„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
nem idevaló, áthelyezem
72. sor:
 
1800-ban Napóleon serege élén átkelt az [[Alpok]]on Itáliába, ahonnan az osztrákok csaknem teljesen kiűzték a franciákat, amíg ő Egyiptomban volt. A hadjárat balszerencsésen indult a franciák számára, mivel Bonaparte stratégiai hibákat követett el. Bár a [[André Masséna|Masséna tábornok]] vezette francia erőket az osztrákok [[Genova|Genovában]] ostromzár alá vették, az osztrákok ezzel jelentős erőforrásoktól estek el. Ennek, illetve [[Louis Charles Antoine Desaix|Desaix tábornok]] utolsó pillanatban érkező erősítésének köszönhetően júniusban Bonaparte éppen hogy győzni tudott a [[marengói csata]]téren. A [[lunéville-i béke]]tárgyalásokon a bátyja, Joseph állt a francia delegáció élén. Az osztrákok vonakodtak elismerni Franciaország újonnan szerzett területeit, ezért Bonaparte parancsot adott [[Jean Victor Moreau|Moreau tábornoknak]], hogy mérjen ismételt csapást Ausztriára. A [[hohenlindeni csata|Hohenlindennél]] elszenvedett vereség után az osztrákok végül meghátráltak, 1801 februárjában pedig aláírták a lunéville-i békét. Az angolokkal 1802-ben kötötték meg az [[amiens-i béke|amiens-i békét]]. Az augusztus 2-án lezajlott manipulált választásokon Napóleont örökös konzullá választották.
 
==Öröksége==
 
Rendelkezéseinek java része túlélte a [[19. század]] politikai változásait, ezek biztosították a modern Franciaország alapjait. A [[prefektúra]]rendszer bevezetésével erősen központosította a közigazgatást, jelentősen megerősítette a [[rendőrség]]et. Az adóbeszedés hatékonyságának növelése és a Francia Nemzeti Bank ''(Banque de France)'' megalapítása (1800) révén stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt közszolgáltatásként kezelte. A [[VII. Piusz pápa|VII. Piusz]] pápával kötött [[konkordátum]] (1801) az egyház és a forradalom kiegyezését jelentette. Elválasztotta az egyházat az államtól, de vállalta, hogy visszafogja a vallásellenes mozgalmakat és finanszírozza az egyház működését. A pápa viszont elismerte az egyházi javak kisajátítását és a főpapok állami kinevezési jogát.
 
A katonai és polgári érdemek elismerésére – tekintet nélkül származásra és vallásra – létrehozta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrendet]]. 1804-ben vezette be a [[Code Napoléon]]t (''Code Civil'', Napóleon törvénykönyve).
 
== A császár ==