„Ianus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forrás szakasz címének javítása (WP:BÜ) és egyéb apró javítások AWB |
(janusarcú-Janus-arcú, így helyes írni) |
||
2. sor:
[[Fájl:Janus-Vatican.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Római mellszobor ''Janus''ról a legrégibb, legszentebb és legjelentőségesebb római istenről. (Vatikán Múzeum)]]
[[Kép:Demi-statère romain C des M.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A kétarcú isten kultuszát Rómában a hagyomány szerint az időszámítás előtti 7. század fordulóján uralkodott Numa Pompilius vezette be.]]
'''Ianus''' (erasmida átírásban '''Janus''') a [[Római mitológia|római mitológiában]] az átjárások ''(iani)'' és kapuk ''(ianuae)'', így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét [[január]] hónap. A ''
Fő szenthelye, a Ianus Geminus (kettős) vagy Janus Quirinus (mint a hadba menés istene) a [[Forum Romanum|fórum]] északi részén volt, [[Vesta]] templomával szemközt. Nem volt egyéb, mint egy ősrégi, boltozott kapu-átjáró, melyet még [[Numa Pompilius]] király emeltetett. Az átjáró két oldalára alkalmazott ajtókat, míg a hadsereg a harcmezőn volt, nyitva tartották. E kapuzat alatt volt Ianus képmása, kettős arccal ''(bifrons, biceps)'', a ki- és bejárás, és egyúttal az éber őrködés jelzésére. Ianusnak, mint afféle ajtónállónak ''(ianitor)'', kulcs ''(claviger)'', bot vagy pálca ''(virga)'' volt a kezében, és megfelelő ténykedéseit melléknevei: Patulcius (nyitogató), Clusivius vagy Clusius (záró) stb. jelzik. Tiszteletének másik helye a róla nevezett domb, a Janiculum volt, amelyen [[Ancus Martius]] király az [[Etruria]] felé vivő országút és a domb aljában folyó Tiberis partjának védelmére erősséget épített.
| |||