„Dzsihád” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg, forrás. |
|||
22. sor:
''„Harcoljatok Allah útján azok ellen, akik ellenetek harcolnak! Ám ne hágjátok át Allah parancsait!.. Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek! Harcoljatok ellenük, amíg nem lesz többé megkísértés, s míg a hitvallás csupán Allahé lesz!”'' <ref>Korán, 2. szúra 190-193</ref> ''A hitetlenek nyilvánvaló ellenségeitek.''<ref>szúra 4,101</ref> A szöveg jobb megértése érdekében figyelembe kell venni a keletkezés idejét. Mohamed egy olyan korban élt, amikor a pogány arabok ellenségesek voltak a tanításaival szemben.
A [[az iszlám története|muszlim hódítások]] korában a ''„bálványimádóknak”'' csak az iszlám tanok felvétele vagy a halál között engedtek választást,<ref>Korán 9, 29</ref> ''„[[a könyv népei]]”'' ''(zsidók és keresztények)'' ellen azonban csak addig viseltek hadat, amíg azok nem voltak hajlandók [[adó]]fizetésre kötelezni magukat.<ref name="Glasenapp 1977">Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás</ref> A nem-muszlim fejadó-fizető alattvaló neve ''dhimmi'' volt, mely másodrendű állampolgárként számos jelentős megkötéssel járt.<ref>A dhimminek mindig állnia kellett a muszlim jelenlétében. Megkülönböztető ruházatot kellett viselniük. Meg volt tiltva nekik fegyvert hordani és lovon ülni. Meg volt tiltva új templomot építeni és engedélyt kellett kérni a meglévőt megjavítani. Mecsetet nem alakíthattak templommá (de a fordítottja gyakran előfordult, hogy templomból mecsetet csináltak). A müezzin naponta ötször szólított imára, de a keresztényeknek meg volt tiltva harangozni. Keresztet vagy feszületet tilos volt hordani, és ''tilos volt a templomban kiállítani.'' A muszlimok téríthettek (hirdethették tanaikat), a keresztények nem. Ha a keresztény vagy zsidó kivándorolt, jogilag minden vagyona a helyi muszlim vezetés tulajdona lett. - Dario Fernandez-Morera: The Myth of the Andalusian Paradise: Muslims, Christians, and Jews under Islamic Rule in Medieval Spain. Wilmington: ISI Books, 2016</ref>
A [[Misszió#Iszlám|hit térítése]] nem kapcsolható szorosan a dzsihád fogalmához, bár Mohamed a hitetlenek elleni harcról beszélt,<ref>{{cite web |url=http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/004Q.php |title=Korán 9:29 |accessdate=2009-06-18 |format= |work= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090422082528/http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/004Q.php |archivedate=2009-04-22 }}</ref> a zsidók és keresztények erőszakos térítését megtiltotta ''(„Nincs kényszer a vallásban!”)''.<ref>{{cite web |url=http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/004Q.php |title=Korán 2:256 |accessdate=2009-06-18 |format= |work= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090422082528/http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/004Q.php |archivedate=2009-04-22 }}</ref> Maga Mohamed élete utolsó kilenc évében 86 fegyveres hadjáratot szervezett, ebből 27-et maga vezetett, 59 vezetésére pedig helyetteseit bízta meg.<ref>David Cook: Understanding Jihad. University of California Press, 2015, 6. old.</ref>
A korai muzulmán jogi iskolák egyik legjelentősebbike, a Hanafi-iskolával szoros rokonságban lévő Maliki-iskola egyértelműen "megszentelt harcról, szent háborúról, szent küzdelemről" beszél, melyet a hitetlenek ellen kell vívni.<ref>Felipe Maíllo Salgado, Diccionario de derecho islámico (Gijón: TREA, 2006),</ref> Malik Ibn Anász imám alapvető értekezése a [[VIII. század]]ból, mely nagy befolyásra tett szert, az ''al-Muwatta'' (a "Könnyű ösvény", vagy "Kitaposott ösvény") a "szent küzdelmet" kizárólag fegyveres, háborús értelemben említi,<ref>The Muwatta of Imam Malik Narrated by F. Amira Zrien Matrah (Karachi: Darul Ishaat, 2005). 21. könyv: "Dzsihád".</ref> számos példával szolgálva.
=== Napjaink ===▼
* a dzsihádban résztvevő muszlim azonnal a paradicsomba kerül.<ref>Al-Muwatta, i.m. 21.1.2.</ref>
* a dzsihádban résztvevő muszlim a legértékesebb muszlim, minden más muszlimot megelőző.<ref>Al-Muwatta, i.m. 21.1.2.</ref>
* a dzsihádban elesni a legnagyobb dicsőség, ami egy muszlimmal történhetik.<ref>“The Messenger of Allah ... said:... I would like to fight in the way of Allah.... I would be killed, then I would be brought to life, then I would be killed, then I would be brought to life and I would be killed” Al-Muwatta, i.m. 21.14.27.</ref>
A befolyásos Maliki-szöveg, a ''Mudawwana'' szerint a muszlim harcos annyi nem-muszlim nőt rabolhat el szexuális rabszolgának, dzsihád során, amennyit csak akar, mivel a meghódított területek női "rabszolganőknek" minősülnek, ezért elrablásuk és a rajtuk elkövetett nemi erőszak teljesen jogszerű.<ref> Mudawwana, tome 4. vol 2. no 655. In: G. H. Bousquet: ''“La Moudawwana,”'' Annales de l’Institut d’Études Orientales 16 (1958), 17 (1959), 20 (1962)</ref> A dzsihádban megölt ellenség mindene, összes vagyona és egész családja jogosan a muszlimot (aki őt megölte) illeti meg.<ref>Al-Muwatta, i.m. 21.10.18</ref><ref>Al-Muwatta, i.m. 11.9.17</ref><ref>Ibn Rushd: ''Bidayat''. The book of Tadbir. 54.2.2–54.2.3;</ref>
Muszlim tudósok öt fajta dzsihádot különböztetnek meg:▼
Az egyik legjentősebb muszlim jogtudós Al-Shafii, aki Malik (a Maliki iskola alapítója) alatt tanult, de később önálló jogi iskolát alapított, a dzsihádot kizárólag mint szent háborút írja le.<ref>Islamic Jurisprudence: Shafii’s Risala, trans. Majid Khadduri (Baltimore: Johns Hopkins Unisversity Press, 1961) 82-85.old</ref>
Az egyéb, Maliki-iskolától különböző jogértelmezések a ''szahíh al-Bukharit'' a korán utáni második leghitelesebb forrásként nevezik meg. A Bukhari szerint a dzsihád a muszlim ''második'' legfontosabb feladata (az első: hit Allahban és Mohamedben az Ő prófétájában).
