„Iraki háború” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 78.139.63.8 (vita) szerkesztéséről Vépi szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a linkek (checkwiki [064]) és szakaszcímek (WP:BÜ) javítása, felesleges szóközök törlése AWB |
||
40. sor:
|parancsnok1={{zászló|Irak}} [[Dzsalál Talabani]]<br />{{zászló|Irak}} [[Núri el-Máliki]]<br />{{zászló|Kurdisztán}} [[Maszúd Bárzání]]<br />{{zászló|USA}} [[Martin Dempsey]]<br />{{zászló|USA}} [[Ray Odierno]]<br />{{zászló|USA}} [[David Petraeus]]<br />{{zászló|USA}} [[Tommy Franks]]<br />{{zászló|Egyesült Királyság}} [[Andy Salmon]]
----
{{zászló|Törökország}} [[Abdullah Gül]]<br />{{zászló|Törökország}} [[
|parancsnok2=[[Fájl:Flag of Iraq, 1991-2004.svg|22px|border]] [[Szaddám Huszein]]†<br />[[Fájl:Flag of Iraq, 1991-2004.svg|22px|border]] [[Kuszaj Huszein]]†<br /> [[Fájl:Flag of Iraq, 1991-2004.svg|22px|border]] [[Udaj Huszein]]†
----
82. sor:
==[[Szaddám Huszein]] Irakja és a háborút megelőző okok ==
{{Bővebben|Szaddám Huszein}}
A [[Szaddám Huszein]] rezsimmel szembeni erős nemzetközi ellenállás az [[Öbölháború|iraki 1990-es invázió]] után kezdődött. A nemzetközi közösség elítélte az inváziót, és 1991-ben az Egyesült Államok vezette katonai koalíció az Öbölháborút indította Irak Kuvaitból való kiszorítására, amely hadművelet sikerrel járt. Az Öbölháború után az Egyesült Államok és szövetségesei megpróbálták [[Szaddám Huszein|Szaddám]]<nowiki/>ot nyomás alá helyezni az ún. elszigetelési politikával. Ez a politikai taktika számos gazdasági szankciót tartalmazott az [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|ENSZ Biztonsági Tanács]] részéről: az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és az [[Egyesült Királyság]] az [[irak]]<nowiki/>i kormány légitámadása miatt -az iraki kurdisztáni kurdok és a déli síita kurdok védelme érdekében- [[Irak repüléstilalmi zónái|repüléstilalmi zónákat]] hozott létre és folyamatos ellenőrzéseket tartottak annak biztosítása érdekében, hogy Irak betartsa az ENSZ [[
Az ellenőrzéseket az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|Egyesült Nemzetek]] Különbizottsága (UNSCOM) végezte. Az UNSCOM a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) együttműködve annak biztosítására törekedett, hogy Irak leszerelje vegyi, biológiai és nukleáris fegyvereit és létesítményeit. Az Öbölháborút követő évtizedben az Egyesült Nemzetek Szervezete tizenhat [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|Biztonsági Tanács]] által meghozott határozatot fogadott el, amelyben felszólította Irakot a tömegpusztító fegyverek teljes leszerelésére. A tagállamok hangot adtak a csalódásuknak, miszerint az évek során Irak sokszor akadályozta a különleges bizottság munkáját, és nem veszi komolyan a leszerelési kötelezettségeit. Az iraki tisztviselők zaklatták az ellenőröket és nem egyszer akadályozták munkájukat. 1998 augusztusában az iraki kormány teljes mértékben felfüggesztette az ellenőrökkel folytatott együttműködést, állítva, hogy az ellenőrök az Egyesült Államok érdekében kémkednek. Ez az állítás később igaznak bizonyult.
88. sor:
1998 októberében az iraki kormány megdöntése fontos amerikai külpolitikai programmá vált az Egyesült Államok által meghozott Iraki felszabadítási törvény (Iraq Liberation Act) elfogadásával. A törvény 97 millió dollárt nyújtott az iraki "demokratikus ellenzéki szervezeteknek" az "iraki demokráciához való átmenetet támogató program létrehozására". Ez a jogszabály ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 687-es határozatában foglalt feltételekkel, amelyek a fegyverekre és a fegyverprogramokra összpontosítottak, de egyáltalán nem említettek az iraki kormány megdöntésére irányuló cselekményeket. Egy hónappal az Iraki felszabadítási törvény elfogadása után az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság megindított egy légi hadműveletet Irak ellen, mely a „Desert Fox” nevet kapta. A hadművelet kifejezett indokolása az volt, hogy akadályozza Szaddám Huszein kormányának a kémiai, biológiai és nukleáris fegyverek előállítására való törekvéseit, ám az amerikai hírszerző személyzet azt is remélte, hogy ez meggyengíti Szaddám hatalmi viszonyát.
