„Reformzsidóság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
== Története ==
A reformzsidóság keletkezési helye a Német-római Császárság volt, de már igen korán átszármazott az Egyesült-Államokba, később pedig Angliába is. Mindenütt csupán kisszámú frakciót alkotott a zsidóságon belül, és hitközségeit az anyahitközségtől sehol sem különítette el, kivéve Amerikát, ahol csakis különálló hitközségek voltak. De még elkülönültségében is a zsidóság más törekvéseiből sohasem vonta ki magát, és működése kizáróan szertartási önállóságra szorítkozik. Eredetileg a [[gettó]] összes hagyományai, de éppen úgy az eredeti zsidó hagyományok ellen is fordult és az Istentisztelet modernizálására, a [[liturgia]] megrövidítésére, és a kegyeleti tárgyak mellőzésére törekedett. Ilyen alapon hagyta el pl. Magyarországon [[Chorin Áron]] aradi rabbi a [[Kol Nidré]]t, amelyet Zsoltárral pótolt. Ezt valamennyi reformközség temploma megfontolatlanul követte. Éppen így elhagyták a babiloni korszakból eredő [[
Az 1830-as években még nem állandósultak a későbbi és szórványosan jelentkező túlzásaik, és éppen ezért a modern zsidó teológusokat is híveik közé számították, úgyszintén a világiakat; előbbiek közt voltak Zunz, Chorin, Holdheim, Geiger A., Phillipson L., stb.; utóbbiak között Riesser Gábriel, a német zsidóság emancipációjának előharcosa, Jost, a történetíró stb. Az első reform-hitközségek, amelyek önálló templomot létesítettek, Hamburgban, Frankfurtban, és Berlinben voltak. De az egész németül és az országuk nyelvén beszélő zsidóság körében, mindenütt reform-községnek minősítették azokat, amelyeknek templomaiban élőnyelvű hitszónoklatot tartottak, így a bécsi és pesti, a nagykanizsai és szegedi stb. templomokat is. Nézeteik a reform-zsidókat korán ellentétbe hozták nem csupán az [[ortodox judaizmus|ortodoxiá]]val, amely természetesen egészében elvetette az irányzatot cselekdeteit, hanem a tradíciókat tisztelő modern zsidóság kiválóságaival is. Egyik legjelentékenyebb ellenfele a mozgalomnak Frankel Zachariás, a breszlaui rabbiszeminárium első rektora, kiváló zsidó teológus volt, és működőse a reformzsidósággal szemben a legmélyebb hatást érte el. Orthodox részről a modern tudással nagymértékben rendelkező Hirsch Samson Raphael és Hildesheimer Izrael rabbik küzdöttek eredményesen a reformmozgalom ellen, de különváltak attól a progresszív zsidóság legkiválóbbjai, így Geiger, Phillippson, Jellinek stb. is. A reformzsidóság mozgalmának első fázisa azzal az eredménnyel járt, hogy a zsidóság többsége éppen a középutat választotta, és számos, külsőségekre vonatkozó szokást átvett ugyan a reformzsidóságtól, de anélkül, hogy akár az Istentiszteletben a liturgián, akár a tradíciókon lényegesen változtatott volna. A középúton haladó izraelita többség templomaiban ugyan világszerte az anyanyelven tartották a hitszónoklatokat, a zsinagóga külső és belső ünnepélyességét igyekeztek esztétikai szempontból is növelni, de a reformzsidóság túlzásait mindenütt elvetették, és a liturgiából is csupán a kötelező erővel sohasem bíró részeket hagyták el.
| |||