„Lunar Prospector” változatai közötti eltérés

A 295 kilogrammos Lunar Prospector kicsi és olcsó holdszonda. Kamerát nem vitt magával, tehát nem készít képeket, hiszen a [[Clementine űrszonda|Clementine-1]] [[1994]]. március-áprilisában, hasonló pályán majdnem kétmillió felvételt készített a Hold egész felületéről. Kétségtelenül legérdekesebb berendezése a [[neutron-spektrométer]], amely kimutatja a talajban lévő [[víz]]jégben található [[hidrogén]] jelenlétét. Ilyen berendezést először használnak [[űrkutatás]]i célokra. A műszer méri a különféle energiájú [[neutron]]okat, amelyek a [[kozmikus sugárzás]]nak a talajban lévő hidrogén[[atom]]okkal való ütközésekor keletkeznek, s szétrepülnek az [[világűr|űrbe]]. A neutron-mérésekből kiderült, hogy kísérőnk sarkvidékein van hidrogén, valószínűleg vízjég-szemcsék formájában. A Hold déli sarkánál lévő jég létét már korábban jelezték a Clementine-1 űrszonda egészen más elveken végzett [[radar]]mérései. A nagy szenzáció azonban az, hogy a Hold északi pólusán is találtak jégkristályokat, sőt az eredmények azt mutatják, hogy ott 50%-kal több van. Az eddigi adatokból megállapították, hogy ha félméteres mélységgel számolnak, akkor a jég mennyisége 10-300 millió tonna lehet. A Lunar Prospector pályabeméréséből meghatározták a Hold [[gravitációs anomália]]-térképét is. A mostani adatokból elkészült új [[gravitáció]]s atlasz sokkal részletesebb és pontosabb a korábbiaknál. Ennek alapján a Holdnak a Földről látható oldalán két újabb [[mascon]]t fedeztek fel.

 

 

* ''Élet és Tudomány,'' 1998. 15. szám – Dr. Almár Iván, Dr. Horváth András: ''Kozmikus krónika 1998. január – március:'' '''Amerikai búcsú a Mirtől''';