„Jefimija” változatai közötti eltérés

Apja Vojihna vajda, [[Stefan Dušan]] cár unokaöccse volt, ő maga később [[Uglješa]] despotához ment nőül. Férje a [[törökök]]kel folytatott harcban esett el [[Marica (folyó)|Maricánál]] 1371. szeptember 26-án. Férje halálát követően vette fel a Jefimija szerzetesi nevet, s Lázár fejedelem oltalma alá helyezte magát. Kevéssel utóbb apja és fia, majd Szerbia 1389. évi török meghódításakor Lázár fejedelem is meghalt. Jefimija halálának időpontja bizonytalan, a személyéről szóló utolsó feljegyzés Stefan Lazarević egyik okmányából ismert.

 

Jefimija négy művet hagyott maga után, amelyek a középkori szerb irodalom legfontosabb művei. ''A fiatal Uglješa bánata'' című írását egy Jézust ábrázoló szentképre jegyezte le; ebben meghatóan írja le szülei és fia halálát. Második művében a hilandari egyházi zsinatról írt, amely kivezet az "arany és ezüst húrból és a kék, málna és fekete selyemfonalból" (Lazar Marković). ''Pohvala knezu Lazaru'' (’Lázár cár dicsérete’) című, 1402-re datált énekében fejedelmét dicsőítette, s a költeményt aranyfonállal maga hímezte Lázár halotti leplére.