„Kölcsey Ferenc” változatai közötti eltérés

A történelmet Magyar Mihálytól, a bölcseletet [[Ercsei Dániel (filozófiai író)|Ercsei Dániel]]től hallgatta. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt, és némelyikből [[esszé]] is lett; többek között [[Werbőczy István|Werbőczy]] életét is feldolgozta, ezen kívül írt egy értekezést a poézisról (1808. dec.), ill. jegyzeteket az [[ión iskoláról]]. Rendszeresen látogatta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar nyelvű munkákat<!--, ez talán kevésbé releváns, mivel már nemigen ismerjük őket: "különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával"-->.

 

[[Kép:Franz von Kölcsey Litho.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|[[Franz Eybl]]: Kölcsey Ferenc (litográfia)]]

Miután [[1809]]-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, [[Pest (történelmi település)|Pest]]re költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]] és főleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pállal]], egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és [[Álmosd]]ra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. [[1815]]-ben testvéreivel megosztozván [[Szatmárcseke|Csekére]] (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, [[Döbrentei Gábor]]ral és kétszer utazott [[Pécel]]re Szemeréhez, ebből egy alkalommal [[1814]]-ben Kazinczyval együtt, valamint [[1815]]-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.