„Államvédelmi Hatóság” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4D:1388:D200:459A:AAD3:2317:9C4E (vita) szerkesztéséről Winston szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4D:1388:D200:459A:AAD3:2317:9C4E (vita) szerkesztéséről Winston szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
}}
 
Az '''Államvédelmi Hatóság''' (ÁVH) a magyarországi [[kommunizmus|kommunista]] [[pártállam]]i [[diktatúra]] részben [[titkosszolgálat|titkosan tevékenykedő]] államvédelmi szervezete volt 1948 és 1956 között. Feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt. A ténylegesen [[Rákosi Mátyás]] pártfőtitkár által mozgatott szervezet<ref group="j">''"A közel tíz év alatt, amíg az államvédelmi szerveknél dolgoztam, soha nem tapasztaltam, hogy ez állami szerv lenne. Ez a szerv, bármilyen nevet viselt is, a pártnak és azon belül a párt szűkebb vezetésének, s még azon belül is személyesen Rákosi Mátyásnak volt egy különleges erőszakszerve az államapparátuson, majd a párton belül, helyesebben azon felül."'' – {{cite web|url=http://server2001.rev.hu/oha/oha_document.asp?id=547&order=2|author=Kozák Gyula|title=Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba"|publisher=Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány|year=2004|accessdate=20091024}}</ref> az [[állampárt]]on ([[Magyar Dolgozók Pártja]], MDP) belüli hatalmi küzdelmek részese, a politikai leszámolások fő eszköze és végrehajtója is volt.
menyetek inkább maszturbálni
 
Az ÁVH egyik legfontosabb elődszervezete az állami rendőrség, illetve a Belügyminisztérium szervezeti egységeként működő [[Politikai Rendészeti Osztály]] (PRO, 1945–1946), majd [[Államvédelmi Osztály]] (ÁVO, 1946–1948) volt. Működése során egyre szélesebb feladat- és hatásköröket kapott, ezzel összefüggésben magába olvasztott több korábban önálló állami szervet, illetve más szervezetek egyes egységeit is. Az ÁVH formálisan kezdetben a Belügyminisztérium, majd közvetlenül a Minisztertanács alárendeltségébe tartozott, ténylegesen azonban mindvégig az MDP legszűkebb vezetése, főképp Rákosi Mátyás főtitkár határozta meg a tevékenységét.
 
