„Egységes Párt” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sokoró (vitalap | szerkesztései)
→‎Nemzeti Egység Pártja: Böszörményi Z. író Böszörmény Z. politikus
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
95. sor:
A NEP-et gyűjtőpárttá szervező intézkedések eközben lassan beértek az 1935-ös választásokra – ekkorra már szinte minden településen működött helyi pártszervezet, összesen mintegy 70 ezer pártaktivistával, ami meghozta a várt választási sikert is: az [[1931-es választások]]hoz képest 13 mandátummal többet, 171-et sikerült begyűjteniük. Választási sikerei ellenére antidemokratikus intézkedései és törekvései, a diktatúra bevezetése érdekében tett lépései (pl. [[korporativizmus|korporációs rendszer]] kiépítésének megkezdése) gyakorlatilag egy tömbbe kovácsolták Gömbös ellen a párt belső ellenzékétől a szociáldemokratákig az összes parlamenti szereplőt. Támadásaikat semlegesítendő, a kormány számos szociálpolitikai intézkedést vezetett be, köztük a 48 órás munkahetet, valamint elhangzott egy átfogó földreform ígérete, a tömegek azonban ezt már nem hitték el. A párton, illetve a parlamenten, sőt a kormányon belül is komoly nézeteltérések, kemény politikai harcok kezdődtek, melyek lezárására [[1936]]-ra már [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] is Gömbös elmozdítását látta a legjobb megoldásnak; ezt azonban Gömbös súlyosbodó betegsége, majd [[október 6.|október 6-i]] halála miatt már nem kellett megtennie.
 
A helyébe lépő [[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]] feladata a Gömbössel előretört jobboldali radikalizmus visszaszorítása lett. A várakozásoknak megfelelően leépítette a pártapparátust, a vezető pozíciókba mérsékelt konzervatívokat ültetett, betiltotta a [[Nemzet Akaratának Pártja|Nemzet Akaratának Pártját]], illetve a [[Magyar Nemzeti Szocialista Párt]]ot, vezetőiket ([[Szálasi Ferenc]]et és [[BöszörményiBöszörmény Zoltán]]t) pedig börtönbe csukatta, valamint komoly szankciókat léptetett életbe a [[Magyar Országos Véderő Egylet|MOVE]] ellen is. Kezdeti határozott fellépése azonban 1937-38-ra teljesen elolvadt; [[Adolf Hitler|Hitler]] sikerei, valamint a szélsőjobb erőteljes térnyerése az intézkedések ellenére teljesen elbizonytalanították. Betiltásuk helyett egyes követeléseik teljesítésével (pl zsidótörvény-javaslatok) igyekezett lecsillapítani őket, azonban ez csak olaj volt a tűzre. Az [[Anschluss]] után teljesen feladta a küzdelmet: engedélyezte Szálasi újabb pártjának megalapítását, és leült velük tárgyalni, hogy esetleges pozíciókért cserébe alkotmányos ellenzéki szerepbe erőltesse a nyilasokat.
 
Az események láttán a konzervatívok, [[Bethlen István (politikus)|Bethlen Istvánnal]] és [[Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)|Károlyi Gyulával]] az élen megvonták bizalmukat a kormányfőtől. A kialakult párton belüli viták és az azon kívüli kaotikus állapotok (Horthy már rádióbeszédben próbálta nyugtatni a kedélyeket: „(…) a rendet és a nyugalmat ebben az országban büntetlenül nem fogja zavarni senki”) láttán Darányi [[1938]]. [[május 12.|május 12-én]] benyújtotta lemondását. Helyét a sokkal karizmatikusabb [[Imrédy Béla]] foglalta el. Imrédy rendpárti intézkedései nyomán ismét számos szélsőjobboldali, illetve szélsőbaloldali, vagy annak tartott pártot és egyéb szervezetet, lapot tiltottak be, valamint Szálasit ismét lecsukták és ezúttal három évnyi börtönre ítélték.