„Cerdanya” változatai közötti eltérés

a
(1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
 
A [[Vizigót Királyság]] a 711-ben kezdődött arab invázió hatására omlott össze; a [[Pireneusok]]at az arab–berber csapatok 716-ban érték el. Ezzel az akkor még mórok uralta Cerdanya [[Andalusz]] és a [[Frank Birodalom]] határterületévé vált. A mórok önálló közigazgatási egységgé szervezték, amelynek élén [[emír]] állt. Ismeretes, hogy [[Utman ibn Naissza]] berber származású emír (akit a frank krónikák '''Munuza''' néven említenek) a 720-as években fellázadt [[Andalusz]] kormányzója ellen. Szövetséget kötött [[I. Odo aquitániai herceg|I. Odo]] akvitán herceggel, és feleségül vette annak lányát, akit valószínűleg '''Lampegiá'''nak hívtak.<ref>Ivan Van Sertima, ''Golden Age of the Moor'', (Transaction Publishers, 2009), 340.</ref> [[Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh]] (al-Gafiqi) kormányzó azonban 731-ben legyőzte a lázadó vezért és bevette [[Llivia]] erődjét. Odo nem tudott segíteni vejének, mert al-Gafiqi támadásával egyidőben [[Martell Károly]] csapatai [[Akvitánia|Akvitániát]] dúlták fel.<ref>[http://basquemedieval.blogspot.com/2012/10/vasconia-independent-with-aquitaine-660.html VASCONIA, Independent with Aquitaine (660-769)]</ref> Az egyenlőtlen harcban maga Utman is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és [[Damaszkusz]]ba küldték a [[hárem]]be.
 
756-ban [[I. Abd ar-Rahmán córdobai fejedelem|Abd ar-Rahmán ibn Muávija]] megdöntötte [[Andalusz]] utolsó kormányzójának hatalmát, és a félszigeten önálló, független [[Córdobai Kalifátus|emírséget]]alapított. Az északkeleti határvidéket azonban nem tudta közvetlenül uralma alá hajtani. A helyi hatalmasságok — [[Gerona]], [[Barcelona]], illetve [[Huesca]] emírjei (Cerdanya Geronához tartozott) — nem hódoltak be neki, hanem [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] frank uralkodótól kértek segítséget. Károly 778-ban átvezette seregét hegyláncon, de súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt a gall területekre visszavonulni. Károly többet nem foglalkozott a mórokkal, hanem ezt a frontot 785-ben fiára, [[I. Lajos frank császár|Jámbor Lajos]]ra bízta. A határvidéken rendkívül határozottan lépett fel a baszkokkal kimondottan ellenséges [[Chorso toulouse-i gróf|Chorso]] [[toulouse-i grófság|toulouse-i gróf]] (vagy már herceg), aki valamikor 781–785 között grófságába kebelezte [[Pallars]]ot és [[Ribagorça|Ribagorçát]], miközben a hegységtől délre Abd ar-Rahmán foglalta vissza a frankok által átmenetileg megszállt területeket. [[II. Lupus baszk herceg]] [[Gascogne-i Adalrik|Adalrik]] ''(Odalric)'' nevű fia 787-ben vagy 789-ben elfogta [[Chorso toulouse-i gróf|Chorso]]t, majd olyan megegyezést erőszakolt ki Nagy Károllyal, amelynek értelmében Károly leváltotta Chorsót tisztségéből, és helyére a [[Karoling-ház|királyi család]] egy Vilmos nevű tagját nevezte ki — ő későbbi tettei miatt [[Aquitániai Szent Vilmos|szent Vilmos]] néven vált ismertté. Chorsót túlkapásai miatt örökre száműzték.
 
Jámbor Lajos már [[785]]-ben megszállta [[Gerona|Geronát]], kiterjesztve a frank hatalmat [[Katalónia]] északi peremvidékére. Az észak-hispániai muszlim vezetők folyamatosan lázadtak a córdobai fennhatóság ellen, és szívesen segítették a frankokat. A front lassan, de biztosan haladt dél felé: [[795]]-re már [[Ausona]] és [[Urgel]] is elesett.