„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés

Miután Magellán hazatért Portugáliába, előléptetést és évjáradékot kért, de mivel az afrikai hadjáratok alatt összeütközésbe került a feletteseivel, csak alacsony zsoldot kapott, és a szolgálatairól is lemondtak.{{refhely|azonos=E2627}} Visszavonult szülővárosába, ahol tovább bővítette földrajzi és hajózási ismereteit, és levelezett Serrãóval.{{refhely|azonos=E2627}} Végül elutazott Lisszabonba, ahol találkozott [[Ruy Faleiro]] csillagásszal, akivel közösen dolgozták ki a Fűszer-szigetek nyugatról való megközelítésének módját.{{refhely|azonos=MAG223}}{{refhely|azonos=E2627}} Faleiro azt állította, ismeri a [[földrajzi hosszúság]] pontos meghatározásának módját, ami mindaddig nagy nehézségekbe ütközött,{{refhely|azonos=MAG223}} valamint biztos forrásból tudja, hol van az átjáró az Atlanti-óceánból a Déli-tengerbe, mely állítását [[Martin Behaim]] térképére és a kikötőben megismert tengerészek elbeszéléseire alapozta.{{refhely|ErdődyERD|28-29. oldal|azonos=E2829}} Erre a néhány „tényre” építették fel tervüket, hogy a Földet nyugatról megkerülve találják meg az utat a Maluku-szigetekre.

Magellán, mivel kettejük közül csak neki volt bejárása az udvarba, folyamatosan ostromolta a királyt egy kihallgatásért, melyre végül lehetőséget is kapott.{{refhely|azonos=E2829}} [[I. Mánuel portugál király|Mánuel király]] azonban elutasította Magellán tervét, miután saját földrajztudósai azt állították, a terv merő fantazmagórián alapszik, amire nem érdemes pénzt áldozni.{{refhely|azonos=E2829}} Magellán nem tehetett mást, mint elfogadta ezt a királyi döntést, majd megkérdezte, lehetséges lenne-e emelni valamit szerény zsoldján. Miután erre is nemleges választ kapott, utolsó kéréssel állt elő: engedje a király, hogy más országban keresse boldogulását. Mánuel erre engedélyt adott, így Magellán [[Spanyolország]]ba távozott.{{refhely|ErdődyERD|30-31. oldal|azonos=E3031}}

Nem véletlen, hogy Magellán Spanyolországot választotta, hiszen Portugália mellett ez az ország volt korának másik tengeri hatalma.{{refhely|ErdődyERD|32-33. oldal|azonos=E3233}} Spanyol útjára csak keleti szolgáját, Henrique-t vitte magával, Faleiro egyelőre Portugáliában maradt, de megegyeztek, hogy tervükről senkivel sem beszélnek. Magellán, miután elhagyta hazáját, a nevét is megváltoztatta, spanyol földön a ''Fernando de Magellanes'' nevet használta.{{refhely|azonos=E3233}}

[[Sevilla|Sevillában]] telepedett le, mivel egyrészt itt működött az [[Casa de Contratación|India Tanács]], másrészt mert régi ismerőse, [[Diego Barbosa]] ebben a városban élt, és szállást adott neki, és mert a városba várták az udvart, az új királlyal, [[V. Károly német-római császár|I. Károllyal]] (a későbbi V. Károly német-római császárral) az élen.{{refhely|ErdődyERD|36-37. oldal|azonos=E3637}} Barbosa jelentős és értékes támogatója lett Magellán tervének, mivel ő volt a királyi palota kormányzója és a [[Szent Jakab-lovagrend]] parancsnoka.{{refhely|azonos=E3637}} Sevilla ezenkívül élénk kikötőváros volt a [[Guadalquivir]] partján, ideális helyszín tengeri utak szervezéséhez.

