„II. Kónsztasz bizánci császár” változatai közötti eltérés

[[649]]-ben [[I. Márton pápa]] foglalta el [[Péter apostol|Szent Péter]] trónját, ám császári jóváhagyás nélkül. Még zsinatot is összehívott a [[A lateráni egyházi épületegyüttes|Laterán]]ba, ahol a megjelent 105 püspök elítélte Kónsztansz valláspolitikáját. Ez kiváltotta a császár dühét, és utasította a [[Ravennai Exarchátus]]t vezető Olümpioszt, hogy fogassa el Mártont. Az exarcha azonban az itáliai közhangulatot érzékelve inkább az egyházfő mellé állt, és Grégorioszhoz hasonlóan császárnak proklamálta magát. Konstantinápolyban ekkor még Muávija tengeri terjeszkedése volt a legnagyobb gond, így ez a probléma is beavatkozás nélkül oldódott meg: 652-ben Olümpiosz ellencsászár elhalálozott, exarcha-utódja pedig [[653]]-ban titokban végrehajtotta a páparablást. A bitorló támogatása miatt hazaárulónak kikiáltott pápát eredetileg halálra ítélték, de később a bántalmazott, beteg öregember száműzéséről döntöttek. Kherszónban fejezte be az életét nyomorúságos körülmények között [[656]]-ban.