]</ref><ref>[[Talmud#Jézus a Talmudban|Jézus a Talmudban]]</ref>Születését a keresztény világ [[december 25.|december 25-én]], [[karácsony]]kor ünnepli, kereszthalálára [[nagypéntek]]en emlékezik, föltámadását pedig [[húsvét]]kor ünnepli. Egykor feltételezett születési évétől számítják a mai (keresztény) világ időszámítását ([[Gergely-naptár|Gregorián naptár]]).
 
== Élete ==
Az evangéliumok szerint [[Betlehem]]ben született. Születését csodálatos jelek kísérték. [[Gábriel arkangyal|Gábriel angyal]] az [[Üdvözlégy|angyali üdvözletben]] hírt ad Szűz Máriának, hogy gyereke fog születni, és Jézus lesz a neve. [[Szűz Mária]] szűzen foganja Jézust. [[Napkeleti bölcsek]] látták a zsidók új királyának [[betlehemi csillag]]át, ezért elutaztak hozzá, hogy hódoljanak neki. József, Mária férjét angyal értesíti, hogy a [[Szent Család|család]] [[Menekülés Egyiptomba|meneküljön el Egyiptomba]]. Amikor Jézus korosztályát kiirtja [[I. Heródes zsidó király|Heródes]] és meghal, ugyancsak egy angyal segít a visszatérésben. [[Názáret|Názáretben]] telepednek le, és itt nőtt fel. A kisfiú kitűnik okosságával a templomban tanít 12 évesen, megmutatkozik elkötelezettsége Isten felé. (Lk 2.40 - 5240–52). Evvel lezárul a gyermekségtörténete, melyet leginkább Lukács evangéliuma tartalmazza. Fiatal korában a pusztába megy böjtölni negyven napon keresztül, ahol kísértéseket utasít el. Majd [[Keresztelő János]] megkeresztelte, majd [[Apostol|12 tanítvány]]t gyűjtött maga köré. Velük járja [[Izrael|Izraelt]], tanította a népet és [[Etika (vallás)|erkölcs]]i útmutatásokat adott nekik, [[Jézus csodáinak listája|csodás gyógyítások]]at vitt végbe és [[Exorcizmus|ördögöket űzött]]. Tanítását [[példabeszéd]]ekben fejtette ki. Útjai során találkozik írástudókkal, farizeusokkal. Vitázott [[Isten országa|Isten országáról]], feddően beszél velük, emiatt meggyűlölik, és arra az elhatározásra jutnak, hogy el kell veszejteniük Jézust. Az okot végül is Lázár feltámasztása adja. Mintegy hároméves működése, tanító évei ér véget az [[utolsó vacsora|utolsó vacsorával]], [[Húsvét]] idején Jézus egyik tanítványa Júdást lefizetik, hogy árulja el tartózkodási helyét. Ezekkel az eseményekkel kezdődik szenvedéstörténete. [[Iskarióti Júdás]] elárulta őt, [[Zsidók|zsidó]] hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták, megkínozták, bevádolták és átadták a római helytartónak, [[Quintus Pontius Pilatus]]nak, aki [[Keresztre feszítés|keresztre feszítésre]] ítélte, a jelenlévő zsidó tömeg szavazata alapján. Saját kivégző eszközét, a [[Kereszt (jelkép)|keresztet]] saját magának kell felvinnie a Golgota -hegyre. Ennek eseménytörténete a [[keresztút]] a tizennégy stáció. Kereszthalála után eltemetik, harmadnapra nem találják a sírban, [[Feltámadás|feltámadt]]. Ezután, mint feltámadt Krisztus jelenik meg tanítványainak, megbízatást ad nekik [[pünkösd]]kor, vigyék tovább az örömhírt (evangéliumot). Legvégül látják felemelkedni őt a felhők fölé.
 
A keresztény hagyomány szerint [[Feltámadás|feltámadt]] a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján, közbenjáróként működik Isten és az emberek közt<ref>1. Tim. 2,5</ref> és majd eljön ítélni élőket és a feltámadó holtakat az [[végítélet|utolsó ítélet]]kor.
 
== Neveinek, címeinek etimológiája ==
[[FileFájl:JesusYeshua2.svg|thumbbélyeg|''Jézus'' nevének átiratai arámi (bal felső), héber (jobb felső), görög (középső), latin és angol nyelven]]
 
A magyar ''Jézus'' név a [[Latin nyelv|latin]] ''Iesus'' névből származik, ami a [[Görög nyelv|görög]] ''Iesous'' (Ἰησοῦς) név átirata, amely a [[Héber nyelv|héber]] ''Yēšūă'' (ישוע) névből jön, mely a héber ''Yehoshua'' név rövidített alakja. Jelentése: ''[[JHVH|Jahve]] a [[megváltás]].''<ref>France, R. T. (2007). The Gospel of Matthew. Wm. B. Eerdmans Publishing p. 53</ref>
{{Bővebben|Jézus az Újszövetségben}}
{{Lásd|Hegyi beszéd}}
[[ImageFájl:PikiWiki Israel 15464 Jesus and the 12 apostles in Domus Galileae.JPG|Jézus a 12 apostolt tanítja, (Domus Galilea) szoborcsoport|thumbbélyeg|260px]]
 
Jézus a Biblia szerint elsősorban példázatokban tanított, amelyek képeit a mindennapi életből merítette. Ilyenek például a magvetés, a lakodalom, az elveszett juh. A példázatok alapján hallgatóságát újragondolásra késztette a mennyek országáról. A beszédek értelme azonban rejtve marad mindazoknak akik Isten országának gondolataira nem nyitottak.<ref>Alister McGrath: A keresztyén hit</ref> Az evangéliumokban elmondott beszédei főleg az erkölcsös, Istent és törvényeit tisztelő életre tanítanak, továbbá a(z öröm)hírről, az üdvösség elnyeréséről, a mennyek országáról, és a végső időkről szólnak. Önmagáról, és az Atyával való kapcsolatáról elsősorban párbeszédek, viták során beszélt.
A Biblia és a keresztény hagyomány szerint azért jött, hogy megmentse a világot, azaz a bűneiből megváltsa és megszabadítsa az egész emberiséget. Az üdvtörténeti teológiában Isten elküldte gyermekét – Isten Fiát –, és feláldozta az emberiség bűneiért megváltásképp. Isten megdicsőítette Krisztust a feltámadással, ami azt jelenti az embereknek, hogy a halál nem uralkodhat rajtuk korlátlanul, az örök élet lehetősége kinyílt számukra: „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." (Jn.11:25-26). Ez a keresztény örömhír, ami az [[evangélium]]ok végső mondanivalójának alapja.
 