Magellán Faleirónak tett ígérete ellenére kénytelen volt egy s másba beavatni Barbosát és fiát, Duartét, ha meg akarta szerezni a támogatásukat. A részletek elárulása nélkül feltárta hát tervének körvonalait. Duarte maga is katona volt, aki nemrég tért vissza az Indiákról, lelkesen hallgatta Magellán terveit, később útitársa is lett az expedícióban.{{refhely|ErdődyERD|38-39. oldal|azonos=E3839}} De nem csak ő, hanem húga, Beatriz is szívesen látta a nála jóval idősebb Magellánt, és ő sem volt közömbös a lány iránt, hamarosan össze is házasodtak.{{refhely|azonos=E3839}}

Barbosa összeismertette Magellánt az India Tanács egyik befolyásos tagjával, [[Juan de Aranda|Juan de Arandával]]. Aranda figyelmét felkeltette a nyugati út terve, és megjegyezte, hogy egy Gomez nevű ember is benyújtott hasonló tervet a tanácshoz, de őt elutasították, döntő bizonyítékok hiányában.{{refhely|ErdődyERD|40-41. oldal|azonos=E4041}} Ekkor Magellán döntésre kényszerült: vagy tartja magát Faleirónak tett ígéretéhez, és nem árul el semmit – ebben az esetben biztosan kútba esik az egész terv –, vagy elmond mindent és bemutatja a bizonyítéknak szánt térképeket és feljegyzéseket. Az utóbbit választotta, és mindent feltárt Aranda előtt, a kilátásokat, kockázatokat, várható hasznot és költségeket egyaránt.{{refhely|azonos=E4041}} Felhozta érvként azt is, hogy habár az [[tordesillasi szerződés|1494-es világfelosztás]] szerint a Maluku-szigetek Portugáliához tartoznak, valójában spanyol területen vannak, mivel Faleiro számításai szerint a nyugati félgömbön helyezkednek el,{{refhely|azonos=MAG223}} és éppen azért kell nyugatnak indulva felkeresni őket, hogy a portugálok gyanúját ne keltsék fel.{{refhely|azonos=MAG223}} A Maluku-szigetek Portugália gazdagságának egyik alapja volt, ezért nyilvánvalóan nem szívesen engedték volna át a spanyoloknak. Magellán meggyőzően előadta, hogy az Atlanti-óceánból a Déli-tengerre tengerszorosnak kell lennie, méghozzá a „Santa Cruz országától”, vagyis Dél-Amerikától délre.{{refhely|azonos=MAG223}} Arandát meggyőzte Magellán szenvedélyes érvelése, és pozitív hangvételű jelentést írt róla Spanyolország nagykancellárjának.

Hamarosan Faleiro is megérkezett Spanyolországba, akinek rejtekutakon kellett elhagynia Portugáliát, mivel különböző országokból származó titkos térképek és feljegyzések voltak nála, amiket a portugál hatóságok nem szívesen engedtek volna ki.{{refhely|ErdődyERD|42-43. oldal|azonos=E4243}} Faleiro, mivel félt, hogy kijátsszák a háta mögött, szemére hányta Magellánnak, hogy az nem tartotta be a megállapodásukat. Barbosa közbenjárására a csillagász is belátta, nem késlekedhetnek, mivel az a bizonyos Gomez nevű ember sem adta fel a reményt, hogy ő szerelheti fel a flottát.{{refhely|azonos=E4243}}

Mivel a király ekkor még csak 16 éves volt, Aranda tisztában volt vele, elsősorban a király három legfőbb tanácsadójától függ ügyük kimenetele, az első minisztertől, a nagykancellártól és Adriaan Boeyens utrechti püspöktől, aki a király korábbi nevelője volt, és akit később [[VI. Adorján pápa|VI. Adorján]] néven pápává választottak. Rajtuk kívül még egy embernek volt szava, az India Tanács alelnökének, a spanyol [[Juan Rodríguez de Fonseca|Fonseca bíboros]]nak, aki annak idején erősen ellenezte Kolumbusz tervét.{{refhely|ErdődyERD|44-45. oldal|azonos=E4445}} Arandának olyan jól sikerült meggyőznie a döntéshozókat, hogy még az út engedélyezése előtt késhegyig menő vitákat folytattak az út hasznából való részesedésről, aminek során megegyeztek: Arandáé lesz az út hasznának egynyolcada.{{refhely|azonos=E4445}}

Faleiro és Magellán parancsot kaptak, jelenjenek meg a Királyi Tanács előtt és adják elő terveiket.{{refhely|azonos=E4445}} Mindketten előadták hát azokat a korábbi érveket és „tényeket”, amikkel már meggyőzték Barbosáékat és Arandát is. Amikor a Tanács tagjai azt kérték, mutassák hát meg a feltételezett átjárót a földgömbön, azt felelték, óvatosságból nem jelölték be és nem mutatják meg, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön ez a nagyon fontos információ. Meglepetésre Fonseca bíboros, aki Kolumbuszt egyszer már elutasította, váratlanul támogatóan lépett fel a tervekkel kapcsolatban, és ez el is döntötte a dolgot: Magellán és társa írásban terjesszék ügyüket a király elé.{{refhely|ErdődyERD|46-47. oldal|azonos=E4647}}

