„Szárnykürt” változatai közötti eltérés

A katonai jelzőkürtöt, annak trombitaformájú változatát kezdetben, [[1810]] körül a fafúvós hangszerekhez hasonló hanglyukakkal, billentyűkkel látták el, hogy fanfárszerű szignálok mellett dallamot is lehessen rajta játszani. E hangszerek alaphangja a C vagy B trombita, illetve az F vagy Esz trombita fölött egy [[oktáv]]val volt, elsősorban fúvószenekarokban használták. Az [[1820]]-as évektől Ausztriában kezdtek a szárnykürtön szelepeket alkalmazni, így a [[kornett]]hez hasonló, annál kissé bővebb méretezésű C vagy B hangolású hangszer jött létre. Hamarosan megjelentek mélyebb változatai is, az F vagy Esz hangolású [[altkürt]], később a B vagy C hangolású [[tenorkürt]], melyet ''basszusszárnykürt''nek is neveznek. Ez utóbbiak néha szintén trombitaformájúak, de jellemzőbb a függőleges vagy ovális forma. [[1845]]-ben e hangszereket [[Adolphe Sax]] belga hangszerkészítő [[szaxkürtök]] néven szabadalmaztatott hangszercsaládjába integrálta.