„Ausztria történelme” változatai közötti eltérés

 

==Az első világháború==

A Monarchia úgy vélte, hogy saját délszláv nemzetiségeinek féken tartása érdekében feltétlenül erőt kell demonstrálnia és (német szövetségesével való konzultáció után) előbb elfogadhatatlan ultimátumot intézet Szerbiához, majd hadat üzent. A konfliktus gyorsan [[Első világháború|világméretűvé]] eszkalálódott, miután előbb Szerbia oldalán Oroszország, majd Ausztria mellett a Német Birodalom, majd Franciaország és Anglia is belépett a háborúba. Az osztrák-magyar hadsereg nem volt felkészülve ilyen nagyságrendű konfliktusra. Szerbiát csak egy év alatt és német-bolgár segítséggel tudta megszállni, Galíciában pedig súlyos veszteségeket szenvedett és kénytelen volt nagy területeket feladni; itt is német segítségre szorult a katasztrófa elhárítására. Az 1916-os [[Bruszilov-offenzíva]] és [[Román Királyság|Románia]] hadüzenete után a kezdeményezés és a hadmozdulatok irányítása már végleg a németek kezébe jutott. Miután [[Olasz Királyság|Olaszország]] is [[Olaszország hadba lépése (1915)|belépett a háborúba]] az antant oldalán, az [[Császári és Királyi Hadsereg|osztrák-magyar hadsereg]] a [[Tirol]]ban kiépített erődvonalra és az [[Isonzó]] folyóra támaszkodva képes volt [[Isonzói csaták|12 csatában]] feltartóztatni az olasz támadásokat. 1917 végén Németország segítségével áttörték az olasz frontot, benyomultak [[Friuli]]ba, elfoglalták [[Veneto]] régiót a [[Piave]] folyóig, de a következő év nyarán az újabb offenzíva már összeomlott. A nyugati fronton Ausztria csak korlátozott erőkkel tudott részt venni.