„Dorogi FC” változatai közötti eltérés

Az egyesület [[1914]] márciusában alakult Dorogi Atlétikai és Futball Club (DAFC) néven. A korai időkben a színe zöld-fehér volt. Az alapító tagok – többek között ''Bálya László, Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János'' – azzal a céllal hozták létre a sportklubot, hogy a [[Dorog]]on egyre népszerűbb labdarúgás hivatalos keretek között működhessen, és mielőbb elindulhasson a csapat a bajnokságban, továbbá azért, hogy a sportszerető településen méltó körülményeket biztosítson más sportágaknak is.<ref>{{Opcit| n =Szabó Gyula |c=Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban|o = 7.}}</ref> Bár az [[első világháború]] hátráltatta a dorogi sportot is, de [[1919]]-re, példás összefogással teljesen készen álltak a szervezett bajnokságban való indulásra. Volt saját pálya és szerelés is. Az egyszerűség kedvéért átkeresztelték az egyesületet Dorogi Atlétikai Clubra (DAC), és már az [[1920-as évek]] elején megjelent címerében a bányászkalapács, noha a bánya ekkor még nem támogatta a klubot. Az [[1919]]-[[1920]]-as évad volt az első hivatalos bajnoki évük, mégpedig az amatőr másodosztályban. Az akkor még újdonsültnek számító klub rövid időn belül nem csak a környék, hanem a megye legjobb csapatává vált. Az [[1922]]–[[1923]]-as évadban bajnokságot nyertek, mégpedig veretlenül. A legelső bajnokcsapat tagjai: ''Bán, Bárdos, Frayt, Holló, Horváth, Kartenacker, Kálos, [[Kertész Lajos (labdarúgó)|Kertész]], Kovács, Klotz, Sárai, Szilas, Szloboda, Tonnhauser, Varga. Edző: Nagy Sándor.'' A magasabb osztályban is meghatározónak bizonyultak, ahol többször nyerték a bajnokságot. [[1926]] és [[1929]] között nagyszerű sorozatot produkáltak. Előbb dobogón végeztek, majd három egymást követő évben is bajnokok lettek. Mindhárom bajnoki címet gyakorlatilag ugyan az a keret érte el: ''Bán, Bárdos, Berényi, Czanik, Glatzner, Gullogi, Frayt, Horváth, Höfflinger, Klausz, Klotz, Körmendi, Kövesdy, Reizinger, Szedlacsek, Szloboda, Varga, Urbán.'' Ez a csapat bővült tovább Horváth II-vel az 1928-ban nyert bajnoki címnél, míg az egy évvel későbbinél Lichner, Krempf és Vass is a csapat tagjai voltak már. A dorogiakat Nagy Sándor és Solymár Károly edzők vezették. A hatalmas lelkesedést és a nagyszerű eredményeket látva a DAC megnyerte a település és a térség legmeghatározóbb cégének, a [[Dorog szénbányászata|dorogi bányának]] a támogatását.<ref>{{Opcit| n =Péntek Sándor-Petrik József |c=:A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve|A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve|fejezet =A két világháború között}}</ref><ref>{{Opcit| n =Meszes Lajos-Kovács Lajos |c=: Dorogi sporttörténet, 1. kötet |fejezet =Második}}</ref>