„Venetianer Lajos” változatai közötti eltérés

1881-től 1891-ig volt a budapesti rabbiképző növendéke, közben egy évig a [[breslau]]i Rabbiner-Seminar hallgatója. 1890-ben avatták bölcsészdoktorrá [[Budapest]]en, 1892-ben pedig rabbivá. A kolozsvári tudományegyetemen magyar és [[német nyelv]]ből középiskolai tanári oklevelet szerzett, tanította is e tárgyakat a csurgói gimnáziumban ottani lelkészkedése alatt. 1893-ban került [[Csurgó]]ra, 1896-ban [[Lugos]]ra, 1897-ben Újpest választotta meg főrabbijának. Az Országos Rabbiegyesületnek alelnöke, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának 1910-től tagja, az intézet óraadó teológiai tanára volt. Az alsó tanfolyamon rendszeresen zsidó vallástant, bibliát és zsidó történetet adott elő, a felső tanfolyamon pedig az izraelita hitfelekezet magyar jogviszonyait és a hitoktatás módszertanát, [[Goldziher Ignác]] halála után pedig a vallásbölcsészeti irodalmat ismertette. A zsidó tudománynak szorgalmas és termékeny munkása volt és történetírói munkásságával jelentős érdemeket szerzett. Különösen értékesek a 19. század második felére vonatkozó zsidó tárgyú történelmi kutatásai. Főműve: ''A Magyar zsidóság története'' (1922).