„Vidkun Quisling” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
== Norvégia a II. világháborúban ==
1940 januárjában a német főparancsnokság parancsot adott a Norvégia elleni hadjárat megtervezésére. A titkosszolgálat figyelmeztette Hitlert, hogy a szövetségesek a [[finnek]] megsegítésére készek {{szám|40000|embert}} Norvégiába helyezni. [[február 19.|Február 19-én]] megkezdődtek az előkészületek az invázióra a svéd acél védelmében. [[április 2.|Április 2-án]] Hitler elrendelte a támadás előkészítését. [[április 5.|Április 5-én]] [[Berlin]]ben fogadta Quislinget, akit felvilágosított, hogy [[április 8.|8-án]] megindul a [[Weserübung hadművelet]]. A norvég vezér, akinek Hitler csak jelentéktelen szerepet szánt, biztosította a náci kancellárt, hogy honfitársai nem fognak ellenállni. A hadműveletek kezdetekor Quisling rádión jelentette be a hatalomátvételt és felszólította Norvégiát, hogy ne ellenálljon a német hadseregnek. A közvélemény nem volt hajlandó tudomást venni a puccsról és kitartottak [[Johan Nygaardsvold]] kormánya mellett.
A német hadsereg bár gyors sikert ért el a kis norvég haderővel szemben, de a norvégok a velük harcoló [[franciák|francia]], [[lengyelek|lengyel]] és [[angolok|brit]] egységekkel nem elhanyagolható mértékű ellenállást fejtettek ki a [[Wehrmacht]]tal szemben. A Harmadik Birodalom [[április 9.|április 9-én]] elismerte Quisling „nemzeti kormányát”. A puccs azonban csak arra volt jó, hogy a norvégok ellenállásának elszántságát erősítse. A brit sajtót elárasztották a norvég árulót szidalmazó cikkek, és a Quisling név hamarosan köznevesült: a hazaáruló szinonimájává vált. Ráadásul a királyt nem sikerült elfogni, így [[VII. Haakon]] az ország északi felébe menekülve hivatalosan is kérte a szövetségesek beavatkozását, majd Nagy-Britanniába emigrált. Hitler tisztában volt a helyzettel, és lemondatta bábját (1940. [[április 15.]]). Az állam élére [[Josef Terboven]] birodalmi biztost állították (1940–[[1945]]). A [[Wehrmacht]] a politikai balsiker ellenére legyőzte a norvégokat és hamarosan kiverte a szövetséges hadakat Norvégiából, és ellenőrzése alá vonta az országot. Quislinget csak az ellenállás felerősödésekor, [[1942]] februárjában nevezték ki ismét miniszterelnöknek. (A pozíciót hivatalosan csak [[1943]]. [[január 1.|január 1-jén]] foglalta el.) A pártvezér a német megszállás egész ideje alatt azon fáradozott, hogy Norvégiát nemzetiszocialista hisztériába rángassa. A náci ország politikáját és minden szervezetét át akarta másolni Norvégiába. Felelős volt 1000 norvég zsidó deportálásáért (volt barátja és munkatársa [[Fridtjof Nansen]] családtagjait is deportálták). Támogatta a [[Waffen-SS]]-nek újoncokat toborzó hálózat kiépülését. Vasmarokkal kormányozta „országát”, együttműködött a [[Gestapo|Gestapóval]], keményen fellépett az ellenállók ellen, több náciellenes személyt kivégeztetett.
Tevékenysége azonban nem volt eredményes, mert a norvégok többsége elutasította őt, s erős maradt az ellenállás az országban. Ráadásul Josef Terbovennel is konfliktusa volt. Quisling csak hosszas tárgyalások és győzködés árán tudta elérni, hogy Terbovent visszarendeljék Németországba, s ő kapjon nagyobb szerepet Norvégia irányításában. Eezért is tett meg Quisling szószerint mindent a németekért, hogy Hitler ne bánja meg a kinevezését. Arra számított, hogy ezáltal akár teljes függetlenséget nyerhet a Harmadik Birodalomtól.
Quisling szerette volna aktívan kivenni a részét a [[Szovjetunió]] elleni háborúból, sőt megpróbált norvég területi igényt érvényesíteni a szovjet kézben levő [[Kola-félsziget]]en, valamint a finn [[Petsamo|Petsamóban]], ami viszont a finnek és németek erős nemtetszését váltotta ki. Hogy jelenlétét az általa igényelt területen megalapozza, egy 30 ezer fős norvég kollaboráns haderőt akart Finnországba telepíteni, de csak egy ezerfős [[Norvég Légió]] létrehozása futotta, amely távol, [[Leningrád ostroma|Leningrád ostromában]] harcolt a szovjetek ellen, majd rövid időn belül feloszlott. Amikor a németek végső veresége közel volt Quisling hiába kérte a Wehrmacht csapatokat, hogy a stratégiai visszavonulásnál nem pusztítsák el az észak-norvég területeket, illetve ne alkalmazzanak megtorlásokat a norvég civileken, amiért azok az ellenállást támogatják. A németek egyszerűen tudomást se vettek róla.
== Quisling bukása ==
| |||