„Páduai Marsilius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítások (3. csoport: rövid i, hosszú í keverése) kézi ellenőrzéssel |
a linkek (checkwiki [064]) és szakaszcímek (WP:BÜ) javítása, felesleges szóközök törlése AWB |
||
2. sor:
| kép =-}}
'''Páduai Marsilius''' ({{ny-la|Marsilius Patavinus, Marsilius Mainardinus de Padua}}, {{ny-it|Marsilio de Padova, Marsilio dei Mainardini}}), ([[Padova|Pádua]], [[1275]] körül – [[München]], [[1342]] körül) középkori itáliai teológus és filozófus. Dante harcostársa az autonóm világi hatalomért folytatott középkori [[
==Élete==
Marsilius 1275 és 80 között született Pádovában. Valószínűleg orvostudományt tanult szülővárosában, majd Párizsba ment, ahol [[Arisztotelész
==A Defensor Pacis==
14. sor:
Ezt a felfogást vitte tovább [[I. Gelasius pápa]], aki egy, [[I. Anastasius|Anastasios]] császárhoz írt levelében kifejtette, hogy Bibliában olvasható történetben, Jézus
elfogásának történetében szereplő két kard a világi és az egyházi hatalom
allegóriája.<ref>http://szentiras.hu/SZIT/Mt26,47-56;Mk14,43-50;Jn18,3-12</ref><ref>"Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. 36„Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” 38„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”http://szentiras.hu/SZIT/Lk22,35-38</ref> "Dicsőséges császár, két olyan intézmény van, amely elsősorban kormányozza ezt a világot: az egyik a legfőbb papok megszentelt tekintélye, a másik pedig a királyi hatalom. A papok viselte teher annyiban nehezebb, amennyiben az Isten ítélőszéke előtt az embereken uralkodó királyokért is nekik kell számot adniuk. Hiszen jól tudod magad is, te legjámborabb fiunk, hogy ha az emberi nembeliek előtt jársz is méltóságoddal, azok előtt, akik az Isten dolgaiban elöljárók, magad is alázatosan meghajtod a fejedet, s te is tőlük várod saját üdvözülésed útját-módját, s az égi eredetű szentségek felvétele tekintetében, s azok illendőképpen való kiosztásában a vallás rendje szerint el kell ismerned azt, hogy neked kell magadat alájuk rendelned, s nem te állsz az ő élükön; egyszóval: ezekben a dolgokban te függsz az ő ítéletüktől, s nincs is szándékodban az, hogy te rendeld őket a saját akaratod alá."<ref>https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03s16.html#id547969
Ugyanezt képviselte a [[Donatio Constantini]] nevű, a VIII. században hamisított oklevél (a világi hatalom alá van rendelve az egyházi főségnek, a világi hatalom forrása a pápaság), valamint VII. Gergely pápa [[Dictatus Papae]] című programnyilatkozata. A császárok az [[
kísérletet tettek a világi hatalomnak az egyházitól való függetlenségének elnyerésére - ennek az invesztitúra-harcnak az utolsó felvonásába illeszkedett Marsilius Defensor Pacisa, valamint harcostársának, [[Dante Alighieri|Danténak]] a ''De Monarchia'' (Az egyeduralomról) szóló műve.
22. sor:
" A földön azonban ezt soha nem érhetjük el, az ember számára a teljes béke így csak a halál után jön el. Marsilius most szembeszáll ezzel a nézettel; amikor ő békéről beszél, akkor nem metafizikai békére, hanem csak az emberi társadalmon belüli pragmatikus békére utal, amely szerinte egyszerűen az állam egy állapota. A béke nála a társadalom jó működését jelenti. Marsilius szerint az európai békét elsősorban a pápák plenitudo potestatis (teljhatalmi) elmélete veszélyezteti, és innen ered a pádovai filozófus könyvének címe is: a béke védelmezője a pápák hatalmával szemben védi a társadalom békéjét. Figyelmet érdemel Marsiliusnak a polgárokról vallott felfogása is, amely szerint a civitas (itt: állam) célja az arisztotelészi jó élet, bene vivere. Ugyanakkor a jó életről Marsilius etikai megfontolások nélkül ír. Az állam feladata és célja, hogy az embereket ellássa az élethez szükséges dolgokkal. Mivel az állam feladatai tisztán világiak, így állami szempontból az egyháznak csak annyi szerepe lehet, amennyiben elősegíti az állam helyes működését. Amikor Marsilius az állam fölépítéséről beszél, kizárólag hasznossági szempontok vezetik. Az egyház mellett problematikussá válik a papok állami státusa is: Marsilius szerint csak annyiban érthető szerepük állami szempontból, amennyiben lojális polgárokat nevelnek. Marsilius voltaképpen megfogalmazza a nép szuverenitásának elvét is, amikor azt mondja, hogy az igazságos államforma az alárendeltek egyetértésén (consensus subditorum) alapul. Maga a nép vagy a polgárok összessége a törvényadó, és ezáltal a polgárok közössége lesz a politikai autoritás megalapozója. Összefoglalva a nép feladatait, Marsilius azt mondja, a népnek kell a törvényeket hozni, a kormányformát meghatározni, a kormányzókat megválasztani, a kormányzókat hatalommal felruházni - és szükség esetén mindezt átalakítani és megváltoztatni. Marsiliusnál a világ politikai alakításának egyetlen kritériuma végső soron csupán az emberi ész, s a legfőbb törvény nem más, mint a nép jóléte: salus populi suprema lex."<ref>http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexd111.html?option=com_tanelem&id_tanelem=273&tip=0</ref>
Marsilius Bajor Lajos itáliai hadjáratában egy pápai hatalomtól mentes császárság eljövetelének lehetőségét látta meg, ennek apropóján foglalta össze a világi hatalommal szembeni elvárásait. Ezen túlmenően azonban a pápai hatalomnak is meg próbálta húzni a határait-emiatt kijelentette, hogy a pápa felett az egyetemes zsinat áll. Ezzel Marsilius a zsinati mozgalom, az ún. [[Zsinat|konciliarizmus]] vezető alakja lett, hasonlóan a szintén párizsi egyetemi kancellár [[Jean Gerson
===Egyház és állam a késői középkorban===
30. sor:
{{források}}
==
* {{Gilson}}, 733. o.
* [[Bayer József (politológus)|Bayer József]]ː A politikai gondolkodás története. Osiris, Budapest, 1999.
| |||