„Keltibér nyelv” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a +iw |
|||
21. sor:
==Hangtan==
A keltibér hangrendszer a többi ókelta nyelvhez képest archaikus. A [[goidel nyelvek]]hez hasonlóan megőrizte az indoeuropai */kw/ [[Fonéma|fonémát]] (szemben a [[Gall nyelv|gallal]] és a többi kelta nyelvvel, ahol ''p''-vé alakult), így az ún. ''q-kelta'' nyelvek közé sorolják. Ugyanakkor, mint minden kelta nyelvben, itt is eltűnt az indoeurópai ''p'' hang (ez a legjellemzőbb összkelta hangtani sajátosság, amely a kelta nyelveket élesen elkülöníti az indoeurópai nyelvcsalád többi ágától). A mégis előforduló ''p'' hangjel vagy nem indoeurópai eredetű, vagy valójában /b/-t jelölhetett, ugyanis – mint azt a bevezetőben már említettük – az [[ibér nyelv]] nem ismerte a zárhangok zöngés–zöngétlen megkülönböztetését (vagyis például a ''ta'' szótagot a keltibérben ejthették [ta]-ként, és [da]-ként is). Szintén problémát jelent a szövegek értelmezésében, hogy az ibér szótagírás nem volt képes jelölni az indoeurópai mássalhangzócsoportokat ''(bl, br; pl, pr; kl, kr; gl, gr; tr'' stb.), mivel az ibér nyelv nem ismerte a szó(tag)kezdő mássalhangzó-torlódásokat.
A [[magánhangzó]]k állományában a [[Latin nyelv|latinhoz]] és a [[Spanyol nyelv|spanyolhoz]] hasonlóan öt hangszínt találunk: /a, e, i, o, u/, és feltételezhetően létezett a magánhangzók hosszú–rövid [[fonológia]]i szembenállása. Megőrződött a két indoeurópai [[félhangzó]]: /w/ és /j/; az eddig ismert [[diftongus]]ok pedig a következők: /aj, ej, oj, uj/ és /aw, ew, ow/.
| |||