„Keltibér nyelv” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
A keltibér hangrendszer a többi ókelta nyelvhez képest archaikus. A [[goidel nyelvek]]hez hasonlóan megőrizte az indoeuropai */kw/ [[Fonéma|fonémát]] (szemben a [[Gall nyelv|gallal]] és a többi kelta nyelvvel, ahol ''p''-vé alakult), így az ún. ''q-kelta'' nyelvek közé sorolják. Ugyanakkor, mint minden kelta nyelvben, itt is eltűnt az indoeurópai ''p'' hang (ez a legjellemzőbb összkelta hangtani sajátosság, amely a kelta nyelveket élesen elkülöníti az indoeurópai nyelvcsalád többi ágától). A mégis előforduló ''p'' hangjel vagy nem indoeurópai eredetű, vagy valójában /b/-t jelölhetett, ugyanis – mint azt a bevezetőben már említettük – az [[ibér nyelv]] nem ismerte a zárhangok zöngés–zöngétlen megkülönböztetését (vagyis például a ''ta'' szótagot a keltibérben ejthették [ta]-ként, és [da]-ként is). Szintén problémát jelent a szövegek értelmezésében, hogy az ibér szótagírás nem volt képes jelölni az indoeurópai mássalhangzócsoportokat ''(bl, br, kl, kr, tr'' stb.), mivel az ibér nyelv nem ismerte a szó(tag)kezdő mássalhangzó-torlódásokat.
 
A [[magánhangzó]]k állományában a [[Latin nyelv|latinhoz]] és a [[Spanyol nyelv|spanyolhoz]] hasonlóan öt hangszínt találunk: /a, e, i, o, u/, és feltételezhetően létezett a magánhangzók hosszú–rövid [[fonológia]]i szembenállása. Megőrződött a két indoeurópai [[félhangzó]]: /w/ és /j/; az eddig ismert [[diftongus]]ok pedig a következők: /aj, ej, oj, uj/ és /aw, ew, ow/.
 
A [[mássalhangzó]]k között változatlanul maradtak az indoeurópai /l, m, n, r/ hangok. Kétféle sziszegőhang létezett, valószínűleg egy zöngétlen /s/ és egy zöngés /z/ – az utóbbi az indoeurópai /d, dh/ hangokból alakult ki magánhangzók közötti és szóvégi helyzetben –, amelyeket az átírásban ''s'' és ''z'' vagy ''ś'' és ''s'' betűkkel jelölnek. A fent felsorolt mássalhangzókon kívül valószínűleg megvolt a zöngés és zöngétlen zárhangok megkülönböztetése – /t, k/ és /b, d, g/ –, amit viszont az írás nem jelölt.