„Jézus” változatai közötti eltérés

'''Názáreti Jézus''' vagy '''Jézus Krisztus''', gyakran csak '''Jézus''' vagy '''Krisztus''', {{héberül|'''יהשוה'''}} ([[Betlehem]], [[i. e. 4]] körül – [[Jeruzsálem]], [[30|i. sz. 30]]–[[33]] körül) a [[kereszténység]] központi alakja, a világtörténelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású személye.<ref>{{Cite book|title=Jesus: A Very Short Introduction|last=Bauckham|first=Richard|publisher=Oxford University Press|year=2011|isbn=978-0199575275|location=|pages=1-5|quote=Jesus of Nazereth, or Jesus Christ (As Christians call him), is undoubtedly the best known and most influential human person in world history...history…}}</ref>

Az evangéliumok szerint [[Betlehem]]ben született. Születését csodálatos jelek kísérték. [[Gábriel arkangyal|Gábriel angyal]] az [[Üdvözlégy|angyali üdvözletben]] hírt ad Szűz Máriának, hogy gyereke fog születni, és Jézus lesz a neve. [[Szűz Mária]] szűzen foganja Jézust. [[Napkeleti bölcsek]] látták a zsidók új királyának [[betlehemi csillag]]át, ezért elutaztak hozzá, hogy hódoljanak neki. József, Mária férjét angyal értesíti, hogy a [[Szent Család|család]] [[Menekülés Egyiptomba|meneküljön el Egyiptomba]]. Amikor Jézus korosztályát kiirtja [[I. Heródes zsidó király|Heródes]] és meghal, ugyancsak egy angyal segít a visszatérésben. [[Názáret|Názáretben]] telepednek le, és itt nőtt fel. A kisfiú kitűnik okosságával a templomban tanít 12 évesen, megmutatkozik elkötelezettsége Isten felé. (Lk 2.40 - 5240–52). Evvel lezárul a gyermekségtörténete, melyet leginkább Lukács evangéliuma tartalmazza. Fiatal korában a pusztába megy böjtölni negyven napon keresztül, ahol kísértéseket utasít el. Majd [[Keresztelő János]] megkeresztelte, majd [[Apostol|12 tanítvány]]t gyűjtött maga köré. Velük járja [[Izrael|Izraelt]], tanította a népet és [[Etika (vallás)|erkölcs]]i útmutatásokat adott nekik, [[Jézus csodáinak listája|csodás gyógyítások]]at vitt végbe és [[Exorcizmus|ördögöket űzött]]. Tanítását [[példabeszéd]]ekben fejtette ki. Útjai során találkozik írástudókkal, farizeusokkal. Vitázott [[Isten országa|Isten országáról]], feddően beszél velük, emiatt meggyűlölik, és arra az elhatározásra jutnak, hogy el kell veszejteniük Jézust. Az okot végül is Lázár feltámasztása adja. Mintegy hároméves működése, tanító évei ér véget az [[utolsó vacsora|utolsó vacsorával]], [[Húsvét]] idején Jézus egyik tanítványa Júdást lefizetik, hogy árulja el tartózkodási helyét. Ezekkel az eseményekkel kezdődik szenvedéstörténete. [[Iskarióti Júdás]] elárulta őt, [[Zsidók|zsidó]] hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták, megkínozták, bevádolták és átadták a római helytartónak, [[Quintus Pontius Pilatus]]nak, aki [[Keresztre feszítés|keresztre feszítésre]] ítélte, a jelenlévő zsidó tömeg szavazata alapján. Saját kivégző eszközét, a [[Kereszt (jelkép)|keresztet]] saját magának kell felvinnie a Golgota -hegyre. Ennek eseménytörténete a [[keresztút]] a tizennégy stáció. Kereszthalála után eltemetik, harmadnapra nem találják a sírban, [[Feltámadás|feltámadt]]. Ezután, mint feltámadt Krisztus jelenik meg tanítványainak, megbízatást ad nekik [[pünkösd]]kor, vigyék tovább az örömhírt (evangéliumot). Legvégül látják felemelkedni őt a felhők fölé.

