„Félgyarmat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Forrás→ Források AWB |
||
7. sor:
==Jellegzetes példái==
[[File:Bundesarchiv Bild 116-127-009, Tientsin, deutsche Militärmusiker.jpg|bélyeg|360px|Német katonazenekar [[Tiencsin]]ben, a német koncesszió területén]]
Általában olyan államok kerültek ebbe a helyzetbe, amelyeknek nagy hagyományokkal rendelkező belső államhatalmi struktúrájuk volt, de nem tudtak sikeresen ellenállni a gyarmatosító hatalmak politikai, gazdasági és katonai nyomásának, ezért [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződéseket]] kényszerítettek rájuk, [[koncessziós terület|koncessziókat]] szakítottak ki területükből. Gyakran az imperialista államok versengése is hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához, mivel egymást akadályozták egy-egy értékes terület teljes alávetésében.
A félgyarmati helyzetben lévő államok legjellegzetesebb példái [[Kína]] az [[ópiumháború]]k és 1949 között, [[Irán|Perzsia]] és [[Thaiföld|Sziám]]. Hasonló helyzetbe került „Európa beteg embere”, a felbomló [[Oszmán Birodalom]] a török köztársaság kikiáltásáig, [[Szaúd-Arábia]] a két világháború között, valamint a [[Latin-Amerika|latin-amerikai]] államok nagy része.
13. sor:
A félgyarmati helyzet és a [[neokolonializmus]] között a hasonlóság mellett lényeges különbségek is vannak: a félgyarmati rendszer az erős, terjeszkedő imperializmus korában alakult ki, a neokolonializmus pedig a gyarmati rendszer bomlásának a terméke volt.
==
*{{hely|FOL}}{{CitLib|szerző=[[Kende István]] (főszerkesztő) |cím=[[Fejlődő országok lexikona]]|hely=Budapest |kiadó=Akadémiai |év=1973|isbn=0319001334305}}
| |||