„Reformzsidóság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
6. sor:
Az 1830-as években még nem állandósultak a későbbi és szórványosan jelentkező túlzásaik, és éppen ezért a modern zsidó teológusokat is híveik közé számították, úgyszintén a világiakat; előbbiek közt voltak Zunz, Chorin, Holdheim, Geiger A., Phillipson L., stb.; utóbbiak között Riesser Gábriel, a német zsidóság emancipációjának előharcosa, Jost, a történetíró stb. Az első reform-hitközségek, amelyek önálló templomot létesítettek, Hamburgban, Frankfurtban, és Berlinben voltak. De az egész németül és az országuk nyelvén beszélő zsidóság körében, mindenütt reform-községnek minősítették azokat, amelyeknek templomaiban élőnyelvű hitszónoklatot tartottak, így a bécsi és pesti, a nagykanizsai és szegedi stb. templomokat is. Nézeteik a reform-zsidókat korán ellentétbe hozták nem csupán az [[ortodox judaizmus|ortodoxiá]]val, amely természetesen egészében elvetette az irányzatot cselekdeteit, hanem a tradíciókat tisztelő modern zsidóság kiválóságaival is. Egyik legjelentékenyebb ellenfele a mozgalomnak Frankel Zachariás, a breszlaui rabbiszeminárium első rektora, kiváló zsidó teológus volt, és működőse a reformzsidósággal szemben a legmélyebb hatást érte el. Orthodox részről a modern tudással nagymértékben rendelkező Hirsch Samson Raphael és Hildesheimer Izrael rabbik küzdöttek eredményesen a reformmozgalom ellen, de különváltak attól a progresszív zsidóság legkiválóbbjai, így Geiger, Phillippson, Jellinek stb. is. A reformzsidóság mozgalmának első fázisa azzal az eredménnyel járt, hogy a zsidóság többsége éppen a középutat választotta, és számos, külsőségekre vonatkozó szokást átvett ugyan a reformzsidóságtól, de anélkül, hogy akár az Istentiszteletben a liturgián, akár a tradíciókon lényegesen változtatott volna. A középúton haladó izraelita többség templomaiban ugyan világszerte az anyanyelven tartották a hitszónoklatokat, a zsinagóga külső és belső ünnepélyességét igyekeztek esztétikai szempontból is növelni, de a reformzsidóság túlzásait mindenütt elvetették, és a liturgiából is csupán a kötelező erővel sohasem bíró részeket hagyták el.
Az eredeti különbségek közt, amelyek szellemileg megvoltak, igen fontos volt a Palesztina visszaszerzését remélő, és a nemzeti [[Messiás]]t váró orthodox zsidóság álláspontja, amellyel szemben a reformzsidóság kizáróan a saját hazáját akarta lelkileg is szolgálni. Ezért kezdetben a reformzsidóság a liturgiából mindazon részeket törölte, amelyek a Messiás eljövetelére céloztak. Éppen így elvetették az egész szóbeli hagyományt, mint elavultat, és vele együtt a [[mózes]]i törvények legnagyobb részét – a zsidó tudományos iratok helyébe pedig a modern filozófiát tették. Annál inkább jellemző, hogy ezeket a kísérleteket a reformzsidóság tartósan sehol sem tudta megvalósítani, főképpen nem a [[szombat]] áthelyezését. A messianizmus hitét sem tudta eltölrni, mert a XIX. század végén jelentkező [[cionizmus]] a reformzsidóság táborából feltűnően sok kiválóságot hódított, így Herzlt magát, Nordaut, Fr. Oppenheimert. Oppenheimer állásfoglalása annál jellemzőbb volt, mert édesapja, Julius Oppenheimer olyan reform-hitközség rabbija volt, amelyik az összes rituálékat elvetette, és a szombatot vasárnapra helyezte. Észak-Amerikában a cionizmus propagálói és apostolai sok esetben szintén a szélsőséges reformzsidóságból kerültek ki. Itt még az is jellegzetes, hogy sok kiváló zsidó teológus éppen a reformzsidósághoz tartozik.
A reformzsidóság tanai röviden abban foglalhatók össze, hogy:
* az a zsidóságot adottságnak veszi, nem pedig veleszületett, kötelező erővel bíró hitnek;
* elveti a dogmatizmust, illetve azt, amit ő ennek vél, miután a zsidóságnak a monotheista hitbevalláson kívül más dogmája nincs;
* elveti a messiási hitet s a zsidóságot, amely igazságosságot és az egész világon jótékonyságot gyakorol, a próféták utódainak és a messiási gondolat megtestesülésének tartja. Ez alapon a tökéletességre való törekvés és a józan földi élet a zsidóság célja.
* megtartja a zsidó Egy-Isten hitét, minden dogmatikus magyarázat nélkül,
* hisz Izrael kiválasztottságában,
* miután a kaszt-papságot elveti, hisz a papok-népében;
* hisz abban, hogy éppen azért mert kiválasztott nép, morális kötelességeit fokozottabb mértékben kell teljesítenie;
* hisz az emberek tökéletes egyenrangúságában Isten előtt;
* nem tekinti a [[gólusz]]t, a diaszpórát Isteni csapásnak, hanem a Gondviselés akaratának, amely Izraelt közelebb hozta a többi népekhez,- Izrael történetének végcéljául pedig nem a nemzeti újjáéledést, hanem azt a tökéletes harmóniát tekinti, amelyben Izrael Isten szeretetében a többi emberiséggel egyesülten működhetik;
* elveti a reformzsidóság a veleszületett bűn gondolatát, amely egyébként távolról sem zsidó dogma, hanem éppen a pauliánus-keresztény egyházaké;
* elveti a [[cirkumcizió]]t, és a házassági jognak szerinte elavult szabványait.
Ezen az új hitvalláson és a fent említett liturgiai újításon kívül a 20. században, főképpen Amerikában nagy számmal levő szélső reformzsinagógák feltűnően és csodálatosan erős zsidó érzésű liturgiáiban még több újítás szerepelt, ilyenek:
* az áldozási szimbólumot tartalmazó [[muszaf-ima]] pótlása bűnbánó Zsoltárokkal,
* a Tóra felolvasás nem szakaszonként, hanem egyhuzamban és felhívások nélkül történik;
* továbbá megszüntették a templomokban a férfiak és nők elkülönítését,
* megszüntették a [[duchan]]t, vagyis a papi (kohanita) áldást és
* megszüntették a [[minjan]]t, a tíz hívőhöz kötött Istentiszteletet,
* megszüntették a [[tallisz]]t, a [[tefillin]]t, és a [[kittel]]t.
* az [[almemer]]t a [[frigyszekrény]] közvetlen közelében helyezték el.
A péntek esti Istentiszteletet szigorúan megtartották, és azok a reform-zsinagógák sem hagyták el, amelyek vasárnap is tartottak ünnepi Istentiszteletet. Az újítás arra törekedett, hogy gyakrabban tartsanak ájtatosságokat, és ebben alkalmazkodtak a polgári szünetekhez, anélkül, hogy a szombat szent jellegét elvileg csökkentették volna. A reformzsidóságnak az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas zsinagógáik épültek, így New-Yorkban, Baltimoreban, Cincinnatiban, Chicagóban és más városokban.
== Források ==
| |||