„Semmelweis Ignác” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.248.147.97 (vita) szerkesztéséről Vadaro szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a →A halála körüli kérdések: hivatkozás |
||
171. sor:
== A halála körüli kérdések ==
[[Fájl:Semmelweis Ignác sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Semmelweis Ignác Fülöp sírja [[Budapest]]en. [[Fiumei Úti Sírkert|Kerepesi temető]]: 34/2-1-1. (Jelképes sír. 1930-tól 1963-ig ez volt Semmelweis negyedik „nyughelye”)]]
A hivatalos verzió szerint (gennyvérűség) [[szepszis]] végzett vele, de sokan úgy gondolják, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Már korábban is a ''dementia luetica'' ([[Szifilisz|lueszes]] [[Demencia|elbutulás]])<ref>{{cite web|url=http://meszotar.hu/keres-dementia|title=Dementia – Elbutulás|language=magyar|publisher=Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára (Online szótár)|www.szotar.net}}</ref> jelei mutatkoztak rajta. [[Szifilisz]]-fertőzésének hipotézisét azonban 1965-ben – az akkor rendelkezésre álló eszközökkel – egy tudományos vizsgálat megcáfolni látszott. Nyilván a halála centenáriumán sem hangzott volna jól a [[Szifilisz|vérbajos]] verzió, tekintve annak a köztudatban élő negatív felhangjait, pedig aki akkoriban rendszeresen boncolt, a fertőzést aligha kerülhette el. Ugyancsak gyakori volt a fertőzés a fogorvosok körében, amíg a kórokozó természetére fény nem derült, és a kórkép gyógyítása meg nem oldódott.
A 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressivát, vagyis a hűdéses elmezavart (a [[agy|nagyagyi]] kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése révén kapott. Ennél a betegségnél az egyre súlyosabb elmezavar évtizedek alatt alakul ki. Semmelweis már halála előtt 3–4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek távol tartani őt betegeitől.
| |||