Amit [[Ádám és Éva]] elrontott [[Az ember bukása|a bűneset]]tel, azt a "második„második Ádám"Ádám”,<ref>1Kor 15,22</ref> Jézus helyrehozta engedelmességével és áldozatával. Jézus kiállta a pusztában a [[sátán]] kísértéseit, „ajándékát", a földi hatalmat elutasította; majd bárányként fogadta el Isten tervét, a kereszthalált, mely után az Atya megdicsőítette őt a feltámadás által, és ültette őt a maga jobbjára a Mennyekben.
Ádám és Éva tettének büntetése a halál, Jézus áldozatának ajándéka az [[Üdvösség|örök élet]]. Bár szűk az út, aki követi Jézust, üdvözül. Az örök élet elérésére csak Jézus Krisztuson keresztül van lehetőség. Jézus vére azért folyt ki a kereszten, mert „vér kiontása nélkül nincsen bűnbocsánat".<ref>Zsidók 9:22</ref> Jézus bűn nélkül élt a földön, az ő vére bűntől mentes, tökéletes áldozat. „Mivel a bűn zsoldja a halál",<ref>Róm 6:23</ref> neki nem kellett volna önmagáért meghalni. A [[Pál levele a rómaiakhoz|Róma]] 6:23 viszont folytatja: „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban". Tehát ez a vér alkalmas, hogy eltöröljön minden bűnt. Ezért járt Isten Fia a földön. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van", mondja [[János evangéliuma]] 3:36.
 
[[Kép:Kruis san damiano.gif|jobbra|bélyegkép|190px|Assisi, San Damiano keresztje<ref>[http://www.ertedvagyok.hu/129/129_22-23.pdf San Damiano keresztje – felhívás a kereszténységhez], ertedvagyok.hu</ref>]]
[[Jézus tanítása és beszédei]] megismertették az emberekkel a szelídség fogalmát, amely a „szeresd ellenségeidet” tanításában látszik legjobban.
Követői közül elsőként [[Szent István (vértanú)|István]] vált vértanúvá, akinek története is azt igazolja, hogy a legtöbb esetben hamis vádakkal illették az első gyülekezetet, amelymely nem volt erőszakos és hatalomra törő. Jeruzsálemben az ősegyház követte a zsidó előírások többségét: a Templomban imádkoztak, tartották ennek megfelelően a parancsolatokat, csak Jézus személyét illetően bocsátkoztak vitába. Bár a zsidók közül csak kevesen követték az embertársi megértésre irányuló tanításait, azonban [[Péter apostol]] több ezer honfitársat keresztelt meg Krisztus kereszthalála után. Míg [[Pál apostol]] hatására a [[diaszpóra|diaszpórában]] az istenfélők – zsidó hagyományokat követők, és a prozeliták (pogányok közül zsidó hitre betértek) – közül sokan csatlakoztak a városokban létrejövő keresztény közösségekhez. A pogányok között kifejtett tanítás hatására és jelentős eredményeikre tekintettel a környező provinciákban egyre nagyobb teret nyertek.
 
A [[66]]-ban kitört [[zsidó háború]] elől a hagyományok szerint a Jordánon túl lévő [[Pella|Pellába]] menekültek azok, akik a fővárosban a keresztény közösséghez tartoztak. Mivel [[Iosephus Flavius]] ebben a tekintetben sem említi őket külön, hatásuk ekkor a többi irányzathoz képest még jelentéktelen lehetett. [[Bar Kohba|Bar Kohbát]] a 2. zsidó háború ([[132]]–[[135]]) parancsnokát [[Akiba ben Jószéf]] vallási vezető Messiásnak ismerte el, és erre szólított fel mindenkit. Ezért azok a 'zsidó' követői, akik Jézust már közel egy évszázada Messiásnak vallották, elmenekültek az országból. Akik keletnek vették az irányt, hatásuk még jelentéktelenebb lett vallási szempontból, többségük viszont beleolvadt az akkor már jelentős számú és létszámú Pál apostol által alapított közösségekbe.
== Életéhez kapcsolódó ismeretek ==
=== Születésének és keresztre feszítésének dátumai ===
[[Fájl:Gerard van Honthorst 002.jpg|thumbbélyeg|200px|right|Jézus születése <br /> Matthias Stom: A pásztorok imádása]]
[[Fájl:Jesusamkreuz (2).jpg|thumbbélyeg|200px|right|A megfeszített Jézus <br /> Szent Márton templom ([[Biberach]], [[Németország]])]]
[[Fájl:Tintoretto, Jacopo - Christ at the Sea of Galilee.jpg|thumbbélyeg|200px|right|''„Jézus azonban megszólította őket: »Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!« Erre Péter így szólt: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!« »Gyere!« – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: »Uram ments meg!« Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. »Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?« Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: »Valóban Isten Fia vagy!«”'' Mt, 14. 27-33]]
[[Dionysius Exiguus]] szerzetes Jézus születését – minimum négy év eltéréssel – [[Róma]] alapításának 754. évében határozta meg.<ref>[http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=r%C3%B3mai%20id%C5%91sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%A1s Római időszámítás]</ref> Ezzel meghatározta a nyugati keresztény időszámítás ''(aera vulgaris)'' kezdőpontját.
{{fő|Kronológia|Nulladik év}}
Születésének időpontját először [[Dionysius Exiguus]] számította ki a [[6. század]]ban az akkor legnépszerűbb Lukács-evangélium alapján. Ebben az áll, hogy Jézus [[Tiberius római császár|Tiberius]] uralkodásának 15. évében keresztelkedett meg.<ref>{{Luk|2|1}}</ref> Exiguus Lukács egy másik adata alapján számolta ki a születési időpontot, abból, hogy Jézus körülbelül harmincéves volt ekkor. Dionysius még Lukács alapján is elszámolta magát, mivel Tiberius 15. uralkodási éve [[28]]–[[29]]-re esik, így a születési dátum az [[i. e. 2]]. vagy [[i. e. 1]], nem az [[1|i. sz. 1]]. évre. Máté evangéliumának eleje alapján azonban Jézus születésekor Heródes még életben volt, ezért Jézusnak [[i. e. 4]] előtt kellett születnie. Ezen felül semmi sem bizonyítja Dionysius feltevését, hogy Jézus a keresztelkedésekor pontosan harmincéves lett volna. A harmincadik életév betöltése abban az időben a zsidó közösség vezető pozícióijának betöltéséhez volt szükséges feltétel – ekkortól válhatott valaki rabbivá – tanítóvá. A lukácsi harmincéves adat inkább úgy értelmezhető, hogy Jézus elmúlt már harmincéves a keresztelkedésekor. Erre utal a János evangéliumban<ref>{{Ján|8|57}}</ref> található mondat is, mely szerint még nem volt ötvenéves. Halálának időpontjáról nincs közelebbi adat, mint hogy [[Quintus Pontius Pilatus]] [[procurator]]ságának idején, [[26]] és [[36]] között kellett történnie. Tehát Jézus i. e. 4 előtt született meghatározhatatlan idővel és i. sz. 26–36 között halt meg. Tekintettel azonban arra, hogy a János evangélium szerint halálának évében, a [[pészah]] első napja és a szombati ünnepnap egybe esett, ezért a csillagászati adatok alapján az i. sz. 30 év a legvalószínűbb. Ha Jézus tényleg 30 évesen lépett volna fel és három év működés után feszítették meg, akkor ennek alapján is korábbi születési dátum adódik.
 
