„Arisztophanész” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
'''Arisztophanész''' nevét az attikai ókomédiával együtt szokták tárgyalni. Ennek oka kettős. Egyfelől az ókomédia kiemelkedő alakjának tartották már az ókorban is, másrészről pedig az ókomédiák közül az ő művei maradtak fenn leginkább értékelhető állapotban. Arisztophanész darabjain ezért az ókomédia műfaji jellegzetességeit szokták hagyományosan bemutatni.
 
Dionüszosz isten kultuszának egyik részeként Kr.e. 534-től évenkénti tragédia-, 486-tól komédiaversenyek kezdődtek Athénban. A komédiaversenyeket főleg a Lénaia, míg a tragédiákat a Dionüszia athéni ünnepen tartották. A komédiák jellegzetessége a humoron túl az volt, hogy - a kizárólag mitologikus témájú tragédiákkal szemben - a ''kortárs'' polgárok, illetve kisemberek problémáit is színre lehetett vinni bennük. Így Arisztophanész darabjaiban megjelenhetett a háborúpárti demagóg politikus Kleón, a filozófus [[Szókratész]], és [[Euripidész]], [[Szophoklész]], [[Aiszkhülosz]], Agathón drámaírók.
 
Az '''ókomédia formája''' kötött volt.
29. sor:
5. ''exodosz'': a kar és a szereplők kivonulása, zárszó
 
Az '''ókomédia témája'''- ellentétben a [[Menandrosz (komédiaköltő)|Menandrosz]] által fémjelzett újkomédiával - a poliszt, a közösséget érintő nagy sorskérdések kapcsán nézőpontok összeütköztetése, humoros formában. Az ókomédia témája tehát - köszönhetően a közös gyökereknek - hasonlóan komoly, mint a tragédiáé, csak a kifejezésmód humoros.
 
Az ókomédia egyéb alkotóiról és műveikről csak sejtéseink lehetnek. Név szerint ismerjük [[Amipsziasz]], [[Arisztomenész (komédiaköltő)|Arisztomenész]], [[Khionidész]] komédiaköltőket.
69. sor:
== Művei ==
 
'''A lovagok''' - előadták 424-ben, első díjat nyert. Arisztophanész maga is fellépett benne Kleón szerepében. Címe állítólag onnan származik, hogy a lovagok és nemes családok fiai maguk vállalkoztak arra, hogy e darabban a kart játsszák. A darabban Kleón Paphlagón („Pöfögő”) néven a Démosz (a megszemélyesített nép) mindenható szolgája. Rabtársaival azonban rosszul bánik, ezért azok felbiztatnak egy hentest, Agorakritoszt, aki lepipálja Kleónt az ígérgetésben és ezzel Kleónt kiüti a nyeregből.
 
'''A felhők''' – előadták 423-ban. Szókratész és az általa képviselt új, mindent megkérdőjelező művelődési ideál paródiája. Egy tyúkkosárban felfüggesztve ülve Szókratész, miközben a felhőket tanulmányozza, Sztrepsziadész polgárnak ad tanácsokat attól, hogyan meneküljön meg a hitelezőitől. Az utóbbi azonban nem érti Szókratészt, ezért fiát, Phidippidészt küldi maga helyett. A fiú annyira félreérti Szókratészt, hogy az új bölcsesség jegyében elveri atyját. Az apa erre bosszúból felgyújtja Szókratész házát.