Ebben a döntő pillanatban lépett kapcsolatba Magellánnal egy üzletember, az őt már Portugáliából ismerő [[Christopher de Haro|Cristobal de Haro]], [[flamandok|flamand]] származású bankár és fűszer-nagykereskedő,{{refhely|azonos=E4647}} aki [[Maximilianus Transylvanus]]tól, leendő rokonától értesült a tervekről.{{refhely|azonos=E4647}} Haro tudta, a spanyol kincstár jószerével üres, ezért felajánlotta Magellánnak, ha megszerzi a királyi engedélyt az útra, ő megszervezi az expedíció pénzügyi hátterét, természetesen megfelelő részesedésért cserébe. Mivel így Magellán már pénzügyi támogatókat is a háta mögött tudhatott, már majdnem egyenrangú félként léphetett a Királyi Tanács és a király elé, hiszen már a maga erejéből képes lett volna útjára bocsátani a flottát.{{refhely|azonos=E4647}} Ekkor Aranda lehetett az, aki azt sugallta a királynak, ha egy olyan üzletember, mint Haro is szívesen részt venne a vállalkozásban, akkor az út bizonyára nagy hasznot fog hajtani, kár lenne, ha a Spanyolország és a kincstár kimaradna belőle.{{refhely|ErdődyERD|48-49. oldal|azonos=E4849}} Így határozatot hoztak, miszerint a költségek nagyobb részét a kincstár állja, Haro csak egy bizonyos összeggel vehet részt benne, és megengedték, hogy a [[Jakob Fugger (bankár)|Fugger-bankház]] is támogassa az expedíciót.{{refhely|azonos=E4849}}

Meg kellett küzdeniük legyőzött ellenfelük, Gomez áskálódásaival is, ezen felül Magellán és Faleiro korábbi hazája, Portugália is hamarosan tudomást szerzett a készülődő expedícióról, és megpróbálták megakadályozni.{{refhely|ErdődyERD|50-51. oldal|azonos=E5051}} A portugál követ felkereste Magellánt, és megpróbálta rábeszélni, térjen vissza Portugáliába, és ott a király majd támogatja expedíciós terveit. Magellán azonban, félve attól, hogy támogatás helyett meggyilkolják, ha hazatér, nemet mondott az ajánlatra.{{refhely|azonos=E5051}}

További problémát jelentett, hogy Magellán és Faleiro összekülönböztek azon, hogy nem Faleiro lett az expedíció parancsnoka, ezért Faleiro nem sokkal az indulás előtt visszalépett, ígéretet kapva arra, hogy a következő vállalkozás vezetője már ő lehet.{{refhely|azonos=MAG224}}{{refhely|ErdődyERD|52-53. oldal|azonos=E5253}}

Portugália olyan kétségbeesetten próbálta megakadályozni az expedíciót, hogy a már felbérelt legénység körében és megpróbáltak lázadást szervezni, de Magellán tanúbizonyságot téve vezetői képességeiről, csírájában fojtotta el azt.{{refhely|ErdődyERD|54-55. oldal|azonos=E5455}}

A hajókról nem voltak jó véleménnyel az útra készülődök: régi, sokszor javított járművek voltak.{{refhely|ErdődyERD|56-57. oldal|azonos=E5657}} A rakomány összeállításakor minden elképzelhető tevékenységre, problémára fel kellett készülni, beleértve a legénység élelmezését is tudván, hogy a bizonytalan ideig tartó út során nemigen lesz lehetőségük a hiányzó holmik pótlására. Így a rakományban szerepelt 58 ágyú, sok mozsár, tábori lövegek, rengeteg vas- és kőgolyó, nagy mennyiségű ólom további lövedékek öntéséhez, amik mind igencsak megterhelték a hajókat. Ezen kívül kézi harchoz lándzsák, pajzsok, sisakok. Több ezer zsák élelem: liszt, hüvelyesek, körülbelül 3000 kilogramm füstölt hús, sok száz hordó édesvíz és bor. A fedélzetre hajtottak még élő teheneket is a tej és a későbbi friss hús miatt.{{refhely|azonos=E5657}}