A legújabb kutatások kimutatták,<ref>Jonh Dominic Drosan és Jonathan L. Reed - Jézus nyomában. Debrecen: Gold Book. 2004. {{ISBN|9639437956}}</ref> hogy Jézus születésének ideje és története az első követők számára nem bírt jelentőséggel. A halála után évtizedekkel kitörő hitviták<ref>Celsus : Az igaz hitről / elveszett / műre írt válaszból Origenész, Contra Celsum, magyar nyelven: Kelszosz ellen {{ISBN|978-963-662-196-4}}</ref> során arra a vádra, melyamely szerint házasságon kívüli kapcsolatból született volna, elterjedt egy olyan hagyomány, amelymely az evangéliumokban is rögzítésre került a későbbiekben. Ez szoros összefüggést mutat a Tóra második könyvének második fejezetében lejegyzett, Mózesnek, az Ószövetségben szűkszavúan megfogalmazott születéstörténetének a hagyományokban kibővült változatával.<ref>Iosephus Flavius, A zsidók története - 2: 205-6 - '''(magyarul nem került kiadásra!)'''</ref>
 
===== Születés napja =====
 
===== Születése a messiási zsidók között =====
Egy jól megalapozott magyarázat messiási zsidók<ref>{{Cite web |title=Dr. Tatai István: A messiási zsidóság története, teológiája és perspektívái - Pünkösd.ma |url=http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/rendszeres-teologia/2013-4-5/dr-tatai-istvan-a-messiasi-zsidosag-toertenete-teologiaja-es-perspektivai |work=punkosd.ma.ptf.hu |accessdate=2019-06-15}}</ref> között – teljesen új fényt vet az Úr születésének dátumára. A bibliai szöveg mélyre ható vizsgálata Jesua/Jézus/אעושי születéséről és előzményeiről eléggé valószínűsíti, hogy az Úr születése szukkot/sátrak ünnepén volt.
 
A gondolatmenet a következő:
# Lukács 1:5-,8-9 szerint Zakariás pap Abia munkabeosztása szerint szolgált a Templomban. Ez a munkabeosztás az 1.Krón. 24,10-ben olvasható: ''"A„A ...nyolcadik…nyolcadik sorshúzás Abijára esett."'' (Az ezt követő kilencedik papi szolgálatot egyébként egy Jesua nevű pap végezte.)
# Zakariás ill. Abia ’műszakja’ a nyolcadik volt, meghatározva a negyedik hónap tammuz/אזומת második felére. Bibliai évszámítás alapján összesen 24 papi ’műszak’beosztás van egy évben, az első mindig – niszán/א1סינ az első hónapban. Minden ’műszak’ két hétig tartott.
# A Templomban való szolgálati idejének lejárta után Zakariás együtt volt feleségével Luk. 1,23-, minek következtében Erzsébet várandós lett; ez az av/אבא hónap első napja.
# A hatodik terhességi hónapjának kezdetén Luk. 1,26-,-36 az ő rokona, Mária lett várandós. Ez a tevet/אתבט hónap első fele. Mária sietve ment az eddig gyermektelen Erzsébetet meglátogatni, 39-ik vers. Akkoriban ez az út Názárettől Ein Kerem-ig (Jeruzsálemnél) néhány napig tartott. Amikor Erzsébet Jánost megszülte, Mária terhességének harmadik hónapja betelt, 56-57-ik versek.
# Így János pontosan a niszán hónap közepén született, tehát páska/אחספ ünnepén, amikor a zsinagógában a ’nagy sabbatkor’ Malakiás 3,23-at olvassák fel: ''"Lásd„Lásd, elküldöm hozzátok Élijah/Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja."'' Az útkészítője és elő hírnöke a Messiásnak megszületett, akiről a Luk. 1,17-ben ez áll: ''"...és„…és előtte jár az Élijah/Illés Szellemével és erejével."''
# János születése után hat hónappal tisri/אירשת hónap közepén (holdtöltekor) megszületett Jesua/Jézus, a szukkot/sátrak ünnepén. Kilenc hónap – Mária terhességének kezdetétől amely tevet közepén indult – kiadja pontosan tisri 15-ét, szukkot ünnepét.<ref>[http://www.zsidok-keresztenyek.eu/bibliaiskola/pdf/jezus_szukkotkor_szueletett.pdf NAI] {{Wayback|url=http://www.zsidok-keresztenyek.eu/bibliaiskola/pdf/jezus_szukkotkor_szueletett.pdf# |date=20131225184045 }} israel heute, ''Michael Schneider''</ref>
 
 
{{fő|Betlehemi csillag}}
[[Teres Ágoston]] csillagász szerint Jézus legalább két évvel [[I. Heródes zsidó király|Heródes]] király halála előtt, azaz időszámításunk előtt 7-ben született és az evangéliumi feljegyzés szerint a [[napkeleti bölcsek]] a [[Jupiter]] és a [[Szaturnusz]] együttállását láthatták.<ref>[http://www.katolikus-honlap.hu/0801/szulet.htm Jézus születésének időpontja a kutatások alapján]</ref> Csillagászati számítások szerint a megadott időszakban csak egy látványosság volt látható az égbolton, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben.<ref>[https://www.csillagaszat.hu/csilltort/egyetemes-csillagaszattortenet/egyetemes-naptartortenet-es-kronologia/jezus-szuletese-es-a-betlehemi-csillag-rejtelye/ Jézus születése és a “betlehemi„betlehemi csillag” rejtélye]</ref>
 