== Létrejötte ==
=== A PRO ===
Az új rendőrség személyi állománya „sajátosan” vegyes volt. Sokan jelentkeztek bosszúvágytól fűtött egykori zsidó munkaszolgálatosok, politikai elítéltek. Velük egyidejűleg azonban szép számmal vettek át – bűneik fölött szemet hunyva – korábbi nyilas pártszolgálatosokat, „kisnyilasokat”. Ők kínzásban, fizikai erőszakban jártasak voltak, így biztosították a pribékfeladatok elvégzéséhez szükséges nagyszámú munkaerőt.
[[Kép:Erdei Ferenc.JPG|bélyegkép|300px|[[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] emléktáblája az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban]]
Az új állambiztonsági szervezet kialakítása 1945 első napjaiban, egyszerre két vonalon kezdődött meg. [[Tömpe András]] [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] [[Magyarország belügyminisztereinek listája|belügyminiszter]] megbízására, [[Debrecen]]ben kezdte szervezni az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát (PRO), csoportja január végén érkezett Budapestre. Ugyanakkor ([[február 2.|február 2-án]]) az [[Magyar Kommunista Párt|MKP]] Politikai Bizottságának utasítására, [[Péter Gábor]] vezetésével, a Budapesti Rendőr-főkapitányság keretén belül, mintegy 60 fővel jött létre a Politikai Rendészeti Osztály.<ref group="j">''"1945. január 18-án, azon a napon, amikor az új demokratikus rendőrség létrehozásáról döntöttek, kapott megbízást az MKP Politikai Bizottságától Péter Gábor a politikai rendőrség megszervezésére, amely hivatalosan a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven 1945. február 2-án alakult meg."'' – {{cite journal|url=http://www.sicitur.hu/molnar200323.pdf|author=Molnár János|title=A gazdasági rendőrség megalakulásának körülményei|publisher=Sic Itur ad Astra|year=2003|issue=2-3|accessdate=20091015|archiveurl=https://web.archive.org/web/20070709110707/http://www.sicitur.hu/molnar200323.pdf#|archivedate=2007-07-09}}</ref> Péter első helyettese a szovjet [[KGB|Állambiztonsági Népbiztosság]] magyar származású ezredese, Kovács János lett.<ref group="j">''Péter Gábor helyettese Kovács János lett, aki a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság magyar származású ezredese volt.'' – {{cite journal|url=http://beszelo.c3.hu/99/11/10pala.htm|author=Palasik Márta|title="Üstökön ragadni a reakciót" / Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei|publisher=Beszélő|year=1999|issue=11|accessdate=20091014}}</ref> A rövid ideig két, párhuzamosan működő szerv között kialakult rivalizálást a kommunista vezetők átszervezésekkel próbálták oldani; az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya néven működő szervezetet feloszlatták, Tömpe András pedig megkapta a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának irányítását. Az egységes, központi állambiztonsági szerv végül a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályából alakult ki. A PRO már a kormányzat Budapestre költözése előtt az Andrássy út 60. szám alatt rendezte be székhelyét, melyet korábban Szálasi Ferenc a Hűség Házának nevezett el.
 
Az épületben, és a nyilaskeresztes párt benne lévő irodáiban politikai rendőrség (PRO) már birtokba vette a hungarista pártok tagjainak nyilvántartását. A Belügyminisztérium Dokumentációs Osztálya (az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó sok-sok névváltoztatáson átesett jogutóda és a Történeti Hivatal jogelődje) 1990. május 25-ei dátummal ellátott leltára szerint {{szám|51200}} nyilaskeresztes belépési nyilatkozat, 4297 (magyar) „SS” belépési nyilatkozat és 4400 Volksbund belépési nyilatkozat áll, vagy állhatna a tudományos kutatás rendelkezésére. E közel 60 ezer, radikális jobboldali párttal rokonszenvező, militarista és a német etnikai kisebbséghez tartozó, de a magyar náci politikai többséghez igazodó személy számottevő része 1945-ben belépett a kommunista pártba.<ref group="j">Kenedi János: K. belügyi iratfelmérő jelentése a Kastélyból, Magvető Kiadó, Budapest, 2000, 26–41. o.</ref>
 
A kommunista párt a szovjet megszállást megelőző időszakban csak néhány száz főből állt. A második világháború éveiben sokszor csak tucatnyi aktivistára számíthattak.<ref group="j">Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 1. kötet 454., majd 461-478. oldal. Közgazdasági és Jogi Kiadó 1992. Kádár János vallomása a perújítási perében 1954.</ref> Amikor a Vörös Hadsereg nyomában megindult a Magyar Kommunista Párt szervezése, döntő fontosságúvá vált a párt taglétszámának növelése. Miután a Magyar Kommunista Párt tagjai a háború befejezésének első pillanatától hozzájutottak a nyilasok tagnyilvántartásához, beléptek a kommunista pártba olyanok, akiken „kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye” – ismerte el Rákosi Mátyás.<ref group="j">dr. Schmidt Mária történész összefoglalója a Terror Háza II. emeletén lévő állandó kiállításon</ref>
 
