„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés

A [[15. század]]ban a felbomló [[feudalizmus]]sal járó növekvő jólét idején felerősödött az igény arra, hogy közvetlen kereskedelmi útvonalat találjanak az ''„Indiákba, a fűszerek hazájába”''{{refhely|MAG|123. oldal|azonos=MAG123}}. A fűszerek akkoriban olyan szerepet töltöttek be a világgazdaságban, mint a 20. században az [[kőolaj|olaj]].{{refhely|BER|18-19. oldal|azonos=B1819}} A fűszerek szállítási útvonalának birtoklása elsőrendű fontosságú volt a politikában, de az arabok féltve őrizték útvonalaik titkát. Monopóliumuk nem csak abban állt, hogy csak ők láthatták el Európát borssal, szerecsendióval, szegfűszeggel, mirhával, tömjénnel, fahéjjal, és persze a többi értékes keleti áruval: gyönggyel, selyemmel, damaszttal, drágakövekkel, hanem abban is, hogy ezek származási országát sem árulták el az európaiaknak, továbbá beszerzésüket is hihetetlenül nehéznek, kockázatosnak állították be – ami részben igaz is volt –, így a fűszerkereskedelem több, mint busás hasznot hozott nekik – és kiapasztotta Európa aranykészleteit.{{refhely|BER|20-21. oldal|azonos=B2021}}

 

 

A 15. század első felében [[Portugália|Portugáliában]] [[Tengerész Henrik]] alapozta meg az ''Indiákba'' vezető keleti út felfedezésének lehetőségét, és [[Bartolomeu Dias]] 1488-ban [[Afrika]] megkerülésével, majd [[Vasco da Gama]] Dias útvonalát követve 1497-ben meg is találta az oda vezető utat. 1492-ben [[Kolumbusz Kristóf]] [[Spanyolország|spanyol]] támogatással nyugat felől próbálta elérni [[Kína|Kínát]], de – amiről akkor ő még nem tudott – egy egész kontinens, [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] állt az útjába. A következő évtizedekben egymást érték az Amerika partjait feltérképező expedíciók, egyre inkább világossá vált, hogy nem a Kínába vezető utat találták meg, hanem egy új kontinenst. Ez azonban nem gátolta meg a felfedezőket abban, hogy továbbra is nyugat felé keressék az utat Kínába.