A [[Halley-üstökös]] i. e. 6-ban körülbelül 70 napig volt látható az égbolton. Sokan úgy vélik,<ref name="csill" /> hogy ez az égi jelenség lehetett vagy volt a Máté 2-ben megemlített „'''Csillag'''”, ami a [[napkeleti bölcsek]]et [[Betlehem]]be vezette. Ez azonban a télidő helyett nyárra helyezné Jézus születésének idejét, mivel az üstökös ebben az időszakban volt érzékelhető akkor a megfigyelők számára. Ezt az elgondolást azért is támogatná néhány [[egzegézis|exegéta]], mivel nehéz elképzelni azt, hogy a pásztorok télen, ({{Lukács|2|8}} szerint) a szabad ég alatt őrizték volna nyájukat. Azonban más írásmagyarázók arra hívják fel a figyelmet, hogy a pásztorok máshonnan is érkezhettek „ gyorsan „ (Jerome Kodell, O.S.B. : Lukács kommentár - elte.hu). Más források<ref>[[Teres Ágoston]]: Biblia és asztronómia</ref><ref>[[Az Urantia könyv|Az Urantia Könyv]] ismeretlen szerzői szerint ''[a] betlehemi csillag csodálatos mondájának eredete a következő: Jézus augusztus 21-én délben született, i. e. 7-ben. I. e. 7. május 29-én a [[Jupiter]] és a [[Szaturnusz]] különleges együttállására került sor a Halak csillagvilágban. És figyelemre méltó csillagászati tény, hogy hasonló együttállásra került sor ugyanezen év szeptember 29-én és december 5-én is. E rendkívüli, de teljesen természetes események alapján az egymást követő nemzedékek jó szándékú vallási hívei megalkották a betlehemi csillag megható mondáját (...).'' (1316.1) [http://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/122-iras-jezus-megszuletese-es-kisgyermekkora#U122_8_7 122:8.7]</ref> szerint a Jupiter és a Szaturnusz i. e. 7-ben történt nagy együttállása az alapja a betlehemi csillagnak. Könnyen beláthatja mindenki: ahogy manapság sem vezet egy irányba, valamely településre egy üstökös égbolton leírt pályája vagy a bolygóegyüttállás, úgy az ókorban sem. Viszont már akkor is előszeretettel vontak párhuzamot égi és földi események között. Az evangéliumban lejegyzett események csillagászati összefüggése nem bizonyítható. Az ilyen dolgok túlmisztifikálásától azonban már Pál apostol erőteljesen óvott: Titusz 1- 14. és még más leveleiben is.
=== Életkora ===
A Jézus születése körüli bonyodalmak azonban egyszerűen értelmüket vesztenék, ha figyelembe vesszük, hogy a legrégebben keletkezett Márk evangéliuma<ref>http://www.origo.hu/tudomany/felfedezo/20150120-mumiaalarcban-fedeztek-fel-a-legregebbi-evangelium-toredeket.html</ref> nem tartalmazza Jézus születését és gyermekségtörténetét. Így az ezekből levont konzekvenciák ezekre az időpontokra és történésekre mind fikciónak tartják egyes bibliakutatók.<ref>Takács Gyula, Az Újszövetség Irodalma. 1-től 5-ig fejezet {{ISBN|963-9137-75-8}}</ref> Ő szerintük az evangéliumokban található egyéb utalások is mind egyértelművé teszik, hogy az eddig elfogadottnál jóval idősebb volt Jézus, mint azt hagyományosan sugallták. János evangéliumában olyan részletek találhatók, amelyek arra utalnak, hogy több helyen is szemtanú nyilatkozik meg. Az egyik ilyen jelenet a 8. fejezet, ahol a vita hevében azzal vádolják Jézust, hogy még „ötven” éves sincs.<ref>János evangéliuma 8. fejezet 57</ref> Rabbinak szólították,<ref>János evangéliuma 1. fejezet 38. és 49. versek</ref> (összesen 57-szer az evangéliumok tanúsága szerint) márpedig rabbi-tanítvány csak harmincéves életkor után lehetett valaki a Talmud szerint és ennek megfelelően Jézust rabbinak csak jóval ezután szólíthatták. Önállóan, külön házban lakott, ami szintén igazolása annak, hogy negyvenéves elmúlt, mivel tanítványokat csak ekkor fogadhatott.<ref>János 1. fejezet 39. verse</ref><ref>Máté 13. fejezet 1. verse és más igehelyek</ref> A hagyományok is olyan eseményekről tudósítanak Jézus rokonait és családját említve, amely születését az időszámítás előtti évtizeden túlra helyezheti.<ref>Jézus rejtett szavai – Hubai Péter, Prőhle Károly, Rugási Gyula, {{ISBN|963-345-025-X}}). Euszebiosz Egyháztörténetében, 3,20, idézve Hégészipposzt</ref> Jézus az előbbiek szerint [[i. e. 13]]-ban születhetett. Más bibliakutatók szerint létezhetett egy [[Q (teológia)|"Q"-nak (quelle)]] elkeresztelt forrás irat, amely Jézusról összegyűjtött beszámolók, szemtanúk tanúvallomásai, amely egyre bővült, így lehetett az, hogy Jézus gyermekségére még nem állhatott megbízható adat a Márk evangélium megírásához.<ref>http://www.gotquestions.org/Magyar/szinoptikus-problema.html</ref>
A [[Keresztre feszítés|keresztrefeszítés]] időpontja a mai napig kérdéses és viták tárgya. A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus (egybehangzó) evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az [[Utolsó vacsora]] egyértelműen a zsidó peszáchi (húsvéti) bárány elfogyasztását jelentette ({{2Móz|12}} emlékezetére), amit a zsidók a régi évszámítás szerinti első hónapjának<ref>http://www.zsido.hu/vallas/LUAH.htm Tisri – ros Hasana</ref> 14. napján, csütörtök este és éjjel (a zsidó napok naplementétől naplementéig – az első három csillag megjelenéséig az égbolton – tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy [[Arimathiai József]] – Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek miatt helyezte el a közeli új sírba ({{Ján|19|42}}), ami azt jelenti, hogy az Utolsó Vacsorát legkésőbb a zsidó Húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt.
 
[[Fájl:Gustave Doré - Crucifixion of Jesus.jpg|thumb|rightbélyeg|175px|[[Gustave Doré]]: Krisztus megfeszítése]]
 
Egyfajta magyarázatnak tűnik az, hogy ({{Ján|13|1}}) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az Utolsó Vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.). Másfajta magyarázatot nyújthat, ha figyelembe vesszük, hogy az esszénusok nem a hagyományos zsidó holdnaptár szerinti időszámítást alkalmazták, hanem egy attól eltérő, szolikus naptárt. A Vatikán jóváhagyásával, Jean Danielou bíboros úgy nyilatkozott, hogy Jézus utolsó vacsorája valójában esszénus naptár szerint tartott húsvéti lakoma.
| volume = I 12/1.
| author = Dr. Tomka Ferenc
| title = Találkozás a Kereszténységgel - Bérmálkozóknak, katekumeneknek és keresőknek
| chapter = II. Mit mond a történelem Jézusról?
| accessdate = 2010-05-01
| chapterurl = http://talalkozas.katolikus.hu/3per12_1.html
}}</ref><ref>[http://web.eotvos.elte.hu/emgtsz/docs/tacitus.pdf Tacitus összes művei fordította Borzsák István]</ref>
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|float=right|style = font-variant: |[[Publius Cornelius Tacitus]], római történetíró: „Krónikák" XV. 44. <br /> „''... De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésének hatására nem akart eltávozni az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá ... És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.''”<ref>[http://www.romaikor.hu/index.php?p=cikk&a1=11&a2=60&id=1434 Kereszténység a Római Birodalomban] Latinulː ''„Sed non ope humana, non largitionibus principis aut deum placamentis decedebat infamia, quin iussum incendium crederetur. ergo abolendo rumori Nero subdidit reos et quaesitissimis poenis adfecit, quos per flagitia invisos vulgus Chrestianos appellabat. auctor nominis eius Christus Tibero imperitante per procuratorem Pontium Pilatum supplicio adfectus erat; repressaque in praesens exitiablilis superstitio rursum erumpebat, non modo per Iudaeam, originem eius mali, sed per urbem etiam, quo cuncta undique atrocia aut pudenda confluunt celebranturque. igitur primum correpti qui fatebantur, deinde indicio eorum multitudo ingens haud proinde in crimine incendii quam odio humani generis convicti sunt. et pereuntibus addita ludibria, ut ferarum tergis contecti laniatu canum interirent aut crucibus adfixi [aut flammandi atque], ubi defecisset dies, in usu[m] nocturni luminis urerentur. hortos suos ei spectaculo Nero obtulerat, et circense ludicrum edebat, habitu aurigae permixtus plebi vel curriculo insistens. unde quamquam adversus sontes et novissima exempla meritos miseratio oriebatur, tamquam non utilitate publica, sed in saevitiam unius absumerentur.”''[http://www.thelatinlibrary.com/tacitus/tac.ann15.shtml#44 P. CORNELI TACITI ANNALIVM LIBER SECVNDVS]</ref>}}
 
[[Fájl:MII.png|140px|thumbbélyeg|Tacitus ''[[Annales]] XV. 44.'' kézzel írt 11. századi másolata]]
[[Fájl:Highlight of MII.png|thumbbélyeg|140px|A „christianus" latin szó a 11. századi másolat szövegében]]
[[Fájl:BCMA Médaillon Christ.jpg|thumbbélyeg|220px|Korai Jézus-ábrázolás: [[Bizánci Birodalom|bizánc]]i [[medalion]], [[6. század]]]]
 