[[FileFájl:JesusYeshua2.svg|thumbbélyeg|''Jézus'' nevének átiratai arámi (bal felső), héber (jobb felső), görög (középső), latin és angol nyelven]]

[[ImageFájl:PikiWiki Israel 15464 Jesus and the 12 apostles in Domus Galileae.JPG|Jézus a 12 apostolt tanítja, (Domus Galilea) szoborcsoport|thumbbélyeg|260px]]

Amit [[Ádám és Éva]] elrontott [[Az ember bukása|a bűneset]]tel, azt a "második„második Ádám"Ádám”,<ref>1Kor 15,22</ref> Jézus helyrehozta engedelmességével és áldozatával. Jézus kiállta a pusztában a [[sátán]] kísértéseit, „ajándékát", a földi hatalmat elutasította; majd bárányként fogadta el Isten tervét, a kereszthalált, mely után az Atya megdicsőítette őt a feltámadás által, és ültette őt a maga jobbjára a Mennyekben.

Követői közül elsőként [[Szent István (vértanú)|István]] vált vértanúvá, akinek története is azt igazolja, hogy a legtöbb esetben hamis vádakkal illették az első gyülekezetet, amelymely nem volt erőszakos és hatalomra törő. Jeruzsálemben az ősegyház követte a zsidó előírások többségét: a Templomban imádkoztak, tartották ennek megfelelően a parancsolatokat, csak Jézus személyét illetően bocsátkoztak vitába. Bár a zsidók közül csak kevesen követték az embertársi megértésre irányuló tanításait, azonban [[Péter apostol]] több ezer honfitársat keresztelt meg Krisztus kereszthalála után. Míg [[Pál apostol]] hatására a [[diaszpóra|diaszpórában]] az istenfélők – zsidó hagyományokat követők, és a prozeliták (pogányok közül zsidó hitre betértek) – közül sokan csatlakoztak a városokban létrejövő keresztény közösségekhez. A pogányok között kifejtett tanítás hatására és jelentős eredményeikre tekintettel a környező provinciákban egyre nagyobb teret nyertek.

[[Fájl:Gerard van Honthorst 002.jpg|thumbbélyeg|200px|right|Jézus születése <br /> Matthias Stom: A pásztorok imádása]]

[[Fájl:Jesusamkreuz (2).jpg|thumbbélyeg|200px|right|A megfeszített Jézus <br /> Szent Márton templom ([[Biberach]], [[Németország]])]]

[[Fájl:Tintoretto, Jacopo - Christ at the Sea of Galilee.jpg|thumbbélyeg|200px|right|''„Jézus azonban megszólította őket: »Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!« Erre Péter így szólt: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!« »Gyere!« – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: »Uram ments meg!« Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. »Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?« Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: »Valóban Isten Fia vagy!«”'' Mt, 14. 27-33]]

A legújabb kutatások kimutatták,<ref>Jonh Dominic Drosan és Jonathan L. Reed - Jézus nyomában. Debrecen: Gold Book. 2004. {{ISBN|9639437956}}</ref> hogy Jézus születésének ideje és története az első követők számára nem bírt jelentőséggel. A halála után évtizedekkel kitörő hitviták<ref>Celsus : Az igaz hitről / elveszett / műre írt válaszból Origenész, Contra Celsum, magyar nyelven: Kelszosz ellen {{ISBN|978-963-662-196-4}}</ref> során arra a vádra, melyamely szerint házasságon kívüli kapcsolatból született volna, elterjedt egy olyan hagyomány, amelymely az evangéliumokban is rögzítésre került a későbbiekben. Ez szoros összefüggést mutat a Tóra második könyvének második fejezetében lejegyzett, Mózesnek, az Ószövetségben szűkszavúan megfogalmazott születéstörténetének a hagyományokban kibővült változatával.<ref>Iosephus Flavius, A zsidók története - 2: 205-6 - '''(magyarul nem került kiadásra!)'''</ref>

Egy jól megalapozott magyarázat messiási zsidók<ref>{{Cite web |title=Dr. Tatai István: A messiási zsidóság története, teológiája és perspektívái -– Pünkösd.ma |url=http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/rendszeres-teologia/2013-4-5/dr-tatai-istvan-a-messiasi-zsidosag-toertenete-teologiaja-es-perspektivai |work=punkosd.ma.ptf.hu |accessdate=2019-06-15}}</ref> között – teljesen új fényt vet az Úr születésének dátumára. A bibliai szöveg mélyre ható vizsgálata Jesua/Jézus/אעושי születéséről és előzményeiről eléggé valószínűsíti, hogy az Úr születése szukkot/sátrak ünnepén volt.

