1919 után több függetlenségi harcra is sor került. 1920-ban megalakult a [[CsveCshö Ho RimHorim]] és [[Kim Hvi CsonHicshon]] vezette Szolbákán nevű hadsereg, mely a Poszjet-régióban mért támadást a japánokra. Júniusban [[Hong Dzsva DzsinDzsvadzsin]] parancsnok indított támadást a megszálló seregre, majd egyesülve [[Kim Dzsva DzsinDzsvadzsin]] csapataival októberben, győzelmet tudott aratni a japánok fölött. 1921-ben a szovjet polgárháború (fehérgárdista csapatok is voltak a koreai függetlenségi seregben) és a japán megtorlóhadjáratok miatt lecsendesedtek a függetlenségi törekvések.{{forr}}
[[Fájl:Arrested Lee Bong-chang.JPG|bélyegkép|balra|Li[[I Bong CsangBongcshang]] letartóztatása {{refhely|https://en.wikipedia.org/wiki/Korean_Patriotic_Organization|}}]]
A következő 1919-hez hasonló megmozdulás 1926. június 10-én történt Szundzsong császár temetésének alkalmából. A fővárosban körülbelül 250 ezer ember gyűlt össze. Az eleinte nem tüntetés céljából összegyűlt tömegben hazafias diákok osztogatták a függetlenséget hirdető röpcédulákat. A tömegben általános zavar keletkezett, de a hatóságok gyorsan megszüntették és kiemelték a zavart keltő vezetőket. Ezután többször is megkísérelték meggyilkolni a japán főkormányzót. 1928 júniusában az Amnok-hídra helyezett bombát egy merénylő, mivel úgy értesült, hogy a főkormányzó vonata éppen azon a hídon fog áthaladni. A merényletet annak bekövetkezte előtt elhárították.{{forr}}
<br> A koreai függetlenséget 1932 évében többször is vissza szerették volna állítani. Először januárban kísérelt meg [[LiI Bong CsangBongcshang]] a [[Szakurada Kapukapu]]nál kézigránátot dobni [[Hirohito japán császár]]ra, de elvétette dobását. Csak egy testőr sérült meg az incidensben. A következő merénylet áprilisban történt, mikor [[Jun Bong GilBonggil]] koreai függetlenségi harcos – ugyanúgy – kézigránátot dobott a sanghaji [[Lü Hszün-park|Hungkou parkban]] a császár születésnapját ünneplő tömegbe. Többen súlyos sérüléseket szenvedtek, továbbá meghalt [[Sirakava Josinori]] japán tábornok és egy magas rangú kormánytisztviselő, Kavabata Szadadzsi Kavabata(河端貞次) is. Mindkét merénylőt halálra ítélték.{{forr}}