* '''Plinius.''' [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Caius Plinius Caecilius Secundus (minor)]], ismertebb nevén ifjabb Pliniusnak, Bithünia római kormányzójának ([[112]]-ben kelt) leveleiből ismerjük az általa 'babonának' titulált valláshoz való hozzáállását, amelyeket [[Traianus római császár|Marcus Ulpius Traianus római császárnak]] írt:
* '''Iosephus Flavius.''' [[Iosephus Flavius]], családnevén: Jószéf ben Matitjáhu (Jeruzsálem, [[37]]–[[38]] körül – Róma, 100 körül) arámi és görög nyelven író római zsidó történetíró és teológus a Zsidók története című könyvében két helyen is utal Jézusra. Ezek a részek hosszú ideig viták tárgyát képezték, ma már letisztultak az álláspontok. XVIII.3,3
::„ ''Ebben az időben (tudni illik Pilatus helytartósága idején) élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére Pilatus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét.”''<ref>http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199909/vita_egy_flavius_idezetrol</ref>
:: Zsidók története XX.9,1 „''...testvérét…testvérét annak a Jézusnak, akit Krisztusnak neveztek, s még néhány más embert; törvénysértéssel vádolta őket és végül mindet megköveztette.''”
 
* '''Evangéliumok.''' A világi és egyházi történészek nagyobbik része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt Jézus életének és halálának történeti kutatásához. Bár gyakorlatilag teljes az egyetértés közöttük a tekintetben, hogy Jézus valóságos történeti személy volt,<ref>E. P. Sanders: ''The Historical Figure of Jesus'' (New York : Penguin Books, 1995.) p. 10; [http://www.bede.org.uk/price8.htm bede.org.uk]</ref> abban már koránt sincs egyetértés, hogy az evangéliumok mennyire tekinthetők ''történetileg hiteles'' beszámolóknak. Sok történész úgy véli, hogy semmiképpen nem tekinthetők a kérdéses események tárgyilagos leírásának, hiszen az evangéliumokat egyrészt Jézus követői írták és szerkesztették tovább, mégpedig kifejezetten a hit terjesztése, illetve erősítése céljából, másrészt nem első kézből való beszámolók, azaz olyan személyek tollából származnak, akik személyesen nem ismerték Jézust.<ref>Bart D. Ehrman: ''The New Testament: a historical introduction to the early Christian writings'' (New York : Oxford University Press, 2000) 58-59. o.</ref> Leginkább Jézus születési és gyermekkori történeteit vitatják, a feltámadását, és az evangéliumokban említett csodákban kételkednek.<ref>[[Vermes Géza]] kiemelkedő magyar Jézus-kutató, az evangéliumok árnyalt, mértéktartó, nagyon részletes történelmi elemzését nyújtja számos könyvében.</ref> Fontos megjegyezni, hogy a fentiekkel ellentétben, a hívők szerint az evangéliumok szemtanúknak, Jézus személyes ismerőseinek beszámolóin alapulnak. [[János apostol]] és [[Máté apostol]] maguk írták le emlékeiket, [[Péter apostol]]ét pedig latin tolmácsa, Márk írta le. Lukács evangéliuma részben [[Pál apostol]] tanításán alapul, másrészt azonban Jézus apostolait és tanításukat is ismerte.<ref>{{cite book|first=Imre, S.J.|last=Mócsy|title=Az evangéliumok hitelessége|url=http://www.piar.hu/pazmany/k228.htm|publisher=Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár|accessdate=2010-12-21}} {{Wayback|url=http://www.piar.hu/pazmany/k228.htm |date=20020224065837 }}</ref>
{{Bővebben|Jézus az Újszövetségben}}
 
* '''Holt-tengeri tekercsek.''' [[Holt-tengeri tekercsek]][[Fájl:Good Shepherd Galla Placidia in Ravenna.jpg|bélyeg|200px|Jézus, a jó pásztor, [[ravenna]]i [[mozaik]], [[5. század]]]] A kereszténység kialakulásának kutatásában fontos esemény volt, az ún. Holt-tengeri tekercsek, vagy más néven qumráni tekercsek<ref>http://bibliairegeszet.blog.hu/2009/08/15/top_20_felfedezes_a_bibliai_regeszetben</ref> felfedezése. A tekercsek és az abban leírtak bizonyíthatóan régebbiek voltak, mint Jézus színre lépésének ideje. Azonosították elsősorban a később, az ótestamentumban összegyűjtött valamennyi könyvnek – kettő kivételével (Nehémiás és Eszter könyve) – a részleteit, a nem kanonizált írások néhány darabját, valamint az esszénus tanítások jó részét. Az esszénus hagyományokat sokan rokonítják Jézus közösségének hagyományaihoz, sőt bizonyos – nem igazolt – nézetek szerint Jézus maga is járt a qumráni településen. Ezeknek az elképzeléseknek azonban szinte semmi alapja sincs. Ugyanis ma már vitatják azt is, hogy a település köthető-e ehhez a zsidó vallási irányzathoz. Megkérdőjelezik az első feltárást végző személyek jóhiszeműségét ebben a kérdésben. De az is kérdéses, hogy a környező barlangokban a település lakói rejtették-e el a fellelt maradványokat. Pál leveleiből és [[Iosephus Flavius]] könyveiből ennek az elképzelésnek az ellenkezője bizonyítható. A tekercsek három apró, egyértelműen nem azonosítható darabjára támaszkodva a nemzetközi szakirodalomban megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek szerint a kereszténység a Qumránban élő [[esszénusok]] szektától és nem Jézustól eredeztethető. Ennek a nagy horderejű állításnak az alátámasztására azonban az eddig előtárt bizonyítékok elégtelennek bizonyultak, és ellentmondtak az igazolható hagyományoknak. Azt vélik egyesek, hogy a [[Holt-tengeri tekercsek]] tudományos kiértékelésének bizonytalansága lehetővé teszi újszövetségi írások azonosítását ([[7Q5 papirusz|7Q5–Márk 6:52-53]], valamint a 7Q4–I.Timóteushoz 3:16-4:03) miközben a többség [[Énok első könyve|Énok könyve]] részleteinek vagy más írásoknak tartja a kérdéses néhány betű forrását. A többségében pergamentöredékek nagy részének keletkezési idejét a vizsgálatok Krisztus előtti századokra teszik, néhány darabka az első századra datálható a hibahatáron belül: Hálaadó Himnuszok.<ref>http://digilander.libero.it/sabato/manoscritti.htm#b7q4</ref><ref>Boldog Emmerich Katalin: Szűz Mária élete. Előszó:Arnold Guillet 6. oldal Új Ember kiadó</ref><ref>Phillip R. Callaway, Philip R. Davies, George J. Brooke: A holt-tengeri tekercsek világa, Alexandra Kiadó 2003. {{ISBN|963-368-483-8}} 188 - 191188–191. oldal</ref>
 
== Különböző nézőpontok Jézusról ==
Már a korai kereszténység tisztában volt azzal, hogy a számukra a legfontosabbat jelentő Megváltóra: Jézusra nem mindenki úgy tekint, mint ők. Ezt fejezi ki közérthetően [[Pál apostol]]: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság...bolondság… (1 Korinthus 1,23.). Személyének és hatásának értékelése tehát kezdettől fogva nézeteltérésekbe torkollott.
 