# Lukács 1:5-,8-9 szerint Zakariás pap Abia munkabeosztása szerint szolgált a Templomban. Ez a munkabeosztás az 1.Krón. 24,10-ben olvasható: ''"A„A ...nyolcadik…nyolcadik sorshúzás Abijára esett."”'' (Az ezt követő kilencedik papi szolgálatot egyébként egy Jesua nevű pap végezte.)

# Így János pontosan a niszán hónap közepén született, tehát páska/אחספ ünnepén, amikor a zsinagógában a ’nagy sabbatkor’ Malakiás 3,23-at olvassák fel: ''"Lásd„Lásd, elküldöm hozzátok Élijah/Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja."”'' Az útkészítője és elő hírnöke a Messiásnak megszületett, akiről a Luk. 1,17-ben ez áll: ''"...és„…és előtte jár az Élijah/Illés Szellemével és erejével."”''

[[Teres Ágoston]] csillagász szerint Jézus legalább két évvel [[I. Heródes zsidó király|Heródes]] király halála előtt, azaz időszámításunk előtt 7-ben született és az evangéliumi feljegyzés szerint a [[napkeleti bölcsek]] a [[Jupiter]] és a [[Szaturnusz]] együttállását láthatták.<ref>[http://www.katolikus-honlap.hu/0801/szulet.htm Jézus születésének időpontja a kutatások alapján]</ref> Csillagászati számítások szerint a megadott időszakban csak egy látványosság volt látható az égbolton, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben.<ref>[https://www.csillagaszat.hu/csilltort/egyetemes-csillagaszattortenet/egyetemes-naptartortenet-es-kronologia/jezus-szuletese-es-a-betlehemi-csillag-rejtelye/ Jézus születése és a “betlehemi„betlehemi csillag” rejtélye]</ref>

A [[Halley-üstökös]] i. e. 6-ban körülbelül 70 napig volt látható az égbolton. Sokan úgy vélik,<ref name="csill" /> hogy ez az égi jelenség lehetett vagy volt a Máté 2-ben megemlített „'''Csillag'''”, ami a [[napkeleti bölcsek]]et [[Betlehem]]be vezette. Ez azonban a télidő helyett nyárra helyezné Jézus születésének idejét, mivel az üstökös ebben az időszakban volt érzékelhető akkor a megfigyelők számára. Ezt az elgondolást azért is támogatná néhány [[egzegézis|exegéta]], mivel nehéz elképzelni azt, hogy a pásztorok télen, ({{Lukács|2|8}} szerint) a szabad ég alatt őrizték volna nyájukat. Azonban más írásmagyarázók arra hívják fel a figyelmet, hogy a pásztorok máshonnan is érkezhettek „ gyorsan „ (Jerome Kodell, O.S.B. : Lukács kommentár -– elte.hu). Más források<ref>[[Teres Ágoston]]: Biblia és asztronómia</ref><ref>[[Az Urantia könyv|Az Urantia Könyv]] ismeretlen szerzői szerint ''[a] betlehemi csillag csodálatos mondájának eredete a következő: Jézus augusztus 21-én délben született, i. e. 7-ben. I. e. 7. május 29-én a [[Jupiter]] és a [[Szaturnusz]] különleges együttállására került sor a Halak csillagvilágban. És figyelemre méltó csillagászati tény, hogy hasonló együttállásra került sor ugyanezen év szeptember 29-én és december 5-én is. E rendkívüli, de teljesen természetes események alapján az egymást követő nemzedékek jó szándékú vallási hívei megalkották a betlehemi csillag megható mondáját (...…).'' (1316.1) [http://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/122-iras-jezus-megszuletese-es-kisgyermekkora#U122_8_7 122:8.7]</ref> szerint a Jupiter és a Szaturnusz i. e. 7-ben történt nagy együttállása az alapja a betlehemi csillagnak. Könnyen beláthatja mindenki: ahogy manapság sem vezet egy irányba, valamely településre egy üstökös égbolton leírt pályája vagy a bolygóegyüttállás, úgy az ókorban sem. Viszont már akkor is előszeretettel vontak párhuzamot égi és földi események között. Az evangéliumban lejegyzett események csillagászati összefüggése nem bizonyítható. Az ilyen dolgok túlmisztifikálásától azonban már Pál apostol erőteljesen óvott: Titusz 1- 14. és még más leveleiben is.

