„Középkori színház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a felesleges nemtörő szóközök |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
{{lektor}}
'''Középkori színház''' a [[Nyugatrómai Birodalom|Nyugat-Római Birodalom]] bukása (5. század) és a [[reneszánsz]] kezdete (körülbelül a 15. század) közötti periódus. A középkori színház utal minden drámára Európában, amely ezalatt az ezer év alatt keletkezett, illetve magába foglalja a kor jellemző, különböző műfajait, beleértve a [[Liturgikus dráma|liturgikus drámát]], [[misztériumjáték]]ot,[[Moralitásjáték|
A fennmaradt feljegyzések, szövegek hiánya az alacsony írástudók arányával magyarázható valamint azzal, hogy a klérus ellenezte a színházat, így kevés az elérhető forrás a kora középkorból és az érett középkori időszakból. Azonban a késő középkorban a [[dráma]] és a [[Színházművészet|színház]] kezdett egyre inkább szekularizálódni, így ebben a periódusban nagyobbra tehető a fennmaradt előadások száma.
21. sor:
[[Hrotsvitha|Hrosvitha]] (935-973), egy arisztokrata kanonissza és történész [[Németország]]<nowiki/>ban, írt hat darabot Terencius vígjátékainak mintájára, vallási témákat használva a 10. században. Terencius vígjátékait már régóta használják a [[kolostor]]<nowiki/>i iskolákban, mint a [[Latin nyelv|Latin]] nyelv példája és tanítása; tele vannak okos, vonzó [[kurtizán]]ok figuráival, a hétköznapi emberi tevékenységekről beszélnek, mint például [[Biológiai nem|a szex]], [[Szeretet|szerelem]] , [[házasság]].<ref>McAlister, Linda.</ref> Művei kemény kritikákat kaptak az egyháztól, ezért Hrosvitha a gyűjteménye előszavában megírta, hogy az az erkölcsi célja, hogy megmentse a Keresztények a bűntudat érezésétől, miközben klasszikus irodalmat olvasnak. A megoldása az volt, hogy imitálta a "dicséretes" nők tetteit Terence darabjaiból és megvetette a "szégyentelen" viselkedését.<ref>Wise and Walker (2003, 190)</ref> Ez a hat mű az első olyan ismert darab, melyet egy női drámaíró írt meg, illetve ezek az első azonosítható nyugati drámák a poszt-klasszikus korszakból.<ref name="Brockett_Hildy,77"/> Először 1501-ben publikálták őket és jelentős befolyással voltak a vallási, illetve didaktikai játékokra a tizenhatodik században. Hrosvithát [[Bingeni Szent Hildegárd|Hildegard a Bingen]] (1179) [[Bencések|Bencés]] apáca követte, aki egy [[Latin nyelv|Latin]] [[zene]]i drámát írt, ''Ordo Virtutum'' címmel 1155-ben.
A névtelen szerzőtől származó pogány előadás, ''Querolus'', 420-ban íródott, de csak a 12. században fogadták el. Más világi, latin nyelvű színdarabokat is írt a 12. században, elsősorban Franciaországban és Angliában. Ott minden bizonnyal léteztek más előadások is, amelyeket nem tartottak számon teljes jogú színház részeként; lehet, hogy az eredeti pogány kultúrákból adódóan voltak keresettek. Az is ismert, hogy a pantomimosok, zenészek, bárdosok, mesemondók, zsonglőrök utazgattak, új közönség és pénzügyi támogatás reményében. Nem sokat tudunk az előadók repertoárjáról, kevés írásbeli szöveg maradt fent. Az egyik leghíresebb világi színjáték a zenés ''Le Jeu de Robin et Marion'', írta Adam de la Halle , a 13. században, amely teljesen megkoreografált és pontosan meghatározott a színészek mozgása, a kotta. Adam másik darabja a ''Jeu de la Fueillee, ''[[Arras]]<nowiki/>ban, egy francia városban, amelyben volt színház a késő 12., 13. században.
== Érett és késő középkori színház ==
| |||