=== Keresztény felfogás ===
[[Fájl:Martin von Feuerstein Selbstporträt mit Christuserscheinung.jpg|right|200px|thumbbélyeg|[[Martin von Feuerstein]]: Önarckép Jézus megjelenésével]]
Az [[Újszövetség]] és az arra épülő hagyományok alapján a legtöbb mai keresztény hiszi, hogy Jézus az [[Héber Biblia|Ószövetség]]ben megjövendölt és várt [[Messiás]] (görögül ''Krisztosz''), az Isten Fia. A [[Szentháromság]]ban hívők (tulajdonképpen a legtöbb keresztény egyház) hite szerint ő is öröktől fogva való [[Isten]], ám személyében nem azonos az Atyával, hanem az Atyának Fia, aki elküldte az emberiségnek a Szentlelket. A [[kereszténység|keresztény]] felfogás szerint Jézus azért lett emberré, hogy halála és feltámadása által a benne hívők [[megváltás]]t ([[bűnbocsánat]]ot) nyerjenek, ami az Istennel közösségben eltöltött [[Üdvösség|örök élet]]et jelent számukra ({{János|3|16}}, Jelenések 21,3-4).
 
:„ Isten szeretetből nyilatkoztatta ki és ajándékozta önmagát az embernek. Így végleges és bőséges választ ad azokra a kérdésekre, melyeket az ember élete értelmével és végével kapcsolatban föltesz magának. Isten a Fiát küldve nyilatkoztatta ki magát teljesen, akiben örökre megalapította Szövetségét. Ő az Atya végleges Igéje, s így utána nincs Kinyilatkoztatás. „<ref>http://www.katolikus.hu/kek/</ref>
 
:„Egyedül Krisztusban van üdvösség. Egyedül hit által lehet elfogadni a Jézusban felkínált üdvösséget. Isten és ember között nincs szükség közbenjáróra, az egyetlen közbenjáró Jézus Krisztus. Isten eleve elrendelte, hogy kik jutnak el a Krisztusba vetett üdvözítő hitre. Ez a tanítás nem determinizmus, nem fátum, hanem Isten hatalmára és megelőző kegyelmére mutat rá. "<ref>http://www.reformatus.hu/</ref>
 
A Jézus istenségét érintő kérdéseket az ún. [[Zsinat|egyetemes zsinat]]okon tárgyalták és döntötték el. Az első ilyen zsinat [[I. Constantinus római császár|I. Konstantin]] kezdeményezésére ült egybe [[325]]-ben a [[Anatólia|kis-ázsia]]i [[Nikaia|Niceá]]ban, a birodalom egységének fenntartására, de a döntést az eredetileg hitelvi vitát a politika eszközévé is formálta. Ezen zsinatok során egy, a korábbinál egységesebb egyházszervezet formálódott ki, s eközben bizonyos eltérő szektákat felszámoltak (például [[arianizmus|ariánusok]]).
A zsidó [[Talmud]] Jézust több helyen említi. Ez nem azt jelenti, hogy a Jézust illető talmudi történetek valóban megestek volna (történeti érték, historikusság), de azt, hogy ezek gúnyoló, vitatkozó, polemizáló történetek, melyek a kereszténység alapítóját vannak hivatva kigúnyolni.
 
Jézus neve héberül Yeshua. A Talmud írói Jézus nevéből szójátékot űzvén ezt „Yeshu”-ra rövidítették, mely egy kezdőbetűkből alkotott szó (mozaikszó): Yimakh Shemo (יִמַּח שְׁמוֹ). Jelentése: „töröltessék el a neve és emlékezete”.<ref>http://www.menorah.org/yeshua-jesus%20name%20study.pdf</ref> A Talmud Jézusról szóló részei ahol a Yeshua nevet kéne írni, mindenhol ezt az elnevezést használják. A Yimakh Shemo a legerősebb átoknak számít a héber nyelvben.<ref>Lawrence Schimel: ''Found tribe'' - 2002 "The worst curse in Hebrew is "»Yemach shemo!"« May his name be erased!"</ref> Azonban a mozaik szavakkal való játék, nem tartozik a Istenhitükistenhitük rendelései közé.
 
A Tószefta egyik baraitájában Szanhedrin 43a róla van szó ([[70]]–[[200]] körül, a hitviták idejében keletkezett)
A Szanhedrin 106b tudósít arról, hogy Jézus 33 éves volt amikor meghalt: „Balaám, a Sánta (=Jézus) 33 esztendős volt, mikor Pintiasz (Pontius Pilátus), a Rabló megölte. .. Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett."<ref>http://www.biblebasicsonline.com/hungarian/07/D22.html</ref>
 
Sokkal valószínűbb azonban, hogy ezekben a könyvekben ahol nem nevezik nevén Jézust, ott helyette ''a Peloni'' - ''az a bizonyos'' - kifejezést használják.<ref>Joseph Gedáljá Klausner - Jézus, 18-2018–20. oldal, – {{ISBN|963-8159-03-0}}.</ref> Közvetlen az evangéliumok megszületése utáni időben, a vallási viták utáni Jézus életére utalások történeti értéke vitatott.
 
Az egyetlen máig létező ősi zsidó eredetű [[gnoszticizmus|gnosztikus]] irányzat, a [[Mandeizmus|mandeusok]] vagy szabiok. ''(Nem tévesztendők össze a „szábeusokkal" – Sába népe – akik az ókorban déli Arábiát lakó néptörzs volt, mely Jemenben uralkodott és melynek hatalmáról és műveltségéről a biblia és a görög s római írók is beszélnek)''. A „Harrán Gaueita” (HARAN GAUAITA, belső Harrán) nevű tekercsükben találkozunk egy olyan legendával, amely a mandeusok történetét meséli el. Eszerint a mandeusok a Jordán folyó mentén éltek, amíg a zsidók ki nem űzték őket onnan. A tekercs részletesen beszél Keresztelő Szent Jánosról, aki a Jordán folyónál született. A vallás követői Jézust álprófétának tekintik.<ref>{{cite web|url=http://thaier.jeeran.com/Mandeusok.htm|title=Mandeusok|work=Thaier.jeeran.com|accessdate=2006-08-03|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070121031019/http://thaier.jeeran.com/Mandeusok.htm#|archivedate=2007-01-21}}</ref>
 
Egy ötödik századból származó leírás talán Jézusra való utalás az indiai szent iratokban, azonban a kereszténység elterjedésével és hatásával magyarázhatóbb inkább, mint valóságos eseményekkel:
: ''„...hegyen„…hegyen ült és kiválasztottnak látszott. Bőre világos volt és fehér ruhát viselt. ...így…így válaszolt: Isten fiának neveznek, szűztől születtem,"'' <small>(Bhavishya maha purana 17- 32.)</small>
 
A Jézus személyével kapcsolatos hindu felfogás a vallások hatásaival van összefüggésben és nem annak történeti alakjával, így igen összetett és bonyolult rendszer, amely a különféle csoportok hagyományai és nézőpontjai miatt igen eltérő.
 