{{Idézet|''Abu Huraira elbeszélése. A Próféta mondta, „aki csatában vesz részt Allah ügyében, és semmi más nem motiválja mint Allahban és apostolaiban való hit, azt Allah megjutalmazza, vagy zsákmánnyal (ha túléli), vagy pedig a Paradicsomba kerül (ha csatában mártírként hal meg). Ha nem lenne máshogy megoldható a követőim számára, akkor nem maradnék a hadoszlop mögött, hanem szeretnék Allah ügyéért mártíromságot szenvedni, utána életre kelni és újra mártíromságot szenvedni, utána életre kelni és újra mártíromságot szenvedni az Ő ügyéért."''<ref>Sahih Al-Bukhari, trans. Dr. Muhammad Muhsin Khan of Medina Islamic University (Chicago, Cazi Publications, 1976), 3 vols., Bukhari, vol. 1, bk. 2, no. 26. </ref>|i=0}}
A híres perzsa történész [[al-Tabari]] (839–923) neves munkájában a Dzsihádról egyedül mint kollektív szent háborúról beszél, és '''nem''' mint "belső küzdelemről a lelkünk tökéletesedése érdekében".<ref>Yasir S. Ibrahim: ''Al-Tabari’s Book of Jihad: A Translation from the Original Arabic''. Lewiston, Edwin Mellen press, 2007. idézi: Dario Fernandez-Morera: The Myth of the Andalusian Paradise: Muslims, Christians, and Jews under Islamic Rule in Medieval Spain. Wilmington: ISI Books, 2016, 37. old </ref>
A nagy tunéziai muszlim tudós, [[Ibn Khaldún]] (1332–1406) megjegyezte, hogy a kalifa tíz vallásos kötelessége közül az egyik hogy "legalább évente egyszer Szent Háborút (dzsihád) viseljen magával és hadseregével."<ref>“The Religious Powers of the Caliph,” in ''A Reader in Classical Islam'' Ed. E. F. Peters 1994), 149. old</ref>
Ibn Khaldún szintén hangsúlyozta a létfontosságú különbséget<ref>Dario Fernandez-Morera: The Myth of the Andalusian Paradise: Muslims, Christians, and Jews under Islamic Rule in Medieval Spain. Wilmington: ISI Books, 2016, 37. old. </ref> a dzsihád és a keresztes hadjáratok között:
{{Idézet|''A muszlim közösségben a szent háború vallásos kötelesség, a muszlim küldetés (misszió) mindenre kiterjedő volta (univerzalizmusa) miatt, és a kötelesség miatt, hogy '''mindenkit az iszlámra térítsünk''', vagy meggyőzéssel, vagy erőszakkal. Ezért a kalifátus és a királyi hatalom egyesül az iszlámban, hogy a felelős vezető minden igénybe vehető erejét egyszerre mindkettőnek szentelhesse. A többi vallási csoportnak nem volt meg ez az egyetemes küldetése és a szent háború nem volt vallási kötelesség a szemükben, kivéve védekezési célokból. Ezért úgy alakult, hogy a vallási ügyekért felelős személyt más vallásokban egyáltalán nem érdekli a hatalmi politizálás. Náluk a királyi tekintély azoknál van, akikhez kerül - vagy esetlegesen, vagy más, valláshoz nem köthető módon.''<ref>Ibn Khaldun, ''The Muqaddimah'', trans. by Franz Rosenthal (New York: Pantheon Books Inc., 1958) Vol. 1:473. idézi: Dario Fernandez-Morera: The Myth of the Andalusian Paradise: Muslims, Christians, and Jews under Islamic Rule in Medieval Spain. Wilmington: ISI Books, 2016, 38. old</ref>|i=0}}
▲Muszlim tudósok manapság öt fajta dzsihádot különböztetnek meg:
* a '''szív'''/'''lélek''' dzsihádja ''(dzsihád bin nafsz/kalb)'': belső küzdelem a gonoszság ellen.
85 ⟶ 104 sor:
* [[Iszlám]]
* [[Iszlamizmus]]
* [[Keresztes háborúk]]
==Jegyzetek==
90 ⟶ 110 sor:
==Források==
* Dario Fernandez-Morera: The Myth of the Andalusian Paradise: Muslims, Christians, and Jews under Islamic Rule in Medieval Spain. Wilmington: ISI Books, 2016.
* Gilles Kepel: Dzsihád (2007) ({{ISBN|978-963-07-8235-7}})
* [[Simon Róbert]]: Iszlám kulturális lexikon (2009) ({{ISBN|978-963-13-5788-2}})
* Bernard Lewis - Buntzie Ellis Churhill: Iszlám, nép és vallás HVG 2009 ({{ISBN|978-963-9686-73-1}})
| |||