{{horgony|zsidó származásúak az ÁVH-ban}}
A PRO-t szándékosan úgy alakították ki, hogy abban a [[zsidók|zsidó]] származású magyarok legyenek többségben, hogy a [[Magyarország 1919–1945 között|Horthy-korszakból]] és a [[NYKP|nyilasuralomból]] átigazolni kívánó magyarokat hatékonyabban szűrhessék ki a korábban általuk üldözöttek révén, illetve megjelenésüknek elejét vehessék.<ref group="j">''A PRO-t (Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO elődje) tudatosan úgy hozták létre, hogy abban a zsidók legyenek többségben. A kommunista hatalom a korábban üldözöttek révén kívánta meggátolni a Horthy-korszakból átigazolni kívánó figurák megjelenését.'' – {{cite journal|url=http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/evkonyv03/kozak|author=Kozák Gyula|title=Az identitás nélkül ember|publisher=1956-os Intézet|year=2003|issue=Évkönyv XI.|pages=95–110|accessdate=20091014|archiveurl=https://web.archive.org/web/20130927141827/http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/evkonyv03/kozak|archivedate=2013-09-27}}</ref> A zsidó származásúak magasabb aránya a politikai rendőrségen belül majd 1953 után számottevően csökken, miután a zsidó származásúak nyelvtudásuknak és iskolázottságuknak köszönhetően a nagyobb karriert jelentő hírszerzésben és kémelhárításban vagy polgári vezető állásokba helyezve szolgálnak tovább, helyükön a [[Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség|III/III]] vezetői és beosztotti posztjait tipikusan kevésbé tanult falusi „népi káderekkel” töltik fel.<ref group="j">''"Az, hogy a BM-ben a zsidó származásúak végig felülreprezentáltak voltak, megtévesztő, mert a belső elhárításnál arányuk már 1953 után is jelentősen csökkent. A [[Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség|III/III]] vezetői és beosztottai tipikusan falusi „népi káderek” voltak, sokszor kisebbségi érzésekkel, míg a zsidó származásúak nyelvtudásuknak és iskoláiknak köszönhetően a nagyobb karriert jelentő hírszerzésnél és kémelhárításnál szolgáltak inkább."'' – {{cite web|url=http://www.kulturpart.hu/irodalom/3079/a_szo_veszelyes_fegyver|title=A szó veszélyes fegyver|accessdate=20091015|author=Poós Zoltán|date=20080430|publisher=KultúrPart}}</ref>
 