[[George W. Bush]] elnökválasztását követően, [[2000]]-ben, az Egyesült Államok egy agresszívebb Irak elleni politikát kezdett el folytatni. A [[Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)|Republikánus Párt]] kampányplatformja a 2000. évi választásokon célul tűzte ki az [[:en:
[[Fájl:Iraq, Saddam Hussein (222).jpg|bélyegkép|[[Szaddám Huszein]] volt iraki elnök]]
Az inváziót megelőzően az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] és az első öbölháborúban részt vevő koalíciós erők ([[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Franciaország]]) kisebb konfliktusba keveredtek [[Irak]]kal, amikor az 1991-ben kijelölt déli és északi [[tiltott légtér]]be kétszer beléptek iraki gépek. Ezután az iraki légvédelem többször célba vett őrjáratozó amerikai és brit vadászgépeket.
2002 közepétől az Egyesült Államok megváltoztatta válaszstratégiáját, és több gépet küldött a tiltott légtérbe, és elkezdte megsemmisíteni az iraki légvédelem egységeit. 2002 márciusában még egyetlen bombát sem dobtak le, áprilisban 0,3 tonnát, május-augusztusban 8-14 tonnát, szeptemberben pedig már 54,6 tonnát.
A légvédelem és az amerikai gépek közti összetűzések és bombázások ezután mindennapossá váltak, a legnagyobb légicsapás szeptember 5-én történt 100 repülőgép bevonásával, mely egy nagyobb védelmi központot támadott Irak nyugati részén. Már ekkor felmerültek kétségek a támadás jogosságával kapcsolatban, mivel a hivatalos álláspont szerint a síiták elleni támadásokat akarták megelőzni ezzel, de ennek a hadműveletnek a helyszíne messze volt a síiták védelmét biztosítandó területektől. A támadás helyszíne inkább a [[Jordánia|Jordániából]] behatoló speciális egységeket segítette, melyek így észrevétlenül juthattak az országba.
107. sor:
== Az 2003-as invázió ==
Az első CIA ügynökök 2002. július 10-én érkeztek Irakba. Ez a csapat a [[Központi Hírszerző Ügynökség|CIA]] Különleges Tevékenységi Osztályának tagjaiból állt, majd később az Egyesült Államok hadseregének Közös Speciális Műveleti Parancsnokságának (JSOC) tagjai is csatlakoztak hozzájuk. A legfontosabb, hogy erőfeszítéseik révén a kurd [[Pesmergák|Pesmerga]] szervezete az invázió északi frontjává vált. Ez az erő együttesen legyőzte az Ansar al-Islam-ot az iraki Kurdisztánban, az invázió előtt, majd legyőzte az [[Irak hadereje|iraki hadsereg]]<nowiki/>et is északon. Az Ansar al-Islam ellen "Viking Hammer" műveletnek nevezett hadművelet jelentős számú harcos halálához vezetett, a Sargat tábor otthont adott az Ansar al-Islam radikális iszlám militáns csoportnak, ahol vegyi fegyverekhez köthető létesítményt fedeztek fel.<ref>[http://www.nbcnews.com/id/3070394/ns/world_news/t/positive-test-terror-toxins-iraq/ Positive test for terror toxins in Iraq - World news | NBC News]</ref>
<nowiki/>[[Kép:101st Airborne Division helos during Operation Iraqi Freedom.jpg|bélyeg|200px|Blackhawk típusú [[helikopter]]ek az invázió első hadműveleteiben]]2003. március 20-án, [[Bagdad]]<nowiki/>i idő szerint délután 17 óra 34 perckor megkezdődött Irakban a katonai invázió: Bagdadban sok fontos kormányzati épületet bombatalálat ért, eleinte a várost éjjelente folyamatosan bombázták. A 2003-as iraki inváziót Tommy Franks amerikai hadseregtábornok vezette "Iraqi Freedom" hadművelet keretein belül, az Egyesült Királyság „[[:en:
A koalíciós erők együttműködtek az kurd [[Pesmergák|Pesmerga]] erőivel is. Körülbelül negyven másik ország kormánya, a "Hajlandók Koalíciójának" csapataival, felszerelések, szolgáltatások, biztonsági és különleges erők biztosításával vett részt 248 000 katonával. Az koalíciós erőket támogatták az iraki kurd milícia csapatai is, amely létszáma egyes becslések szerint 70 000 főből állt.
