„Fanarióták” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
8. sor:
==A fanarióták szerepe a román fejedelemségek történetében==
A 18. századot a román történelemben „fanarióta korszaknak” nevezik, mivel ebben az időszakban a két román fejedelemség uralkodói fanarióta görög családokból származtak. Ezek a főleg kereskedelemből meggazdagodott családok gyermekeiknek jó iskoláztatást, magas képzettséget – beleértve több nyelv ismeretét – biztosították. Az [[Oszmán Birodalom]] tisztségviselői nem mutattak érdeklődést a nyelvek iránt, a külföldiekkel való érintkezésben teljesen tolmácsokra bízták magukat. Kialakult az a tradíció, hogy a szultán udvarában és a birodalmi közigazgatásban a dragománok, akik valahol a külügyminiszter és egy felső szintű
Az első ilyen fanarióta dragomán, aki teljes mértékben elnyerte a szultán bizalmát, Panaiotache Nicussis volt a 17. század második felében. Halála után az állást Alekszandr Mavrocordato (a magyar irodalomban helyenként Mavrocordato Sándor) kapta meg, aki a török érdekeket olyan jól képviselte az 1683-as háborút lezáró tárgyalásokon, hogy a szultán az ő Nicolae nevű fiát 1709-ben moldvai, 1716-ban havaselvei vajdává nevezte ki.
A dragománok kezdetben csak a Mavrocordato és a Ghica család tagjai közül kerültek ki, később azonban a többi nagy görög fanarióta család is versenyezni kezdett ezért a magas presztizsű és egyben jövedelmező posztért. A kor szokásainak megfelelően ezt a pozíciót is meg lehetett vásárolni a szultántól – a fokozódó verseny következtében egyre magasabb áron –, és a fanarióta családok sorra meg is szerezték azt, illetve a „vele járó” román fejedelmi trónokat. A „versenyzők” között volt egy román bojár család is, képviseletükben Racoviță Mihály került az egyik fejedelmi trónra.
A fanarióta fejedelmek Havasalföldön 1714-től 1821-ig, Moldvában 1711-től 1821-ig uralkodtak a török szultán hűbéreseként. A román történetírás ezt a korszakot sötét kornak, külföldi, görög elnyomásnak tekinti. Kétségtelen, hogy a görög családok képviselői, akik posztjukért nagy anyagi áldozatokat hoztak, igyekeztek ezt a „beruházást” kamatostul visszaszerezni, de a román vajdák idején sem volt érzékelhetően jobb a nép helyzete.
== Források ==
| |||