[[Fájl:Gustave Doré - Crucifixion of Jesus.jpg|thumb|rightbélyeg|175px|[[Gustave Doré]]: Krisztus megfeszítése]]

| title = Találkozás a Kereszténységgel -– Bérmálkozóknak, katekumeneknek és keresőknek

{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|float=right|style = font-variant: |[[Publius Cornelius Tacitus]], római történetíró: „Krónikák" XV. 44. <br /> „''...… De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésének hatására nem akart eltávozni az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá ...… És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.''”<ref>[http://www.romaikor.hu/index.php?p=cikk&a1=11&a2=60&id=1434 Kereszténység a Római Birodalomban] Latinulː ''„Sed non ope humana, non largitionibus principis aut deum placamentis decedebat infamia, quin iussum incendium crederetur. ergo abolendo rumori Nero subdidit reos et quaesitissimis poenis adfecit, quos per flagitia invisos vulgus Chrestianos appellabat. auctor nominis eius Christus Tibero imperitante per procuratorem Pontium Pilatum supplicio adfectus erat; repressaque in praesens exitiablilis superstitio rursum erumpebat, non modo per Iudaeam, originem eius mali, sed per urbem etiam, quo cuncta undique atrocia aut pudenda confluunt celebranturque. igitur primum correpti qui fatebantur, deinde indicio eorum multitudo ingens haud proinde in crimine incendii quam odio humani generis convicti sunt. et pereuntibus addita ludibria, ut ferarum tergis contecti laniatu canum interirent aut crucibus adfixi [aut flammandi atque], ubi defecisset dies, in usu[m] nocturni luminis urerentur. hortos suos ei spectaculo Nero obtulerat, et circense ludicrum edebat, habitu aurigae permixtus plebi vel curriculo insistens. unde quamquam adversus sontes et novissima exempla meritos miseratio oriebatur, tamquam non utilitate publica, sed in saevitiam unius absumerentur.”''[http://www.thelatinlibrary.com/tacitus/tac.ann15.shtml#44 P. CORNELI TACITI ANNALIVM LIBER SECVNDVS]</ref>}}

[[Fájl:MII.png|140px|thumbbélyeg|Tacitus ''[[Annales]] XV. 44.'' kézzel írt 11. századi másolata]]

[[Fájl:Highlight of MII.png|thumbbélyeg|140px|A „christianus" latin szó a 11. századi másolat szövegében]]

[[Fájl:BCMA Médaillon Christ.jpg|thumbbélyeg|220px|Korai Jézus-ábrázolás: [[Bizánci Birodalom|bizánc]]i [[medalion]], [[6. század]]]]

:: Zsidók története XX.9,1 „''...testvérét…testvérét annak a Jézusnak, akit Krisztusnak neveztek, s még néhány más embert; törvénysértéssel vádolta őket és végül mindet megköveztette.''”