Az alakuló magyar állambiztonsági szolgálat nem szovjet mintára jött létre; Péter Gábor a szervezet kialakításánál a [[Magyarország 1919–1945 között|Horthy-korszak]] politikai rendőrsége, illetve a VKF-2 több volt tisztje (esetenként elítélt háborús bűnösök) segítségére támaszkodott.<ref group="j">''"Péter Gábor szervezeti kérdésekben nagyon sokat tanult attól a Petőfi-kutató, kommunistaszimpatizáns csendőr századostól, aki neki és Kádárnak testőre volt az illegalitás ideje alatt. Ő Dienes-Dénes András, aki egy ideig a politikai rendőrségen dolgozott. Korábban gazdasági és szervezési vonalon dolgozó csendőrtiszt volt. Később őt is letartóztatták, teljesen ártatlanul. Mindenki azt mondta, hogy ő kiváló szervező volt, jól értett a különböző szabályozásokhoz, és Péter vakon megbízott benne. Szerintem teljes joggal. A másik, ezt Décsi Gyulától ''[az ÁVH alezredese, majd az igazságügy-miniszter helyettese - a szerk.] ''tudom, hogy Péter több, a horthysta politikai rendőrséghez, csendőrnyomozó szervezethez és a VKF-2-höz tartozó vezetőt használt fel szervezési feladatok végrehajtására. Közülük többen elítélt, esetenként halálra ítélt háborús bűnösök voltak, például Wayand Tibor, Hajnácskőy ezredes, de akár [[Ujszászy István]] is, akit Péter "felhasznált", utóbb, legnagyobb sajnálatára, kénytelen volt átadni a Katonapolitikai Osztálynak. A szervek élére persze több esetben a szovjet titkosszolgálatok megbízottai kerültek. [[Pálffy György (altábornagy)|Pálffy György]]öt például még Debrecenben beszervezte a szovjet katonai elhárítás, a Szmers. Első helyettese, [[Gát Zoltán]] horthysta felderítőtiszt volt, Jugoszlávia ellen dolgozott, és a háború alatt jugoszláv területen átment a szovjet hadsereghez. A szovjetek beszervezték, és ők tették meg ezredesi rangban a Katpolon ''[a VKF-2 jogutóda - a szerk.]'' belül a hírszerzés vezetőjének."'' – {{cite journal|author=Rainer M. János|title=Szovjet diktatúra magyar mintára – interjú [[Farkas Vladimir]]ral|publisher=Élet és Irodalom|date=20000714|issue=XLIV/28.}}</ref> A szovjet államvédelmi szervek hivatalosan is részt vettek az alakuló magyar politikai rendőrség munkájában; a [[Állami Politikai Igazgatóság|GPU]] és a magyar szervek közti összekötői feladatot – tanácsosi beosztásban – egy Orlov nevű tiszt látta el.<ref group="j">''A szovjet állambiztonsági szervek szinte a kezdetektől bekapcsolódtak a fővárosban a rendőrség munkájába. … "Az Andrássy út 60. szám alatti politikai nyomozó testületek mellett van beosztva egy Orlov nevű civil ruhás GPU-tiszt, aki tanácsosi címmel szerepel. Orlov tanácsos a GPU és a magyar politikai nyomozó szervek között az összekötő." Ez a kapcsolat a későbbiekben állandósult, egyre szorosabbá vált, és intézményesült.'' – {{cite journal|url=http://beszelo.c3.hu/99/11/10pala.htm|author=Palasik Márta|title="Üstökön ragadni a reakciót" / Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei|publisher=Beszélő|year=1999|issue=11|accessdate=20091014}}</ref>
 
A [[náci|német]] hadsereg kiűzése utáni kaotikus viszonyok közepette az első egységes állambiztonsági szervezet határozott tervek szerint indult meg a döntőnek látszó pontok elfoglalására. Első feladataik egyikének tekintették a volt kormány- és rendvédelmi szervek irattárainak megszerzését. Már ekkor kiértékelő osztályokat, kartotékrendszereket terveztek. A [[kommunista]] párt a belügyminisztérium feletti uralom megszerzésével és a gyorsan duzzadó szervezet rejtett finanszírozásával teremtette meg a politikai rendőrség gyors kifejlődésének hátterét. Hogy a „reakció ellen harcoló szervezet” burjánzása minél kevésbé szúrjon szemet a polgári pártoknak, költségvetésen kívüli pénzforrásokat nyitottak, vagyis – a köztörvényes bűnözés mezsgyéjét gyakran átlépve – zsarolással csapoltak meg vállalatokat és magánszemélyeket (l. [[#Működése|működése]] című fejezet); e törvénytelen gazdasági tevékenységet utódszervezetei is folytatták.
 
Amikor az 1945 végén tartott választásokon a kommunisták vereséget szenvedtek, az ország háború utáni gondjaiért, az árak elszabadulásáért a feketézőket és a kisgazdákat igyekeztek beállítani felelősként. Spontán vagy mesterségesen szított zsidóellenes pogromok indultak, az utcákon gyakorivá vált a felheccelt tömeg által elkövetett erőszak. Ezek provokálásában vezető szerepet játszottak a PRO-ba átvett kisnyilasok. A kommunista párt tudatosan hagyta őket, hogy a romló közállapotokkal a kisgazdákat támadhassák.<ref>Bihari Dániel: Az egyenruha változott, a terror maradt, 2015. 04. 11. 24.hu [http://24.hu/tudomany/2015/04/11/az-egyenruha-valtozott-a-terror-maradt/]</ref>
 
