„Etruszkok” változatai közötti eltérés

A villanova-korszak általános faluszerű településtípusa fokozatosan differenciálódott, s folyamatosan kiváltak a – vezető politikai és gazdasági szerephez jutó – városszerű ''(városodás folyamata)'' települések, majd létrejönnek a [[etruszk városállam|városállamok]]. A legfontosabb etruszk városok az i. e. 7. század közepén már léteztek. Az északi körzet fővárosává a villanovai kultúrához tartozó régi központot, [[Bologna|Bolognát]] (etruszk nevén Felsinát) tették meg, és a [[Reno (folyó)|Reno]] partján megalapították [[Marzabotto|Marzabottót]]. Keleten, az [[Adriai-tenger|Adria]] partján [[Ravenna]], [[Rimini]] (régi nevén Ariminum) és [[Spina]] folytatott kereskedelmet [[Isztriai-félsziget|Isztriával]] (az ókori Istrával) és a [[dalmácia]]i gyarmatokkal.

 

 

A városok – mint tömörebb beépítettségű és sűrűbben lakott térségek – kialakulása szükségessé tette a városok tervezésének gyakorlatát. A mai Bologna közelében, Marzabottónál i. e. 500 körül épült város maradványai bizonyítják, hogy az etruszkok az elsők között voltak a Földközi-tenger medencéjében, akik tervezték városaikat. A városok szerkezete egymásra merőleges tengelyekre épült, amelyeket a négy fő irány felé tájoltak. A város középpontjában egy oszlop állt, egy iránypont, amelynek fontos rituális szerepe lehetett. A főutak 15 méter szélesek voltak, a mellékutak 5 méter szélesek. Az utak a várost lakószigetekre osztották, egy lakószigeten több ház állt. A házak előtt vízelvezető árkok húzódtak. Az utca felé eső szobákat üzletnek használták. A városokat szilárd, erős falakkal vették körül. Kijelölték az észak–déli főutcát, amelyet kelet–nyugati mellékutcák kereszteztek. Ezt a mintát tükrözi a római katonai táborok és új városok építészete, sőt sok mai európai város is.