* '''Holt-tengeri tekercsek.''' [[Holt-tengeri tekercsek]][[Fájl:Good Shepherd Galla Placidia in Ravenna.jpg|bélyeg|200px|Jézus, a jó pásztor, [[ravenna]]i [[mozaik]], [[5. század]]]] A kereszténység kialakulásának kutatásában fontos esemény volt, az ún. Holt-tengeri tekercsek, vagy más néven qumráni tekercsek<ref>http://bibliairegeszet.blog.hu/2009/08/15/top_20_felfedezes_a_bibliai_regeszetben</ref> felfedezése. A tekercsek és az abban leírtak bizonyíthatóan régebbiek voltak, mint Jézus színre lépésének ideje. Azonosították elsősorban a később, az ótestamentumban összegyűjtött valamennyi könyvnek – kettő kivételével (Nehémiás és Eszter könyve) – a részleteit, a nem kanonizált írások néhány darabját, valamint az esszénus tanítások jó részét. Az esszénus hagyományokat sokan rokonítják Jézus közösségének hagyományaihoz, sőt bizonyos – nem igazolt – nézetek szerint Jézus maga is járt a qumráni településen. Ezeknek az elképzeléseknek azonban szinte semmi alapja sincs. Ugyanis ma már vitatják azt is, hogy a település köthető-e ehhez a zsidó vallási irányzathoz. Megkérdőjelezik az első feltárást végző személyek jóhiszeműségét ebben a kérdésben. De az is kérdéses, hogy a környező barlangokban a település lakói rejtették-e el a fellelt maradványokat. Pál leveleiből és [[Iosephus Flavius]] könyveiből ennek az elképzelésnek az ellenkezője bizonyítható. A tekercsek három apró, egyértelműen nem azonosítható darabjára támaszkodva a nemzetközi szakirodalomban megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek szerint a kereszténység a Qumránban élő [[esszénusok]] szektától és nem Jézustól eredeztethető. Ennek a nagy horderejű állításnak az alátámasztására azonban az eddig előtárt bizonyítékok elégtelennek bizonyultak, és ellentmondtak az igazolható hagyományoknak. Azt vélik egyesek, hogy a [[Holt-tengeri tekercsek]] tudományos kiértékelésének bizonytalansága lehetővé teszi újszövetségi írások azonosítását ([[7Q5 papirusz|7Q5–Márk 6:52-53]], valamint a 7Q4–I.Timóteushoz 3:16-4:03) miközben a többség [[Énok első könyve|Énok könyve]] részleteinek vagy más írásoknak tartja a kérdéses néhány betű forrását. A többségében pergamentöredékek nagy részének keletkezési idejét a vizsgálatok Krisztus előtti századokra teszik, néhány darabka az első századra datálható a hibahatáron belül: Hálaadó Himnuszok.<ref>http://digilander.libero.it/sabato/manoscritti.htm#b7q4</ref><ref>Boldog Emmerich Katalin: Szűz Mária élete. Előszó:Arnold Guillet 6. oldal Új Ember kiadó</ref><ref>Phillip R. Callaway, Philip R. Davies, George J. Brooke: A holt-tengeri tekercsek világa, Alexandra Kiadó 2003. {{ISBN|963-368-483-8}} 188 - 191188–191. oldal</ref>

Már a korai kereszténység tisztában volt azzal, hogy a számukra a legfontosabbat jelentő Megváltóra: Jézusra nem mindenki úgy tekint, mint ők. Ezt fejezi ki közérthetően [[Pál apostol]]: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság...bolondság… (1 Korinthus 1,23.). Személyének és hatásának értékelése tehát kezdettől fogva nézeteltérésekbe torkollott.

[[Fájl:Martin von Feuerstein Selbstporträt mit Christuserscheinung.jpg|right|200px|thumbbélyeg|[[Martin von Feuerstein]]: Önarckép Jézus megjelenésével]]

:„Egyedül Krisztusban van üdvösség. Egyedül hit által lehet elfogadni a Jézusban felkínált üdvösséget. Isten és ember között nincs szükség közbenjáróra, az egyetlen közbenjáró Jézus Krisztus. Isten eleve elrendelte, hogy kik jutnak el a Krisztusba vetett üdvözítő hitre. Ez a tanítás nem determinizmus, nem fátum, hanem Isten hatalmára és megelőző kegyelmére mutat rá. "<ref>http://www.reformatus.hu/</ref>

