„Keszeg Vilmos” változatai közötti eltérés

Évtizedeken keresztül az erdélyi [[Mezőség]] hiedelemrendszerének narratív struktúráit vizsgálta. Az 1990-as évek elején diákjaival ''A másik osztály'' címmel az arisztokrácia továbbélő emlékét regisztrálta. Kutatást kezdeményezett erdélyi kollektív és individuális életpályák és az autobiografikus történetek feltárására (protestáns lelkészek, szórványban élők, népi specialisták, asszonyok, néptanítók, mérnökök, orvosok életpályája és élettörténete). Alapkutatásokat végzett az írás populáris felhasználásával kapcsolatban, irányította más médiumok (fényképek, családi filmek) háziasításának kutatását. Az íráshasználati habitusok vizsgálata vezette el az emlékezés formáinak feltárásához (gombiratok, lokális történelmek). A történetek formái és funkciói alapján azonosította a homo narrans narratív viselkedését. Az utóbbi években médiumhasználati habitusokat vizsgál, biografikus és családtörténetek alapján értelmezi a 20. század történéseit. Oktatói és kutatói szemléletét a beszélés etnográfiája, a kontextuselmélet, a történetiség elve, az egyéniségkutatás határozta meg. Meghatározó szerepe volt a kolozsvári néprajzoktatás szemléletének és nyelvének kialakításában. Vendégtanárként oktatott [[Debrecen]]ben, [[Miskolc]]on, [[Pécs]]ett, [[Budapest]]en és [[BlagoevgrádBlagoevgrad]]ban.

Egyedül és társszervezővel több mint 50, országos és nemzetközi konferenciát szervezett. 2008-ban kezdeményezte az azóta évente megszervezésre kerülő romániai magyar kutatástörténeti konferenciát. Konferenciát szervezett az Erdélyi Mezőség és az Aranyos-vidék kortárs állapotának megismeréséért. DoktorandusaivalDoktoranduszaival 2008-ban indította az ''Emberek és kontextusok'' című, a kultúra és a társadalom új forrástípusait feltáró és értelmező könyvsorozatot.