=== Jézus létezését vitató valláskritika ===
Már az i. e. 6. századtól elsőként Görögországban, a vallási igénnyel áthatott alsóbb néprétegektől eltérően, egy szűk, művelt réteg körében a filozófia váltotta fel a korábbi világnézetet (künikoszok – cinikusok). A nép istenekbe vetett hitétől a sztoikusok világlátása távolodott el leginkább, azonban tömegeket nem tudott magamögémaga mögé állítani. A kereszténység létrejöttével, majd megerősödésével évszázadokig háttérbe kényszerült a vallásosság és annak tárgyának kritikája.<ref>Karl Heussi: Az Egyháztörténet Kézikönyve, Osiris 2000</ref>
A korábbi nem túl nagy hatású valláskritikai művek után, Ernest Renan (1823, Tréguier – 1892, Paris): francia katolikus orientalista, vallástörténész és író, a 19. és 20. századi szabadgondolkodás szimbolikus alakja volt az, aki élete főművével – Jézus élete – beírta magát a történelembe. A könyvet, a katolikus egyház a hite elleni durva támadásnak minősítette, indexre tette – olvasását tiltotta - a korabeli ateista és antiklerikális mozgalmak pedig sokszor akarata ellenére is Renan mögé sorakoztak fel.<ref>Ernest Renan: Jézus élete Európa Könyvkiadó 1991.</ref>
 
Az ateizmus tömeges elterjedésével Európában a [[felvilágosodás]] kezdetétől számolhatunk, és valódi kibontakozása az 1789-es [[francia forradalomhozforradalom]]hoz köthető. A valláskritika egyre nagyobb teret nyert a 19. és 20. században, a bibliakritikusok írásaikat ebben a tárgyban már nem csak haláluk után merték kiadatni, hanem életükben is egyre gyakrabban vállalták az összetűzéseket. Az erőteljesen kibontakozó irányzat tömegeket maguk mögött tudó képviselői eljutottak oda, hogy magának Jézusnak a történeti létét is tagadták a kritika okfejtések eredményei alapján. Azonban ezzel szemben nem a hívők, hanem több tudományág jeles képviselői több olyan bizonyítékot fedeztek fel (régészek-Pilátus történetiségét igazoló kőtáblát stb.) amelyek az evangéliumok alapján Jézus alakját, valóságos személynek hitelesítette.
Ma már a világi történészek egy része nem vitatja, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy vándorprédikátor, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy Jézus élettörténetének a túlnyomó többsége korát megelőző korok vallásaiban, [[mítosz]]aiban is szerepelt.<ref>{{Cite web |url=http://www.awitness.org/essays/bkup/16_crucified_saviors/index.html# |title=Kersey Graves - The World's Sixteen Crucified Saviors<!-- Robot generálta cím --> |accessdate=2005-07-26 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20051124172111/http://www.awitness.org/essays/bkup/16_crucified_saviors/index.html# |archivedate=2005-11-24 }}</ref> Szerintük, ha létezett is Jézus, az élettörténetét kiszínezték, felnagyították és a szemtanúk [[Biblia|Bibliában]] rögzített leírásaikat csodás elemekkel egészítették ki. [[David Strauss]] – aki maga is hívő volt – alkalmazta először a bibliakutatásban a [[Forrástan#Forráskritika|forráskritikát]].
 
A kritikusok hipotézisük alapján kétségbe vonják azt, hogy a bibliai történetek eredetiek és hitelesek. E szerint az evangéliumokat többé-kevésbé átvételeknek, túlzásoknak, kiszínezéseknek és kevés, vagy semennyi valóságból sem álló mítoszoknak tekintik.<ref>John Dominic Crossan, Jonathan L. Reed: Jézus nyomában Gold Book 2001.</ref>
Andromedans (Acharaya)- olyan alternatív elméleti rendszer fő alakja, amely a világegyetemből érkezett személynek tekinti Jézust. [[Ernst Mach]] (1838. február 18.-1916. február 19.) osztrák fizikus és filozófus, a XIX. századi pozitivista tudományfölfogás egyik legnagyobb hatású elméletének megalkotója: Az elemeken kívül nem létezik semmi, amiről biztos tudásunk lehetne - a más létezőkről való beszéd a hit s a metafizikai spekuláció területére tartozik, s semmi köze sincs a tudáshoz és a tudományhoz. A szkeptikusok többsége azt véli, hogy az [[Újszövetség]] nem hiteles, esetleg Jézus nem is létezett. Shirley Jackson (1872–1947) professzor, amerikai liberális teológus, a múlt század elején a keresztény mítosz gyökereit kutatta más vallásokban, és ezzel hitelességét kritizálta - tagadva a természetfeletti elemek jelenlétét a Bibliában. Ma már arra valóban egyre több a bizonyíték, hogy Jézus személyére az ószövetségi próféciákat, jövendöléseket erőteljesen párhuzamba állították, azonban más korok és vallások motívumai a kereszténységben csak távolról igazolhatók.
 
Egyes kritikai vélemények szerint a keresztény evangéliumok nemcsak a judaizmusból merítettek, hanem a perzsa [[zoroasztrizmus]]ból,<ref>John R. Hinnels: Perzsa mitológia Corvina 1992</ref> [[Ízisz]] és [[Ozirisz]] [[Kultusz (vallás)|kultusz]]ából<ref>http://kepeskeresztenyseg.blog.hu/2010/02/04/katakombak_het_szentje</ref> és a [[pogányság|pogány]] görög [[filozófia]]i hagyományokból.<ref>{{Cite web |url=http://www.vigilia.hu/2004/4/hainthaler.htm |title=Archivált másolat |accessdate=2011-02-12 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090317100309/http://www.vigilia.hu/2004/4/hainthaler.htm |archivedate=2009-03-17 }}</ref> Az ilyen összefüggések azonban igen távoliak, bizonyításuk nehézkes, és érdemi hatás nem mutatható ki Jézus történet szempontjából, tanítása és tevékenysége tekintetében. A feltárt azonosságok alapján az bizonyítható, hogy a zsidó és keresztény hitvilágra hatottak az említett vallások és nézetek.
 
Számos, Jézushoz kapcsolható [[ereklye]] létezik. Ezeket sokan tisztelik, mások mind valódiságukban, mind a nekik tulajdonított hatásokban kételkednek. A Jézushoz köthetők közül a leghíresebb talán a [[torinói lepel]], amelyet a benne hívők és a hitelességét igazoló tudományos vizsgálatok alapján sokan mások is, Jézus testét a temetéskor borító valódi halotti lepelnek tartják. Hasonlóképpen híres tárgy a [[Szent Grál]], egy serleg, amelyből az utolsó vacsorán ittak, valamint Jézus keresztre feszítésekor vérének felfogására használták a hagyományok szerint.
[[Fájl:Ushakov Nerukotvorniy.jpg|right|230px|thumbbélyeg|Szimon Fjodorovics Usakov (1626 –1686), orosz ikonfestő: [[Mandylion]] („Nem Kézzel Készült Ikon")]]
 