A PRO a politikai jellegű ügyek mindössze 40%-át derítette fel konkrét nyomozati munkával, az esetek többsége feljelentések, besúgások révén jutott a tudomásukra.<ref group="j">''„… a politikai rendészeti ügyek anyagának 60%-át a társadalom közreműködése (feljelentések, besúgások) és 40%-át saját kezdeményezés (nyomozás) útján kapja meg.”'' – Péter Gábor tájékoztatója a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályáról. 1945. február 20. PIL 274. f. 11/10. ő. e.</ref><ref group="j">''Figyelemre érdemes, hogy a jelentés szerint az osztály a politikai rendészeti ügyek 60 százalékát a társadalom közreműködése (feljelentések, besúgások) útján tárta fel, és csak 40 százalékát saját nyomozásuk eredményeképp.'' – {{cite journal|url=http://beszelo.c3.hu/99/11/10pala.htm|author=Palasik Márta|title="Üstökön ragadni a reakciót" / Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei|publisher=Beszélő|year=1999|issue=11|accessdate=20091014}}</ref>
 
=== Az ÁVO ===
[[Fájl:Peace_March_for_Hungary_-_2013.10.23_(70).JPG|bélyegkép|300px|Az egykori PRO, majd ÁVO, majd az ÁVH-székház a [[budapest]]i [[Andrássy út]] 60. alatt, ma a [[Terror Háza Múzeum]]nak ad otthont]]
Az [[1946]] októberében kiadott, 533.900/1946. BM. sz. rendelet önállósította a budapesti politikai rendőrséget a ''Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya'' (ÁVO) néven. A rendelet értelmében a belügyminiszter hatáskörébe került az új állambiztonsági szerv irányítása, felügyelete és ellenőrzése. A Péter Gábor irányította egységes, központi szervezetbe beolvasztották a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályát.
 
Az 1946. decemberi 535.059/1946. BM sz. rendelet szabályozta az Államvédelmi Osztály szervezetét, feladatát és ügykörét. Az ÁVO feladatkörébe tartozott
 
* a demokratikus államrend és közbiztonság védelméről szóló 1946. évi VII. tc-be ütköző cselekmények nyomozása és feljelentése,
* a [[népbíráskodás]]ról szóló és az 1945. évi VII. tc-be iktatott bűncselekmények nyomozása és feljelentése,
* [[egyesület]]ek keletkezésének és működésének figyelemmel kísérése,
* politikai vonatkozású röpiratok szerzőinek és terjesztőinek nyomozása és bejelentése,
* bejelentett és tudomásul vett gyűlések lefolyásának megfigyelése,
* államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése és nyilvántartása,
* javaslattétel az illetékes rendőrhatóság vezetője számára az állambiztonság vagy közbiztonság szempontjából káros személyek kitiltására, internálására,
* titkos rádióállomások felderítése,
* eljárni mindazokban az államrendészeti ügyekben, melyek nem voltak fenntartva a Budapesti Főkapitányság, illetve a kapitányság vezetője részére.
 
Az ÁVO-n ezeket a feladatokat 16 alosztály látta el. Ekkor kezdtek kiépülni az államvédelmi osztályok a [[vármegye]]-székhelyeken működő kapitányságokon és az egyes nagyobb forgalmú kapitányságokon. Habár az ÁVO rendeletileg előírt feladatköre elsősorban a demokratikus államrend védelméről szóló 1946. évi VII. tc-be ütköző, valamint a háborús és népellenes bűncselekmények felderítése, továbbá az államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése és nyilvántartása volt, a szerv működésének kezdete óta adatokat gyűjtött a koalíciós pártok vezető politikusaira, lehallgatta a kommunisták politikai ellenfeleinek telefonját stb.
 
{| border=1 cellpadding="8" cellspacing="0" style="margin: 1em 0 1em 0; background: #ffffff; border: 1px #aaaaaa solid; border-collapse: collapse; font-size: 95%;"