„Limburgi Hercegség” változatai közötti eltérés

A kora középkorban a térség a [[Frank Birodalom]] része lett, majd a [[843]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] aláírt [[verduni szerződés]] értelmében [[I. Lajos frank császár|I. Jámbor Lajos]] frank császár fia, [[I. Lothár római császár|I. Lothár]] királyságához tartozott. A [[lotaringiai királyság]] teljes mértékben mesterséges politikai képződmény volt, nevét is első uralkodójáról kapta. Az újonnan létrehozott állam egy széles földsáv volt, területéhez tartozott a mai [[Belgium]],Benelux [[Luxembourgállamok]], [[Hollandia]]területe, [[Németország]] a [[Rajna|Rajnától]] folyásátólnyugatra nyugatraeső területei, a francia [[Elzász|Alsace]], [[Lotaringia|Lorraine]], [[Burgundia|Burgundy]] és [[Provence-Alpes-Côte d’Azur|Provence]] tartományok, [[Svájc]] és [[Olaszország|Észak-Itália]] részei, valamint [[Aachen]], [[Pavia]] és [[Róma]] császári városok.

Lothár [[855]]-ben súlyosan megbetegedett és királyságát felosztotta három fia között: legidősebb fia, [[II. Lajos római császár|II. Lajos német-római császár]] kapta az itáliai területeket, a legkisebb, Károly kapta Provence-ot, míg a középső, [[II. Lothár frank király|II. Lothár]] kapta Lotaringiát, vagyis az északnyugati területeket. [[870]]-ben II. Lothár fiúörökös nélkül halt meg és [[870]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]] Lotaringiát felosztották a keleti és nyugati frank királyok, [[II. Lajos keleti frank király|Német Lajos]] és [[II. Károly nyugati frank király|Kopasz Károly]] között.<ref>MGH LL Capitularia regum Francorum II, pp. 193-5.</ref> A két terület közötti határt elvileg a [[Maas|Maas/Meuse folyó]] és bal oldali mellékfolyója, az [[Ourthe folyó|Ourthe]] jelölte, de gyakorlatilag a terület birtoklásáért még sokáig versengtek egymással a [[Franciaország uralkodóinak listája|francia királyok]] és a [[Nyugati császárok listája|német-római császárok]].

[[959]]-ben két részre, Alsó- és Felső-Lotaringiára osztották az egykor egységes királyságot, és élükre két „társherceget” neveztek ki, akik ténylegesen Bruno lotaringiai hercegnek, egyben kölni érseknek és [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó német király]] öccsének voltak alárendelve. Mint Lotaringia történelme során a legtöbb felosztás, ez sem vette figyelembe a korabeli földrajzi, nyelvi és kulturális viszonyokat, bár [[Felső-Lotaringia]] nagyjából egybeesett Trier érsekségével, míg [[Alsó-Lotaringia]] a kölni érsekség területével. A felosztások értelmében Limburg és környéke Alsó-Lotaringia hercegségéhez került.

[[Irmgard limburgi hercegnő]] [[1283]]-ban utód nélkül halt meg és háború tört a hercegség birtoklásáért. Az egyik oldalon Irmgard férje, [[I. Reinald, Guelders grófja]] állta, aki 1288-ban 40 000 arany guldenért eladta öröklési jogát [[VI. Henrik luxemburgi gróf]]nak. A másik oldalon Irmgard nagybátyja, [[Adolf, Berg grófja]] állt, aki [[I. János brabanti herceg]]nek adta el örökösödési jogát. A háborúban számos kisebb csetepatéra került sor, de a kérdést csak a [[worringeni csata]] döntötte el [[1288]]-ban, amely kora egyik legnagyobb és legvéresebb összecsapása volt. A csata eredményeként a brabanti hercegek kiterjesztették befolyásukat Limburgra, de az önálló állam maradt a jövőbentovábbiakban is, a burgundi hercegek és a [[Habsburg-ház]] uralma alatt is. Az Overmaas birtokkal együtt („Maas folyón túli területek”, azaz [[Dalhem]], [[Rolduc]] és [[Valkenburg aan de Geul|Valkenburg]]) egyike volt a [[Tizenhét Tartomány]]nak.

A Belgiumot ért területi veszteség kárpótlására a mai belga [[Luxembourg (Belgium)|Luxembourg tartományt]] kivonták a [[Német Konföderáció]]ból és Belgiumhoz csatolták, [[Porosz Királyság|Poroszország]] kárpótlására viszont a holland [[Limburg (Hollandia)|Limburg tartományt]] ([[Maastricht]] és [[Venlo]] városok kivételével) a Német Konföderációhoz csatolták 1839 és 1866 között. A tartomány egészen [[1906]]-ig használta hivatalos nevében a „''hercegség''” címet.