Jézus neve héberül Yeshua. A Talmud írói Jézus nevéből szójátékot űzvén ezt „Yeshu”-ra rövidítették, mely egy kezdőbetűkből alkotott szó (mozaikszó): Yimakh Shemo (יִמַּח שְׁמוֹ). Jelentése: „töröltessék el a neve és emlékezete”.<ref>http://www.menorah.org/yeshua-jesus%20name%20study.pdf</ref> A Talmud Jézusról szóló részei ahol a Yeshua nevet kéne írni, mindenhol ezt az elnevezést használják. A Yimakh Shemo a legerősebb átoknak számít a héber nyelvben.<ref>Lawrence Schimel: ''Found tribe'' - 2002 "The worst curse in Hebrew is "»Yemach shemo!"« May his name be erased!"</ref> Azonban a mozaik szavakkal való játék, nem tartozik a Istenhitükistenhitük rendelései közé.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy ezekben a könyvekben ahol nem nevezik nevén Jézust, ott helyette ''a Peloni'' -– ''az a bizonyos'' -– kifejezést használják.<ref>Joseph Gedáljá Klausner -– Jézus, 18-2018–20. oldal, – {{ISBN|963-8159-03-0}}.</ref> Közvetlen az evangéliumok megszületése utáni időben, a vallási viták utáni Jézus életére utalások történeti értéke vitatott.

: ''„...hegyen„…hegyen ült és kiválasztottnak látszott. Bőre világos volt és fehér ruhát viselt. ...így…így válaszolt: Isten fiának neveznek, szűztől születtem,"'' <small>(Bhavishya maha purana 17- 32.)</small>

Már az i. e. 6. századtól elsőként Görögországban, a vallási igénnyel áthatott alsóbb néprétegektől eltérően, egy szűk, művelt réteg körében a filozófia váltotta fel a korábbi világnézetet (künikoszok – cinikusok). A nép istenekbe vetett hitétől a sztoikusok világlátása távolodott el leginkább, azonban tömegeket nem tudott magamögémaga mögé állítani. A kereszténység létrejöttével, majd megerősödésével évszázadokig háttérbe kényszerült a vallásosság és annak tárgyának kritikája.<ref>Karl Heussi: Az Egyháztörténet Kézikönyve, Osiris 2000</ref>

A korábbi nem túl nagy hatású valláskritikai művek után, Ernest Renan (1823, Tréguier – 1892, Paris): francia katolikus orientalista, vallástörténész és író, a 19. és 20. századi szabadgondolkodás szimbolikus alakja volt az, aki élete főművével – Jézus élete – beírta magát a történelembe. A könyvet, a katolikus egyház a hite elleni durva támadásnak minősítette, indexre tette – olvasását tiltotta -– a korabeli ateista és antiklerikális mozgalmak pedig sokszor akarata ellenére is Renan mögé sorakoztak fel.<ref>Ernest Renan: Jézus élete Európa Könyvkiadó 1991.</ref>

Az ateizmus tömeges elterjedésével Európában a [[felvilágosodás]] kezdetétől számolhatunk, és valódi kibontakozása az 1789-es [[francia forradalomhozforradalom]]hoz köthető. A valláskritika egyre nagyobb teret nyert a 19. és 20. században, a bibliakritikusok írásaikat ebben a tárgyban már nem csak haláluk után merték kiadatni, hanem életükben is egyre gyakrabban vállalták az összetűzéseket. Az erőteljesen kibontakozó irányzat tömegeket maguk mögött tudó képviselői eljutottak oda, hogy magának Jézusnak a történeti létét is tagadták a kritika okfejtések eredményei alapján. Azonban ezzel szemben nem a hívők, hanem több tudományág jeles képviselői több olyan bizonyítékot fedeztek fel (régészek-Pilátus történetiségét igazoló kőtáblát stb.) amelyek az evangéliumok alapján Jézus alakját, valóságos személynek hitelesítette.

Andromedans (Acharaya)- olyan alternatív elméleti rendszer fő alakja, amely a világegyetemből érkezett személynek tekinti Jézust. [[Ernst Mach]] (1838. február 18.-1916. február 19.) osztrák fizikus és filozófus, a XIX. századi pozitivista tudományfölfogás egyik legnagyobb hatású elméletének megalkotója: Az elemeken kívül nem létezik semmi, amiről biztos tudásunk lehetne -– a más létezőkről való beszéd a hit s a metafizikai spekuláció területére tartozik, s semmi köze sincs a tudáshoz és a tudományhoz. A szkeptikusok többsége azt véli, hogy az [[Újszövetség]] nem hiteles, esetleg Jézus nem is létezett. Shirley Jackson (1872–1947) professzor, amerikai liberális teológus, a múlt század elején a keresztény mítosz gyökereit kutatta más vallásokban, és ezzel hitelességét kritizálta -– tagadva a természetfeletti elemek jelenlétét a Bibliában. Ma már arra valóban egyre több a bizonyíték, hogy Jézus személyére az ószövetségi próféciákat, jövendöléseket erőteljesen párhuzamba állították, azonban más korok és vallások motívumai a kereszténységben csak távolról igazolhatók.

