„A hét alvó legendája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
A legendát hamarosan átvették más középkori szerzők is. [[Paulus diakónus]] ''(Paulus Diaconus)'' – eltérően Tours-i Gergelytől és a későbbi Jacobus de Voraginétől – a germán őshazába helyezi a történetet, mikor az alábbi leírást adja:
{{idézet2|Nem tartom felesleges dolognak egy kissé félbeszakítani elbeszélésem menetét, de - mivel éppen a tollam is Germániával foglalkozik még különben sem tehetném, hogy annak egyik csudás dolgáról, a mely ott közbeszéd tárgya, a többek között röviden meg ne emlékezzem. Germánia legtávolabbi szélén, északnyugat felé épen az óceán partján, magas szikla tövében egy barlang látható, a melyben két férfi - senki sem tudja mióta - mély álomba merülve fekszik: nemcsak a testük sértetlen, hanem a ruhájuk is ép emiatt, hogy annyi év után változatlanul fennmaradtak az enyészet legkisebb jele nélkül, ezen tanulatlan és barbár népeknél tiszteletben részesülnek. Ezeket, amennyiben ruházatuk után megítélhetni rómaiaknak tartják. Történt, hogy valaki ezek egyikét kíváncsiságból le akarja vetkőztetni s íme- a mint mondják - karjai elszáradtak mire oly rettegés fogott el mindenkit bűnhődése láttára, hogy senki sem merte merte többet érinteni őket. Ti még megláthatjátok, hogy az isteni gondviselés mi czélból tartja fenn őket olyan hosszú időn keresztül. Mivel pedig ezeket határozottan keresztényeknek tartják: meglehet, hogy valamikor még beszédeik alapján azoknak a népeknek az üdvére válhatnak |Paulus Diaconus I. 4., a magyar fordításban a 78. old.}}
A legenda nem marad meg a [[hagiográfia]] területén, hanem már a középkorban laicizálódik: [[I. Frigyes német-római császár|I.
| |||