„Reneszánsz viselet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát Gbuu000 (vita) szerkesztéséről Pallerti szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
3. sor:
A női öltözetre jellemző a magasított derékvonalú felsőruha, szögletes vagy íves kivágással, a fűzős felsőrészhez uszályos szoknyát varrtak, a harangosan szabták a szoknyákat, hajtásokkal bővítették.
 
A reneszánsz kor férfikan(akkor így mondták) öltözékben az itáliai volt a legnemesebb. Magas nyakú zekét, övvel derékra szorították, hajtásokkal bővítették lefelé. Gyakran díszítették az alját szőrmével vagy szövött szegéllyel. Feszes harisnyanadrágot, a derékon található övhöz erősítették.
 
Mind a férfi mind a női viseletre jellemző volt, a cserélhető ruhaujjak használata. A női öltözetben szalagokkal rögzítették a ruhához, ami lehetővé tette az alatta hordott ing kivillanását.
12. sor:
 
A XV. században, [[Ferrara|Ferrará]]<nowiki/>ban, [[Bologna|Bologná]]<nowiki/>ban, [[Velence (Olaszország)|Velencé]]<nowiki/>ben a fejedelmi udvarokban az itáliai asszonytípusra a gondtalan, henyélő, kecses üres életet élő asszonytípus volt a jellemző. A testápolás és a jó táplálkozás mellett az édes semmittevés volt osztályrésze az arisztokrata hölgyeknek.
Ezt jól szimbolizálja ruhájuknak legfontosabb kiegészítője a művészi ékesítésű csecsebecsés legyező.
 
A XVI. század végén már összehajtható formában jelenik meg. Általában aranyláncon csüngött a római, Ferrarai, Torinói, Nápolyi dámák derekán. A velencei hölgyek, mint ahogy mindenben teljesen egyéni divatot teremtettek, ragaszkodtak a tollas ódivatú legyezőhöz.