[[Fájl:Ushakov Nerukotvorniy.jpg|right|230px|thumbbélyeg|Szimon Fjodorovics Usakov (1626 –1686), orosz ikonfestő: [[Mandylion]] („Nem Kézzel Készült Ikon")]]

* Az '''[[Szent kereszt|Igaz Kereszt]]''' darabjai és egy ortodox kolostorban őrzött '''Vádcímtábla''' (titulus crucis) az [[INRI]] felirattal. Rengeteg darabja ismert a keresztfának több különböző helyről, Konstantinápolyban[[Konstantinápoly]]ban a [[Hagia Sophia|Szent Szophia – templomábanSzophia–templomban]] is őrizték egy darabját.

* A '''Lombardiai Öntöttvas Korona és Konstantín Zablája''' melyeket a keresztre feszítéshez használt szögekbőlszegekből készítettek. A 'tiszteletre méltó szög', amelyet rozsda nem borított, „ amely„amely a szenvedés óráján három másikkal egyetemben Jézus testét átfúrta „átfúrta” féltve őrzött kincse volt Konstantinápolynak is.

* A [[Tövis Korona]], melyet a gúnyolódó katonák helyeztek Jézus fejére keresztre feszítése előtt. A konstantinápolyi palotakápolna ereklyéinek Nikolaosz Meszaritész által i. sz. 1200 körül összeállított katalógusából: „még friss, zöld és sértetlen”

* '''Jézus Varratmentes Palástja''', amit a [[trieri Szent Péter-dómban]] tartanak. Egy másik példányát Franciaországban őrzik. A köntös János 19,23. - szerint is varrás nélküli volt és így a főpap felsőruhájára hasonlított.

* '''Jézus Leveleilevelei''', melyekben udvariasan elutasította Edessza királyának, V. Abgárnak a meghívását. A legenda alapja -– Caesareai Euszebiosz: ''Egyháztörténet''ében említést tesz arról, hogy utazásai során látta Edessában Jézus és az uralkodó levélváltását. Azok azonban a későbbiekben elvesztek, hitelességüket a történelem felülírja: csak jóval később vált kereszténnyé IX. Abgár uralkodójuk. (Jakob Lorber a 19. század közepén rekonstruálta azokat látomásai által. Az egyház nem ismeri el ezeket az írásokat.) A levelek története késői hagyomány, összefügg a Torinói lepellel és Tádé apostol-tanítvány apokrifokból ismert küldetésével.

* A '''Nem Kézzel Készült Ikon''', amit Jézus Edessza királyának, Abgárnak küldött leprásságának gyógyítására. A [[mandylion]] egy [[akheiropoiéton]], azaz nem emberkéz által keletkezett festmény. A szerteágazó legendák és hagyományok alapján nehezen azonosítható tárgy. Köze lehet a legendákból ismert kamuliai kendőhöz. Valószínűbb azonban, hogy a torinói vászon többször összehajtott és így (az arcrészt szabadon hagyva és ereklyetartóba helyezve) ismert képe, amely több ikon alapja. Ezek a képek mind jól azonosítható jegyeket viselnek magukon -– hosszú haj, középen kettéválasztott frizura, homlokba logó tincs, kétágú szakáll stb. -– amelyek egy archetípusra vezethetők vissza.

* Harold Bloom: Jesus and Yahweh -– Names Divine (New York, 2005)

* Ahmed Osman: '''A Messiás Háza''' Gold Book Kft. 1992. {{ISBN|963-9248-42-8}}

* John Carroll:'' Jézus, a Létező,'' Typotex, 2009. {{ISBN|978-963-279-074-9}}

* [https://web.archive.org/web/20051124172111/http://www.awitness.org/essays/bkup/16_crucified_saviors/index.html Kersey Graves -– The World's Sixteen Crucified Saviors]

* [http://www.biblemap.org/ BibleMap.org -– A Biblia helyszínei a GoogleMaps bemutatásában]