134. sor:
Az invázió utáni Irak koalícióval való együttműködése a Szaddám-rezsim bukása után kezdődött el. A koalícióban részt vevő országok és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete]] egy stabil, együttműködő, [[demokratikus]] állam létrehozására törekedtek, amely képes megvédeni magát a nem koalíciós erők támadásaitól, és megszüntetni a belső megosztottságot.
Eközben a koalíciós erők több hadműveletet indítottak a [[Tigris (folyó)|Tigris-folyó]] környékén és a szunnita háromszögben. Hasonló műveletek sorozatát indították a nyár folyamán a szunnita háromszögben. 2003 végén a lázadók által elkövetett támadások intenzitása és üteme folyamatosan növekedni kezdett.
Ennek a támadásnak a leküzdésére a koalíciós erők a invázió vége óta először vetették be újra a légierőt és a [[tüzérség]]<nowiki/>et, a gyanús rejtekhelyeket és az ellenség tüzérségi pozícióit megcélozva. Ellenőrizték a fő útvonalakat, járőröztek és felléptek az ellenséges lázadók ellen. Ezenkívül két falut, köztük Szaddam szülõhelyét, Al-Auja-t és Abu Hishma kisvárosát szögesdróttal körülvették és gondosan őrizték.
143. sor:
A CPA-t eredetileg Jay Garner volt amerikai katonatiszt vezette, de kinevezése csak 2003. május 11-ig tartott, amikor Bush elnök helyette L. Paul Bremer-t. nevezte ki. 2003. május 16-án a első munkanapján Paul Bremer kiadta az 1. Ideiglenes Koalíciós Hatósági Rendeletet, hogy kizárja az új iraki kormányt és a Baasz párt adminisztrációjának tagjait. Ez a „debaaszifikációnak” nevezett politika végül 85 000–100 000 iraki távozását elbocsátását eredményezte a munkahelyükről, köztük 40 000 iskolai tanárnak mondtak fel, akik csatlakoztak a Baasz Párthoz a munkájuk megtartása érdekében. Ricardo Sanchez, az amerikai hadsereg tábornoka katasztrofális kudarcnak nevezte a döntést. Bremer a CPA 2004. júniusi feloszlatásáig szolgált vezetőként.
2003 májusában, a CPA-n belüli Iraki Védelmi Minisztérium tanácsadója, Walter B. Slocombe a háború előtti Bush-politika megváltoztatását és az ellenségeskedés megszűnése után a volt iraki hadsereg alkalmazását javasolta. Abban az időben több ezer olyan iraki katona volt, akiknek hónapok óta nem fizettek bért, és a CPA-ra vártak, hogy visszakaphassák a munkájukat Irak biztonságának és újjáépítésének elősegítése érdekében. A CPA-n belül dolgozó amerikai katonai személyzet tanácsai ellenére, Bremer videokonferencia keretei között beszélt Bush elnökkel és felhatalmazást kért az Egyesült Államok iraki politikájának megváltoztatására. Bush felhatalmazást adott Bremernek és Slocombenak a háború előtti időszakra jellemző iraki politika megváltoztatására. Slocombe 2003. tavaszán jelentette be a változtatást az Egyesült Államok Irakkal szembeni politikájában. A bejelentés miatt több ezer volt iraki katona csatlakozott a különféle felkelő mozgalmakhoz. Az iraki hadsereg feloszlatására vonatkozó rendelet előtti héten egyetlen koalíciós erőkhöz tartozó katonát sem öltek meg ellenállók Irakban. Ezzel szemben egy héttel később öt amerikai katona meghalt. Ezek után 2003. június 18-án a koalíciós erők tüzet nyitottak a Bagdadban tiltakozó volt iraki katonákra, akik köveket és különböző tárgyakat dobtak a koalíciós erők katonái felé. Az iraki hadsereg feloszlatására vonatkozó célkitűzést a Koalíciós Hatóság csak néhány nappal a végrehajtása után változtatta meg, de már túl késő volt; az egykori iraki hadsereg megszüntette az együttműködést a CPA-val, és az Ideiglenes Koalíciós Hatóság és a koalíciós erők elleni fegyveres ellenállás csoportosulásaival kezdtek el kollaborálni.
Egy másik csoport, amelyet az invázió után a koalíciós erők hoztak létre, az ezernégyszáz tagot számláló, nemzetközi Iraq Survey Group (ISG) volt, amely tényfeltáró missziót végzett az iraki tömegpusztító fegyverek megtalálására. 2004-ben az ISG „Duelfer” jelentése szerint Irak nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel.
| |||