Az ismertebb ereklyék:
* Az '''[[Szent kereszt|Igaz Kereszt]]''' darabjai és egy ortodox kolostorban őrzött '''Vádcímtábla''' (titulus crucis) az [[INRI]] felirattal. Rengeteg darabja ismert a keresztfának több különböző helyről, Konstantinápolyban[[Konstantinápoly]]ban a [[Hagia Sophia|Szent Szophia – templomábanSzophia–templomban]] is őrizték egy darabját.
* A '''Keresztrefeszítés Köve''', mely [[1804]]-ben, Konstantinápolyba való szállítása során a tengerbe veszett.
* '''Az Úr sírjának záróköve''', (hostium) Konstantinápoly Szent Szophia-templomában őrizték.
* A '''Jézus sírjából kimetszett Kő''', a konstantinápolyi palotakápolnában őrizték a IV. keresztes hadjáratban, 1204-ben történt kifosztásáig.
* A '''Lombardiai Öntöttvas Korona és Konstantín Zablája''' melyeket a keresztre feszítéshez használt szögekbőlszegekből készítettek. A 'tiszteletre méltó szög', amelyet rozsda nem borított, „ amely„amely a szenvedés óráján három másikkal egyetemben Jézus testét átfúrta „átfúrta” féltve őrzött kincse volt Konstantinápolynak is.
* '''Jézus testmérete''' (mensura longitudinis corpis) jámbor férfiak mérték meg és rögzítették Jeruzsálemben a hagyományok szerint, később elveszett.
* A [[Szent fityma|Szent Fityma]] Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe, számos keresztény egyház ma is megtartja erre emlékezve az Úr körülmetélésének ünnepét.) Késői, apokrif gyermekségevangélium alapján született hagyomány.
* [[Szent Lándzsa|A végzet lándzsája]], amivel Jézus oldalát szúrta át a római katona Jn 19,34 szerint. A bécsi Hofburg kincstárában őrzött lándzsát, tudományos vizsgálata a 7. századra datálta.
* A [[Tövis Korona]], melyet a gúnyolódó katonák helyeztek Jézus fejére keresztre feszítése előtt. A konstantinápolyi palotakápolna ereklyéinek Nikolaosz Meszaritész által i. sz. 1200 körül összeállított katalógusából: „még friss, zöld és sértetlen”
* A [[Szent Grál|Szent kehely]], vagy Szent Grál, amit Jézus az utolsó vacsorán használt, illetve amelybe a halálakor vérét felfogták, apokrif evangéliumok és középkori mondák szerint. Igen népszerű az irodalomban, és többször filmre került feltételezett történetéhez kapcsolódó művekben.
* A '''Veronika Kendője''', mellyel Jézus homlokát törölte le, mikor Jézus a keresztet vitte. A történet szerint: Veronika a kegyes asszony (az evangéliumok alapján a vérfolyásos nővel kapcsolja össze a hagyomány) Jézus halálát követően Rómába ment, és magával vitte a drága ereklyét. A vera icona kifejezés azt jelenti: igazi (valódi) ikon. A XIII. században jelenik meg Rómában először kép nélkül egy Veronika kendő, majd később már sok legenda szerint Jézus arcát is tartalmazta a tárgy, és ennek megfelelően már a kendő is. A kiállítása alkalmával egy ízben tizenkét embert összetiport a tömeg. Ez a nagy becsben tartott ereklye a 16. században eltűnt, ma már csak egy kora középkori másolatát őrzik a római Szent Péter-bazilikában.
* '''Jézus Varratmentes Palástja''', amit a [[trieri Szent Péter-dómban]] tartanak. Egy másik példányát Franciaországban őrzik. A köntös János 19,23. - szerint is varrás nélküli volt és így a főpap felsőruhájára hasonlított.
* '''Jézus Leveleilevelei''', melyekben udvariasan elutasította Edessza királyának, V. Abgárnak a meghívását. A legenda alapja - Caesareai Euszebiosz: ''Egyháztörténet''ében említést tesz arról, hogy utazásai során látta Edessában Jézus és az uralkodó levélváltását. Azok azonban a későbbiekben elvesztek, hitelességüket a történelem felülírja: csak jóval később vált kereszténnyé IX. Abgár uralkodójuk. (Jakob Lorber a 19. század közepén rekonstruálta azokat látomásai által. Az egyház nem ismeri el ezeket az írásokat.) A levelek története késői hagyomány, összefügg a Torinói lepellel és Tádé apostol-tanítvány apokrifokból ismert küldetésével.
* A '''Nem Kézzel Készült Ikon''', amit Jézus Edessza királyának, Abgárnak küldött leprásságának gyógyítására. A [[mandylion]] egy [[akheiropoiéton]], azaz nem emberkéz által keletkezett festmény. A szerteágazó legendák és hagyományok alapján nehezen azonosítható tárgy. Köze lehet a legendákból ismert kamuliai kendőhöz. Valószínűbb azonban, hogy a torinói vászon többször összehajtott és így (az arcrészt szabadon hagyva és ereklyetartóba helyezve) ismert képe, amely több ikon alapja. Ezek a képek mind jól azonosítható jegyeket viselnek magukon - hosszú haj, középen kettéválasztott frizura, homlokba logó tincs, kétágú szakáll stb. - amelyek egy archetípusra vezethetők vissza.
* A '''Szent Köldökzsinór''', Szent Könnyek, Szent Tejfog és még sok más ereklye, amelyek ma már nevetségesnek hatnak sokak számára, miközben annak idején a vallás, a hithez kapcsolható tárgyak által is kifejtette hatását.
 
* Eduard Schweizer: ''Mit tudunk valóban Jézus életéről?'' (Kálvin Kiadó, Budapest, 1999)
* David Flusser: Jézus (Budapest, 1995)
* Harold Bloom: Jesus and Yahweh - Names Divine (New York, 2005)
* Jaroslav Pelikan: Jesus Through the Centuries: His Place in the History of Culture (New Haven, 1999)
* Ahmed Osman: '''A Messiás Háza''' Gold Book Kft. 1992. {{ISBN|963-9248-42-8}}
* John Carroll:'' Jézus, a Létező,'' Typotex, 2009. {{ISBN|978-963-279-074-9}}
* Gecse Gusztáv: Bibliai történetek (Kossuth Könyvkiadó, 1981)
* Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium (Kairosz, 2006)
* [http://www.bede.org.uk/price8.htm A History of Scholarly Refutations of the Jesus Myth by Christopher Price]
* [https://web.archive.org/web/20050721082525/http://pages.ca.inter.net/~oblio/home.htm Historical Jesus or Jesus Myth: The Jesus Puzzle]
* [https://web.archive.org/web/20051124172111/http://www.awitness.org/essays/bkup/16_crucified_saviors/index.html Kersey Graves - The World's Sixteen Crucified Saviors]
* [http://ideas.time.com/2013/12/10/whos-biggest-the-100-most-significant-figures-in-history/ Who’s Biggest? The 100 Most Significant Figures in History] {{en}}
* [http://www.empiriamagazin.com/Miszcellanea/A%20Holt%20Tengeri%20Tekercsek%20Rejtélye.htm A Holt-Tengeri Tekercsek Rejtélye]
* [http://www.biblemap.org/ BibleMap.org - A Biblia helyszínei a GoogleMaps bemutatásában]
* [http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20csal%C3%A1df%C3%A1ja.html Jézus családfája]
* [http://www.typotex.hu/upload/books/1967/r%C3%A9szlet_carroll.pdf Részlet a ''Jézus, a Létező'' c. könyvből]