„Dol Guldur” változatai közötti eltérés

Az [[Tündék|erdőtündék]] építették a [[Másodkor (Középfölde)|másodkor]]ban [[Oropher]], [[Thranduil]] tündekirály apjának vezetésével. A vár sokáig a Nagy-zölderdei Királyság központja volt, de a a harmadkorban az erdőtündék északra menekültek a dél felől terjeszkedő sötétség - Sauron idővel testet öltő, déli puszták felől érkező árnyéka - elől.<ref>{{Cite book |last=Tolkien |first=J. R. R. |authorlink=J. R. R. Tolkien |translator=Gálvölgyi Judit |title=A Szilmarilok |year=2000 |publisher=Európa |location=Budapest |isbn=9630768194 |page=345}}</ref> [[Bakacsinerdő]] hegyeibe ahol egy új, de lényegesen kisebb királyságot hoztak létre. Helyüket Sauron erői foglalták el: a gonosz hatalom megjelenését a bölcsek (a [[Mágusok (Középfölde)|mágusok]] ''(istarok)'' és főbb [[Tündék|eldák]]) 1100 körül észlelték, de sokáig úgy vélték: az egyik [[Nazgûlok|gyűrűlidérc]] lehet a háttérben. A vár urának hatalma csak 2060 táján nőtt meg annyira, hogy a bölcsek Sauron visszatérésétől kezdtek tartani, ezért 2063-ban Gandalf a várba ment. A még gyenge Sötét Úr ekkor jobbnak látta visszavonulni keletre, és megkezdődött az ún. éber béke kora. Ez akkor ért véget, amikor Sauron új erőkkel 2460-ban visszatért Dol Guldurba. Ekkor valódi kilétét nem fedte fel, hanem Feketemágusként vált ismertté.<ref>[[angol nyelv|Angol]] eredetiben: ''Necromancer'', ami a halottakkal kommunikáló szellemidézőt jelent.</ref>