„II. Rákóczi György” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
oldal rend.
→‎Hódításai: szöveg rend
51. sor:
[[Báthory István erdélyi fejedelem|Báthory István]] nyomdokaiba szeretett volna lépni, ezért kezdettől fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett.<ref>A lengyel korona megszerzési reményei mindjárt 1648 végén füstbe mentek, ugyanis a lengyel nemesség [[II. János Kázmér lengyel király|János Kázmér]]t ültette a trónra.</ref> [[1649]]-ben szövetségre lépett a kozákoknak hetmanjával, [[Bohdan Hmelnickij|Chmielnicki Bogdánnal]], majd [[1653]]-ban hűbéri fennhatósága alá vonta [[Moldva|Moldvát]] és [[Havasalföld]]et.
 
Az [[1655]]-ben [[Lengyelország]] és [[Svédország]] közt újabb háború tört ki. A svédek ellen viszont egy hatalmas koalíció jött létre, s hogy [[X. Károly Gusztáv svéd király]] el ne veszítse a háborút, Rákóczi segítségét kérte 1656 végén a [[prostkeni csata|prostki vereség]] után, felajánlva neki Dél- és Közép-[[Lengyelország]] egy részét, ahol új királyságot alapíthat. Egy évvel ezelőtt a lengyelek is Rákóczihoz fordultak, s ők is felajánlották a koronát, ha [[Erdély]] [[Svédország]] ellen lép hadba. Az elbizakodott fejedelem, aki túlbecsülte országa erejét, azonnal megindította a hadjáratot. A vállalkozáshoz [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] is nagy reményeket fűzött, mivel ha Rákóczi (akihez a két román vajdaság is hű volt) akkor az egyesült [[erdély]]i–[[Magyar Királyság|magyar]]–[[Lengyelország|lengyel]]–[[Svédország|svéd]]–[[románok|román]] sereggel a [[Oszmán Birodalom|törökök]] ellen fordul és akkor, talán a Balkánt is sikerülsikerülhet visszafoglalnivisszafoglalnia.
 
[[1657]] januárjában, nem törődve a [[török porta|Porta]] tiltakozásával, szövetségben a svédekkel Rákóczi hadat indított [[II. János Kázmér lengyel király|János Kázmér]] lengyel király ellen, kiegészülve a [[moldva]]i és [[havasalföld]]i csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: Rákóczi bevette [[Krakkó]]t, aztán bevonult [[Varsó]]ba, de alighogy találkozott a svédekkel, a[[X. királyukKároly Gusztáv svéd király|Károly Gusztáv király]] máris magára hagyta őt és hazasietett, az országát ért újabb [[Dánia|dán]] támadás miatt.
 
Ennek ellenére Rákóczi még mindig bízott sikerében, tovább mentvonult észak felé, de a lengyelek [[Jerzy Lubomirski]] vezetésével végzetes támadást intéztek Észak-Erdély ellen és [[Munkács]] környékét is elpusztították.
Rákóczi vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserben hagyták lengyel földön. és[[Czarny-Ostrów]]ban megalázó feltételek mellett kénytelen volt békét kérni. azAz ellenségtől iscsak magas összegű hadkárpótláshadikárpótlás fejében kapta meg a szabad eltávozást.<ref>[[Czarny-Ostrów]]ban megalázó feltételek mellett kénytelen békét kérni.</ref>
 
Rövidesen magára hagyta hadait, amelyeket [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény Jánosra]] bízott, de katonái a határnál elfogta őket a [[TatárjárásKrími Tatár Kánság|tatár kán]] kánfogságába estek.<ref>Először (Rákóczi először még ígéretet tett, hogy akár saját vagyonának a feláldozásával is kiváltja a tatárok rabságába jutott embereit, ám később ígéretét nem tartotta be.</ref>) [[Székelyföld]]et rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította.{{refhely|Rubicon}}{{refhely|B. Szabó, 2001.}}
 
A Porta szembefordult az engedetlen vazallussal, mire a fenyegetett erdélyi rendek [[1657]]. [[november 2.|november 2-án]] Rákóczi helyett [[Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem|Rhédey Ferenc]]et választották fejedelemmé, Rákóczi azonban kierőszakolta Rhédey lemondását és [[1658]]. [[január 9.|január 9-én]] újra elfoglalta a trónt. A törökök nem ismerték el Rákóczit, és a [[vezír (muszlim méltóság)|nagyvezír]] parancsára a rendek [[1658]]. [[október 11.|október 11-én]] [[Barcsay Ákos|Barcsai Ákos]] személyében új fejedelmet választottak, mire Rákóczi haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen győzedelmeskedett, [[Szejdi Ahmed]], a budai pasa azonban a [[szászfenesi csata|szászfenesi csatában]], [[1660]]. [[május 22.|május 22-én]] vereséget mért Rákóczira. Feljegyezték, hogy a fejedelem hadvezérhez méltóan, bátran harcolt a csatában: 17 törököt vágott le, 5 lovat lőttek ki alóla, 150 testőre közül 20 maradt életben.