Magellán igen szigorú fegyelmet követelt meg nem csak a legénységtől, de a kapitányaitól is. Egy jelzőrendszert talált ki, melyet kapitányainak minden körülmények között követniük kellett.{{refhely|azonos=MAG224}}{{refhely|ErdődyERD|58-59. oldal|azonos=E5859}} Az útirányba nem tűrt beleszólást, ez azonban nem nyerte el minden parancsnok tetszését, már a Kanári-szigetek után Cartagena azzal állt elő, Magellán minden irányváltoztatást beszéljen meg vele. Magellán ezt elutasította, mondván: ''„Az Ön kötelessége nappal zászlómat, éjjel pedig lámpásomat követni, magyarázatot követelni senkinek sincs joga!”''{{refhely|azonos=MAG224}}{{refhely|azonos=E5859}} Ettől kezdve a viszony igen feszültté vált a kapitány és a főparancsnok között, minek következtében Cartagena beszüntette a szintén Magellán által szigorúan megkövetelt napi jelentkezést és üdvözlést, de ezt Magellán mintha észre sem vette volna.{{refhely|azonos=E5859}}

[[1520]]. január közepén a La Plata előtt jártak már. Itt Magellán újra átkutatta a területet, de kiderült, hogy de Solísnak nem volt igaza, nem találták meg az általa feltételezett átjárót.{{refhely|azonos=MAG224}} 15 napot vesztegettek el a kutatásra, hiszen Martin Behaim térképe ezt mutatta átjáróként. Magellán igen csalódott volt, ám ezt nem mutathatta sem a legénység, sem a kapitányok előtt.{{refhely|ErdődyERD|60-61. oldal|azonos=E6061}}

Tovább kellett hajózniuk, ismeretlen földek felé. Az időjárás igen kedvezőtlen volt: hideg, eső, viharos tenger. Az áramlások és a szél szanaszét szórták a hajókat, igen nehéz volt a flottát egyben tartani. A hajókban nagy kár esett, folyamatosan javítani kellett a lazuló bordákat, betömni a lékeket. A ''Trinidad'' egy ilyen alkalommal majdnem el is pusztult. Mindeközben minden apró öblöt átkutattak, hátha az vezet a vágyott átjáró felé?{{refhely|ErdődyERD|62-63. oldal|azonos=E6263}}

A gyötrelmes utat – ahol már a készleteik is újból fogytán voltak, és a legénység ereje is a végét járta –, már nem lehetett sokáig folytatni, ezt Magellánnak is be kellett látnia. Magellán tudatában volt, hogy a legénység és a kapitányok kétségbe vannak esve. Az emberek a lázadás szélén álltak, egyre hevesebben és egyre nyíltabban tiltakoztak az út folytatása ellen.{{refhely|ErdődyERD, 64-65. oldal|azonos=E6465}} Suttogták, hogy Magellán talán nem is akarja megtalálni a Fűszer-szigeteket, talán portugál kém, akinek az a feladata, hogy romlásba vigye ezt a szépen felszerelt spanyol expedíciót; és ha mégsem, akkor is: ez az út csak a pusztulásba vezethet.{{refhely|azonos=E6465}} Magellán ráadásul a a túlélés érdekében szigorú intézkedéseket vezetett be: csökkentette a napi fejadagot. Később, amikor a Csendes-óceánt szelték át, bebizonyosodott, hogy ez a szűkmarkúság mentette meg az expedíció életét az éhhaláltól, de akkor még, a San Julián-öbölben ez is egy volt a lázadásra okot adó momentumok közül.{{refhely|ErdődyERD|70-71. oldal|azonos=E7071}} A spanyol tisztek, ha nem is bátorították a legénységet a lázadásra, de nem is vették elejét az elégedetlenségnek. A spanyol kapitányok egyik feladata volt, hogy ellenőrizzék Magellánt, és útját állják, ha az olyat tesz, ami a flotta pusztulását okozhatja. Mivel Cartagena, a legtekintélyesebb közülük, fogságban volt, a többi kapitánynak kellett tennie valamit.{{refhely|azonos=E7071}}

Magellán elővigyázatossága indokolt volt. Húsvét napján közös ebédre és misére hívta át a kapitányokat a hajójára, de közülük senki nem jelent meg, így kettesben ebédelt Antonio da Mesquitával, a ''San Antonio'' Cartagena helyett kinevezett parancsnokával.{{refhely|azonos=E7071}} Magellán hadüzenetként értelmezte a kapitányok távolmaradását, bár az is elképzelhető, hogy azok csak óvatosságból nem jelentek meg, félvén, hogy Cartagena sorsára jutnak.{{refhely|ErdődyERD|72-73. oldal|azonos=E7273}}

