„Karl Rahner” változatai közötti eltérés

Első nagy műve, a ''Geist in Welt'' (1939) már tartalmazza a rahneri rendszer egyik alapgondolatát, azt, hogy a megismerést „lét-relációként" kell értelmezni, s a keresztény metafizika tárgya egy sajátos, nem-tematikus „kinyúlás" a létre általában. Ezt egészíti ki azután egy újabb műve, a ''Hörer des Wortes'' (1941), amelyben a „létre való kérdezés" antropológiai problémává, az Isten-ember viszony lényegi tartalmává bővül. Ezen az alapon születnek később Rahner alapvető antropológiai és [[krisztológia]]i tanulmányai (a ''Schriften zur Theologie'' 15 kötetében), ezen a bázison épül fel az ''„[[anonim kereszténység]]"'' elmélete is; s ez teszi Rahnert a világért elkötelezett kereszténység, a világnézetek közötti dialógus, a II. Vatikáni Zsinat szellemében való megújulás iskolát teremtő képviselőjévé. Működése talán fel sem becsülhetőhatalmas mértékben járult hozzá a katolikus filozófiai és teológiai gondolkodás „felnőtté válásához", ahhoz, hogy a katolikus gondolkodás sikeresen zárkózhatott föl a modern bölcseleti irányzatok sorához.<ref> Magyar Filozófiai Szemle, 1984. 3–4. szám</ref>