„Ambrózy Béla (méhész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
források |
||
37. sor:
1876-ban ismét visszalépett a seregbe, és a szerb–török háborúban mint írja „a török zsarnokság és a buta szűkkeblűség ellen a szerbek szabadságáért” harcolt.
Már 1844-től kezdve a méhészegyesületek egész sora alakult meg Magyarországon, de az országos hatáskörű egyesület csak 1878-ban
1882-ben [[Károlyi Gyula (főrend)|Károlyi Gyula]] gróf felterjesztésére a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egyesülete megbízottja lett az ország déli és nyugati részén, majd 1884-től már főmegbízottként közvetlenül [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös|Károly Lajos]] királyi herceg személye mellé osztották be (1895-ig viselte a tisztséget).
49. sor:
1887–1896 között, két cikluson át a [[Szabadelvű Párt]] országgyűlési képviselője, valamint a képviselőház könyvtári bizottságának tagja volt.
Viták után 1889-ben megalakult a Magyar Méhészek Egyesülete, amely összeolvadt a Dél-magyarországi Méhész Egyesülettel, s elnökül Ambrózyt választották meg, aki azonban csak 1891-ig viselte e tisztet, amikor lemondott. Rövid elnöksége alatt is sokat tett annak érdekében, hogy a helyi egyesületek beleolvadjanak az országos összefogásba. 1892. április 7-én végül az összes magyar méhész-érdekképviselet összeolvadt Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) néven.
1896-ban [[Darányi Ignác (politikus)|Darányi Ignác]] kinevezte a [[Agrárminisztérium|földmívelésügyi minisztériumba]] méhtenyésztési szaktanácsadónak, mely kinevezést az őt követő miniszterek is fenntartottak. Ambrózy a korszerű, európai szintű méhészet egyik magyarországi képviselője, nyugati tapasztalatai alapján a vándorméhészet és a vándorlásra alkalmas ún. kettős ikerkaptár elterjesztője. Eredményeinek köszönhetően az egy méhcsalád után 1889-ben elért 5-6 kg-os mézhozam 33–35 kg-ra emelkedhetett. Tapasztalatait, tanácsait cikkeiben és több kiadást megért fő művében fejtette ki.
Erőfeszítéseiben, előremutató törekvéseiben legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a
1872-ben cs. és kir. kamarás lett és 1887-ben a III. oszt. [[Osztrák Császári Vaskorona-rend|vaskorona-rend]]et, 1896-ban a [[Lipót-rend]] lovagkeresztjét és 1898-ban a [[Ferenc József-rend]] középkeresztjét kapta.
== Művei==
A ''Földmívelési Értékeink'' munkatársa (1873–1874), az ''Ungarische Biene'' (Grand Miklóssal, 1875–1880) és a ''Magyar Méh'' szerkesztője (Grand Miklóssal, 1880-tól). Cikkeit a ''Méhészeti Lapok'', a párizsi ''Agriculteur'' és az ''Eichstädter Bienen-Zeitung'' is közölte. A kisállattenyésztés terén is publikált, a ''Gallus'' című szaklapban a nyúlászati rovatot vezette.
73 ⟶ 74 sor:
==Források==
* {{MÉL|1||ABC00003/00241.htm}}
* [http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/digitarchiv/Magyar-agrartorteneti-eletrajzok_1_A-H_OCR.pdf Balassa Iván: Ambrózy Béla. {{MAgrÉl|1|17–20}}]
* Temes Vármegye. Irodalom, tudomány és művészet. Írta Vende Ernő, tanár, az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja, Ambrózy Béla báró. 201. p. [http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0022/0.html In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.]
* [http://www.nyugatijelen.com/jelenido/emlektablat_allitanak_a_mezes_baronak.php Online hozzáférés Emléktáblát állítanak a „mézes bárónak”, ''[[Nyugati Jelen]]'', 2014. január 23.]
* [http://temesvar.blogrepublik.eu/2011/02/27/ambrozy-bela/ Temesvárblog Ambrózy Béla]
| |||