Magellánnak döntenie kellett: tárgyal vagy leveri a lázadást. A spanyol kapitányok igen udvarias levelet írtak, melyben tanácskozásra hívták Magellánt, de a levélben azt is kérték tőle, hogy a jövőben tartsa tiszteletben a személyüket.{{refhely|ErdődyERD|74-75. oldal|azonos=E7475}} Mivel a spanyolok így taktikai hibát követtek el, és Magellán szemében tanúságát adták határozatlanságuknak, Magellánnak könnyű volt döntenie a lázadás leverése mellett.

A ''Trinidad'' és a másik két Magellán pártján álló hajó az öböl bejáratánál horgonyzott, így a lázadó hajók nem tudtak elszökni. Ennek ellenére a ''San Antonio'' éjszaka megkísérelte a szökést, de a matrózok megkötözték a tiszteket és megadták magukat, akárcsak a ''Concepción'' matrózai.{{refhely|Magidovics|226. oldal|azonos=MAG226}} Ezek után Cartagena is megadta magát a ''Concepción'' fedélzetén.{{refhely|ErdődyERD, 68-69. oldal|azonos=E6869}}

Magellán viszonylag enyhe büntetést szabott ki a bűnösökre, mivel minden emberre szüksége volt ahhoz, hogy tovább tudjon majd tavasszal hajózni.{{refhely|ErdődyERD, 76-77. oldal|azonos=E7677}} A büntetések gyakorlatilag csak a kapitányokat sújtották: Quesadát lefejeztette, a már korábban leszúrt Mendoza testét felnégyeltette, Cartagenát pedig egy bujtogató pappal együtt kitette a lakatlan partra.{{refhely|azonos=MAG226}}{{refhely|azonos=E7677}} A többi lázadó kegyelmet kapott, így a ''Concepción'' másodkormányosa is, [[Juan Sebastián Elcano]] is, aki a ''Trinidadra'' irányította a hajóágyúkat.{{refhely|azonos=MAG226}}

Májusban Magellán délre küldte felderítésre a ''Santiagót'', azonban a hajó az 50. déli szélességnél a [[Santa Cruz (folyó)|Santa Cruz]]-folyó torkolatánál elsüllyedt, egy matróz meghalt, és a többiek is nehezen menekültek meg; partszéli vándorlással kellett visszatalálniuk a többi hajóhoz. Ezután a hajó parancsnoka, Serrano a ''Concepciónon'' lett kapitány.{{refhely|azonos=MAG226}}{{refhely|ErdődyERD, 78-79. oldal|azonos=E7879}}

Ezek után megkerülték a [[Vírgenes-fok]]ot,{{refhely|azonos=A143}} és Magellán két hajót előreküldött felderítésre, éjszaka azonban két napig tartó vihar támadt, ami veszélybe sodorta a felderítőket. Ebben a helyzetben vettek észre egy szorost, ami egy széles öbölbe vezetett, majd innen egy másik szoroson át egy még szélesebb öbölbe jutottak. A két kapitány, Mexquita és Serrano úgy döntöttek, visszafordulnak jelentést tenni.{{refhely|Magidovics|227. oldal|azonos=MAG227}} Ezen a ponton Gomez kormányos figyelmeztette Magellánt, hogy már csak annyi élelmük maradt, amivel biztonságosan haza tudnak érni Spanyolországba, Magellán azonban úgy döntött, folytatják az utat, és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a visszafordulásról vagy az élelmiszerhiányról beszéljenek.{{refhely|ErdődyERD|80-81. oldal|azonos=E8081}}{{refhely|ErdődyERD|82-83. oldal|azonos=E8283}} Pigafetta naplójában arról írt lelkesen, ''„Főparancsnokunk tudta, hogy egy rejtett tengerszoroson át vezet a keresett út, hiszen látta a nagy hírű földrajztudós, Martin Behaim egyik térképén, amelyet a portugál királyi levéltárban őriznek.”''{{refhely|azonos=E8283}}

* {{hely|ErdődyERD}} {{cite book|author=[[Erdődy János (író)|Erdődy János]]|title=[[Így élt…|Így élt]] Magellán|publisher= [[Móra Ferenc Könyvkiadó]]|place= Budapest|year= 1981}}