„New York Giants” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Vépi (vitalap | szerkesztései) kékít |
||
40. sor:
}}
A '''New York Giants''' 1925-ben alapított [[amerikai futball|amerikaifutball]]-csapat, 1970 óta az [[National Football League|NFL]] [[National Football Conference|NFC]] konferenciájának keleti csoportjában ([[NFC East]]) szerepel. Eddig négy alkalommal nyert [[Super Bowl]]t. Hazai mérkőzéseit a 2010-ben átadott [[MetLife Stadium]]ban ([[East Rutherford]], [[New Jersey]]) játssza. A szurkolók több becenevet is ragasztottak a csapatra: „Big Blue”, „G-Men”, „Jints” és „Big Blue Wrecking Crew”.
== Története ==
46. sor:
A csapatot Tim Mara, amerikai bukméker és üzletember alapította, miután 500 dollárért jogot szerzett arra, hogy amerikaifutball-csapatot hozzon létre [[New York]]ban. A csapat nevét egy már negyven éve létező [[baseball]]-csapattól vette. Mérkőzéseit a Polo Groundson játszotta, amelyben több mint hetvenezer néző töltött meg, amikor az újonnan alakult csapat a [[Chicago Bears]]szel játszott, 1925. december 6-án. A nézőket ugyan elsősorban Harold „Red” Grange, a Bears játékosa, a kor leghíresebb futballistája vonzotta, de gyorsan megszerették a New York Giants csapatát is. A gárda már 1927-ben, mindössze a harmadik szezonjában sikeresen szerepelt: megnyerte az NFL bajnokságot, miközben 13 mérkőzésen 197 pontot szerzett 20 kapott pont ellenében.
A csapat vezetőedzője 1931-től, 23 éven át Steve Owen volt. Vezetésével szép sikerszériát teljesített a Giants: 1933 és 1946 között nyolcszor is bekerültek az NFL-döntőbe, amit kétszer megnyertek (1934-ben a Chicago Bears, 1938-ban a [[Green Bay Packers]] ellen). Ebben az időszakban a csapat legfontosabb egyénisége a [[Center (
A csapat ezt követően kevésbé volt sikeres, 1947 után csak egyszer került be a rájátszásba, és a sikertelen szereplés miatt Steve Owen is távozott. Helyére kiváló edzői gárda került Jim Lee Howell vezetésével, a támadásokat Vince Lombardi vezényelte, a védelmet pedig Tom Landry irányította. Remek játékosok is voltak a csapatban, mint például Frank Gifford és Sam Huff. A csapatrészek közül kiemelkedett a védelem. Az újjászervezett csapat 1956-ban újra bajnoki címet szerzett, és hat év alatt ötször jutottak be a döntőbe. Ezt követően ismét egy visszaesés következett, amin erősítéssel igyekeztek túllendülni. Nagy érdeklődés és felzúdulás közepette 1966-ban az AFL-ből leigazolták a kiváló, magyar származású rúgójátékost, Peter Gogolakot, a következő évben pedig az egyik leghíresebb [[Quarterback|irányítót]], Fran Tarkentont. Bajnokságot ugyan nem nyertek, de Gogolak, aki a rúgójáték megújítójának számított, 646 pontot ért el, és ez a Giants történetében máig csúcs.
Az 1970-es évek végétől – miután felépült a stadionjuk – új csapat építése kezdődött, 1979-ben Phil Simms irányítót draftolták (első helyen), majd a védelembe Lawrence Tylort szerezték meg, és vezetőedzőnek Bill Parcellst szerződtették. 1984-ben már bejutottak a rájátszásba, 1986-ban pedig bajnoki címet szereztek. Ez a gárda honosította meg az
A csapatok életében szinte törvényszerű átmeneti visszaesést követően, a New York Giants 2000-ben újra bajnok lett, a vezetőedző ekkor Jim Fassel volt. Kiválóan szerepeltek a rájátszásban is, bejutottak a nagydöntőbe, ahol azonban kikaptak a [[Baltimore Ravens]]től. Újabb három sikertelen év után Tom Coughlin lett az új vezetőedző, aki a quarterback posztján mélyvízbe dobta [[Eli Manning]]et, a már komoly nevet szerzett Payton Manning, az [[Indianapolis Colts]] akkori irányítójának öccsét. A csapat némi bukdácsolás után 2007-ben bejutott a Super Bowlba, ahol Eli Manning vezérletével, Michael Strahan és Osi Umenyiora kiváló teljesítményével a védelemben, 17–14-re legyőzték a minden szakértő által esélyesnek kikiáltott [[New England Patriots]]ot. A nagydöntő legértékesebb játékosa ([[Legértékesebb Játékos díj|MVP]]) Eli Manning lett.
| |||